Atlétikai vb: vége a fesztiválnak – nagyszerű hangulatban zárult a viadal

Vágólapra másolva!

2019.10.06. 22:42

Címkék

Három magyar atlétának is szurkolhattunk a dohai világbajnokság utolsó napján, amelyen jobb hangulat uralkodott, mint előtte a versenyen bármikor.

Hihetetlen, mekkora különbség volt a dohai atlétikai világbajnokság első és utolsó versenynapja között. A hivatalos adatok szerint szeptember 27-én 11800-an jöttek el a verseny nyitónapjára, ehhez képest a zárónapon már több mint negyvenezren szurkoltak a teljesen megnyitott Kalifa Stadionban, amelyben ráadásul három magyar versenyző is indult.

KOZÁK LUCA
– Felszabadult volt az elődöntőben? – A legnehezebb a kötelezőt teljesíteni, ami most az volt, hogy bejussak az elődöntőbe, ahol viszont sikerült egyéni csúcs közelében futnom életem második legjobb időeredményével. Ez azt jelenti, hogy a formaidőzítés jól sikerült. Tudtam, hogy a saját futamomban az első három versenyébe még nem tudok beleszólni, ezért nem is volt rajtam teher. – Technikailag milyen volt a futás? – A rajtom nem volt rossz, de kicsit „Lucás” volt most is, igaz, sosem volt az erősségem, inkább a gátközök és az utolsó gát utáni futás mennek jobban. Kívülről talán úgy tűnhetett, beragadtam az elején, pedig nem éreztem így, de belátom, könnyen annak tűnhet, ha az ember mellől olyan versenyzők rajtolnak, mint a jamaicai Daneille Williams vagy az amerikai Nia Ali. Technikailag szerintem jó volt az egész futásom, ráadásul nagyon élveztem. – Akkor teljesen elégedett? – Kis hiányérzetem azért van, szerettem volna olimpiai szintet futni, akkor kicsit könnyebb lett volna a jövő évi felkészülésem. Az elődöntőben az idő volt a fontos, nem a helyezés, mert erőn felüli, óriási eredmény kellett volna a legjobb nyolchoz, ami a mostani idők alapján esélytelen volt.

Kozák Luca már teljesítette a kötelező elvárást azzal, hogy bejutott a száz méteres gátfutás elődöntőjébe, ahol viszont már nem volt rajta semmilyen nyomás sem, így adott volt minden egy jó eredményhez.

Az első futamban indult, és kifejezetten jól sikerült a futása, csak egy századdal maradt el egyéni legjobbjától.

A rajtlista alapján lehetett látni, hogy a döntőbejutás óriási bravúr lett volna, ugyanis a jamaicai Danielle Williams, az amerikai Nia Ali és a holland Nadine Visser egyelőre más kategóriát képvisel, mögöttük viszont nyílt volt a küzdelem.

Kozák le is győzte a finn Annamari Kortét, egy századdal maradt le a negyedik német Cindy Roleder mögött, valamint hárommal az olimpiai szinttől.

A második futam pedig megmutatta, a döntőbe jutáshoz valóban csoda kellett volna, nemcsak bravúr, ugyanis a legrosszabb döntős idő 12.65 volt, ami több mint két tizeddel jobb Kozák egyéni legjobb idejénél (12.86).

A meglepetés a döntőre maradt, nem azért, mert a rosszul rajtoló jamaicai Megan Tapper még az első gáton sem jutott túl, hanem mert a világcsúcstartó amerikai Kendra Harrisont legyőzte honfitársa, az eddig főleg fedett pályán villogó harmincéves Ali Nia, akinek egyébként tavaly júniusban született kislánya a kanadai sprinter Andre De Grasse-tól.

NGUYEN ANASZTÁZIA
„Nem mozogtam rosszul, a bemelegítés is jól ment, az első érvénytelen ugrás nem kellett volna a lelkemnek, de lassan megtanulhatnám, hogy nem szabad érvénytelennel kísérlettel kezdeni: a második ugrás biztonsági lett, mert szerettem volna érvényes ugrással zárni a világbajnokságot. A harmadiknál pedig már kockáztattam. Bosszant a dolog, mert mentálisan fel voltam készülve, és semmi olyan nem kellett volna a nyolcas döntő eléréséhez, amire nem vagyok képes.”

A másik két magyar versenyző első világbajnoki döntőjében szerepelt, ez a távolugró Nguyen Anasztáziát fogta meg jobban, akinek érvénytelen lett az első ugrása, ami sajnos negatívan befolyásolta a következő kettőt, ugyanis a másodiknak már úgy futott neki, hogy csak érvényes ugrás legyen a neve mellett – az első vb-döntőjéről ne jöjjön már haza mért eredmény nélkül.

A gerelyhajítás első magyar világbajnoki döntőse, Rivasz-Tóth Norbert a selejtezőhöz hasonlóan ezúttal is remekül kezdett, majdnem nyolcvan méterrel, amellyel egészen a harmadik körig benne volt a nyolcas döntőben. Az utolsó kör végén azonban a finn Lassi Etelätalo túldobta, így Rivasz-Tóth kilencedik helyen végzett. Ami remek eredmény a 23 éves atlétától, aki a jövőben stabil finalista lehet a világversenyeken, főleg, ha az ő és edzője munkáját segítenék azzal, ha végre elvégeznék az utolsó simításokat a másfél éve ugyanúgy álló szolnoki atlétikai pályán, és a párosnak nem kéne edzőhelyet keresgélnie.

A buli pedig a végére maradt! Eddig a versenyek után minden nap szinte percek alatt kiürült a stadion, nem így a záró napon, amikor valamilyen érthetetlen oknál fogja több ezren maradtak a lelátókon, és énekeikkel, táncaikkal igazi ünnepi hangulatot teremtettek, amely egy kicsit tényleg olyan volt, mint egy kéthetes fesztivál utolsó napja, amikor mindenkiben tudatosul, hogy nincs tovább.

RIVASZ-TÓTH NORBERT
– Ön az első magyar gerelyhajító, aki világbajnoki döntőjében szerepet. Milyen volt? – Nekem az idei volt az első szezonom felnőtt versenyzőként, eddig korosztályosként versenyeztem, úgyhogy a dohai finálé nekem csak jó élmény lehetett! Próbáltam magamból kihozni a maximumot, ami szerintem sikerült is, hiszen a kisdöntőbe jutáshoz sem kellett sok. – A döntőben volt valami célja, vagy csak örömversenyzés volt? – Szerettem volna megfejelni a selejtezős teljesítményemet, a bemelegítés még jobban is ment, mint egy nappal korábban, de ezúttal technikailag nem tudtam olyan jól megoldani a helyzetet élesben. De nekem ezen a vébén az volt a célom, hogy bejussak a döntőbe, az már csak hab a tortán, hogy ez magyar csúccsal sikerült. – Akkor minden adott a boldogsághoz? – Mivel nem sokkal maradtam le a nyolcas döntőről, kicsit azért csalódott vagyok, de holnap reggel már biztosan nem leszek az, második vébémen ez kilencedik hely azért nem olyan rossz. Főleg, hogy nagy nevek estek ki, a kenyai világbajnok Julius Yego érvényes dobás nélkül zárt, a két német, Thomas Röhler és Andreas Hofmann pedig meglepetésre be sem jutott a fináléba. Kicsit most pihennem kell, aztán máris kezdjük a munkát, mert jövőre is vannak ám nagy céljaink.

ATLÉTIKA
VILÁGBAJNOKSÁG, DOHA
10. NAP

Női 100 m gát, elődöntő (Kozák Luca nem jutott a döntőbe, a 13. helyen végzett)

Női távolugrás, döntő
1. Malaika Mihambo (Németország) 730 cm
2. Marina Beh-Romancsuk (Ukrajna) 692
3. Ese Brume (Nigéria) 691
…12. Nguyen Anasztázia 626

Férfi 1500 m, döntő
1. Timothy Cheruyiot (Kenya) 3:29.26 perc
2. Taufik Mahlufi (Algéria) 3:31.38
3. Marcin Lewandowski (Lengyelország) 3:31.46

Férfi 10 000 m, döntő
1. Joshua Cheptegei (Uganda) 26:48.36 perc
2. Yomif Kejelcha (Etiópia) 26:49.34
3. Ronex Kipruto (Kenya) 26:50.32

Női 100 m gát, döntő
1. Nia Ali (Egyesült Államok) 12.34 mp
2. Kendra Harrison (Egyesült Államok) 12.46
3. Danielle Williams (Jamaica) 12.47
…13. Kozák Luca 12.87

Férfi gerelyhajítás, döntő
1. Anderson Peters (Grenada) 86.89 m
2. Magnus Kirt (Észtország) 86.21
3. Johannes Vetter (Németország) 85.37
…9. Rivasz-Tóth Norbert 79.43

Női 4x400 m váltó, döntő
1. Egyesült Államok 3:18.92
2. Lengyelország 3:21.89
3. Jamaica 3:22.37

Férfi 4x400 m váltó, döntő
1. Egyesült Államok 2:56.69
2. Jamaica 2:57.90
3. Belgium 2:58.78