Tíz emberrel is szorongatott a Benfica, ám a Chelsea jutott tovább

PERCRŐL PERCRE TUDÓSÍTÁSUNKAT ITT OLVASHATJÁK AZ ÖSSZECSAPÁSRÓL!

Miközben a kék mezes hazaiak elkezdték a találkozót, rögzítettük még egyszer a tényt: az első összecsapáson a Chelsea 1–0-ra nyert Salomon Kalou találatával egy viszonylag kiegyenlített találkozón. A második felvonás talán még ennél is kiegyenlítettebb volt – s erre a Benfica talán többet is tett, mint megszorongatta a Chelsea-t.

Helyzetképünk így szólt a 3. perc végén: a Benfica nem hiába fogadkozott, aktívan kezdte az összecsapást, előbb Pablo Aimar, majd Axel Witsel okozott némi fejtörést, mindkettejüket a tizenhatoson belül kellett blokkolni-szerelni. Ha így folytatódik, remek meccs lesz, nyílt sisakos összecsapás, olykor heves ellentámadásokkal – jegyeztük meg. Nem sokat tévedtünk.

Az első Chelsea-helyzet egy szögletet követően David Luiz előtt adódott, akinek a lövése után alighanem ünnepelhettek volna a hazaiak – ha Joan Capdevila nem veti bele magát a labdába... 12 perc pergett le, amikor Juan Mata már lendítette is a karjait a magasba, ezt követően azonban kénytelen volt a fejéhez kapni. A Salomon Kaloutól érkező labda ugyanis lesen találta a spanyolt, aki így hiába helyezett a kapuba.

A szusszanásnyi dráma után ugyancsak rövid vígjáték következett: Aimar szemrevaló keresztlabdája után tudniillik nem a játékszer ismerkedett meg a kapu környékével, hanem Nicolás Gaitán lába a stadionéval. Mit szépítsük? Ezen a szinten ritkán látható, hatalmas lufttal örvendeztette meg a Stamford Bridge népét az argentin. (Azért ne csak fricskázzuk Gaitánt, ahogy az online tudósításunkból kiderül: öt gólpasszával Benzemával holtversenyben a szezon legjobb előkészítője.)

A 21. percben előnybe került a Chelsea: Javi García ütötte el a tizenhatoson belül Ashley Cole-t, jogos büntető. Bruno Alves szövegelésért sárgát kapott, Frank Lampard jobb alsóba tartó labdájához Artur pedig ugyan hozzáért, de a lövés erős és jól helyezett volt. 1–0

A lisszaboniaknak meggyűlt a baja a sárgákkal: Alves mellett Maxi Pereira is figyelmeztetést kapott a büntetőnél, majd nem sokkal később Pablo Aimar, a tizenegyes előtt pedig Óscar Cardozo nevét jegyezte fel a cédulára Damir Skomina, a szlovén játékvezető, s ennek később jelentősége lett.

Cardozo kapura lövéssel is próbálkozott, a 28 méter azonban távol volt neki, míg Gaitán hét méterre a kaputól is a cselezést erőltette. Annál hasznosabb volt Bruno Alves szabadrúgása után a fejes, fejes, lövés kombináció, a szép akció végén Cardozo tüzelt, de Terry a gólvonal előtt megmentette a hazai krízishelyzetet. Tisztességesen összeszedte magát a Benfica a gól után, de a válasz egyelőre hiányzik. (Fél óra után a vendégek „vezettek” labdabirtoklásban: 48%:52%.)

Nem hiába emlegettük a Benfica-sárgákat… A csapatkapitány Maxi Pereira rúgott oda csúnyán Mikelnek a 40. percben, tiszta sárga lap. Hoppá, bizony-bizony, neki is volt már egy, villant a piros is! Innentől fogva gyakorlatilag a Chelsea kezében volt a meccs, azazhogy majdnem...

A kiállítás után némi fölénybe került a hazai csapat, előbb Mata lőtt fölé (a spanyol újra lesen volt amúgy), majd a hosszabbításban Fernando Torres választott passzt lövés helyett, hibásan.

A szünetben a statisztikákat böngészve kiderült, hogy az első félidő végén a lövésekben (2–8) és a sárga lapokban (2–5) magasan vezetett a Benfica. A portugálok valóban jól kezdtek, de nyitott játékukba hamar hiba csúszott, míg a kapu előtt nem bizonyultak hatékonynak, fegyelmezetlenségükért pedig súlyos árat fizethetnek.

A folytatásban a Benfica 4–1–3–1-gyel próbálkozott, a Chelsea pedig átengedte a területet, amit a vendégcsapat hamar meg is bosszulhatott volna, ám Gaitán 17 méteres lövése után Petr Cech nagyot védett a léc alól, míg Aimar labdája az oldalhálót rezgette meg.

Helyzetekkel válaszolt Di Matteo gárdája: Kalou betörése után Ramires sarkáról pattant kifelé(!) a labda, a brazil amúgy konkrétan 20 centiméterre volt a kaputól… Talán megdobbant benne a Benfica-szív, ami 2009–2010-ben éltette.

Fernando Torres is húsz centire járt a góltól, őt azonban a saját lába fosztotta meg a céltól, hanem egy becsúszó benficás – kis híja volt. A spanyol egyébként nagyon akart: néhány perccel később akrobatikus mozdulattal dobta magát a labda után, és majdnem sikerrel is járt, de szorult helyzetéből egy métert tévesztett.

Szűk óra után megkezdődtek a cserék is: Jorge Jesus elöl (Cardozo–Nélson Oliveira, majd Gaitán–Yannick Djaló), Roberto Di Matteo hátul frissített (Terry–Gary Cahill). És a játék képe is váltakozó volt: Yannick Djaló helyzete itt, Kaloué ott, szóval egyáltalán nem lehetett állítani, hogy a kiállítás megölte volna a játékot, bár tény, hogy a „kékek” azért nem mindenáron akarták szétszaggatni az istrángot egy újabb gólért.

Ennek ellenére megannyi Benfica-próbálkozás (Aimar, Djaló, Nélson Oliveira) között Kalou lövése volt talán a legveszélyesebb, ám akárcsak Torres-lövésénél, néhány centi az elefántcsontparti esetében is hiányzott a hálórezgetéshez.

Djaló második veszélyes fejese után viszont kiderült, túl sokáig játszott a tűzzel a Chelsea: bal oldali szöglet után Javi García fejelt Cech mellett a kapuba, a Benficának pedig maradt öt perce az újabb gólra! 1–1

Óriásit nyomott a hajrában a Benfica, sőt Nélson Oliveira lábában ott volt a továbbjutás is, ám okos passz helyett lövést választott, talán megbánta. A túloldalon pedig a csereként beállt Raul Meireles a 92. percben egy kontrát gyilkos bombával koronázott meg, és eldöntötte a továbbjutást.

A Chelsea 2–1-re nyert, és 3–1-es összesítéssel lépett tovább.