Ha nem játszanánk szándékosan „szurkolókiszúrósdit”, akkor fel sem tűnne, hogy itt szombaton BL-döntő lesz. Három Dortmund-sál lóg a Gatwick Express kalaptartóján, tulajdonosaik szállásuk hollétét böngészik a telefonon. Kósza Bayern-szurkolók a délelőtti szakadó esőben a Buckingham-palotánál. Tolószékes BVB-drukker nézi a vízimadarakat a St. James’s Parkban.
Hírek, statisztikák, nyilatkozatok, érdekességek: ITT mindent megtalál a Dortmund–Bayern fináléról! |
Nincs tolongás, na.
A Trafalgar téri hivatalos szurkolói zónában két rettenthetetlen (legalábbis a szürkeség, a szél és az eső tekintetében rettenthetetlen) Bayern-drukker teszi tiszteletét délelőtt. Meg három sárga fölsős.
A kép (és az ég) délutánra sem derűsebb, lézengés a Wembleynél, bóklászó, fényképezkedő németek a Trafalgar téren. A hivatalos bolt eladói röpke tánccal űzik a hideget, egy pici, sárga sapkás gyerek mindenáron megpróbál kikezdeni a szökőkút kacsáival, ahelyett, hogy beállna egy képre a 2013 Final felirat elé.
Ez a legnépszerűbb program: be a falhoz, vagy a műfüves pálya közepén a BL-logóhoz, pózolni a haverokkal vagy életünk párjával, aztán katt, katt, katt. Újonnan vett döntős sállal, kilencvenes évekbeli Chapuisat-mezben, Roy Makaay-dresszben. Csizmában, bőrnadrágban, rövid ujjúban (na, ez merész!) wannabe Jürgen Kloppként, Schweinsteiger-hasonmásként.
Szurkoló-turisták.
Csendesen csordogál minden, csendes a tér, a spanyol tévések megunják a nihilt, és elmennek szurkolókat keresni (ez persze a kocsmázást is jelentheti, adott esetben). Egy kis dortmundi csapat elkezd énekelni, talán azt köszönti, hogy este hétre végre elállt az eső. Egyébként az övék a nap első nagyobb dalárdája is.
„A sálaim érdekelnek? Miért, a fejem olyan ronda, hogy az már nem is érdekel? Megvan mind, nézd, a régieken is ott voltam. A Manchester United elleni. A Valencia elleni. Az Inter elleni, persze a mostani is, meg a saját sálam. Egy nincs, a Chelsea ellenit nem veszem fel. Az túl sok volt. Túl nagy keserűség a meccs után. Nem akartam megemészteni, most sem tudom. Igazából beszélni sem akarok róla.”
Mint látható, a Bayern-drukkerek „BL-pályafutása” is tele van drámával. A rekorddöntés – csúcsszámú elveszített BEK- vagy BL-döntő – biztosan megfeküdné a gyomrukat, egy győzelem azonban messze űzhetné az előző évad démonait.
A dortmundiak kevésbé vannak hozzászokva a BL-döntős életérzéshez, már csak azért sem, mert mindössze másodszor jutottak el az elitliga fináléjáig. Akárcsak az első alkalommal, most sem ők az esélyesek, de hát ez anno a Juventus ellen sem zavarta őket. Annak a Dortmundnak volt tagja a skót Paul Lambert, aki – immár az Aston Villa menedzsereként – a London Evening Standard felkérésére elemzett a BL-döntőnek szentelt oldalpáron.
„Minden teher a Bayern-játékosok vállát nyomja, az elveszített döntők rémképe is kísért. A Dortmund felszabadult és nyílt játékkal rukkolhat ki, mert tőle nem várnak győzelmet. Nincs a dortmundiakban félelem: túljutottak a Real Madridon, a Bayernt pedig ismerik, mint a tenyerüket – vélekedett, majd így folytatta:
Szombaton kiderül, hogy tényleg kitalál-e valamit Jürgen Klopp, aki egy meccsre rendkívüli módon tudja fanatizálni csapatát, vagy a szezonban végig egy óriási hengeren ülő Bayern diadalmasan fejezi be az idényt (mondhatni, végiggördül mind a Wembleyn, mind a Dortmundon). Azt a szezont, amelyben rekordok tömkelegét döntötték meg, rommá verték a Barcelonát, lepöckölték a Juventust, és – nem valószínű, hogy túlzás – Európa legjobb csapatának a képét mutatták.
De hogy Európa királyai is lesznek-e – az szombat este dől el. Amikor már London sem szürke arcát fogja mutatni – hanem a piros-fehéret és a fekete-sárgát.
Készüljenek!
ÚTON A WEMBLEYBE – BL-DÖNTŐ-FELVEZETÉS ÉLŐBEN AZ NSO-N!
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!