Nekik tíz: korszakos csapatokhoz csatlakozott Zidane Real Madridja

AS Roma, Wolfsburg, Manchester City, Atlético Madrid, Napoli, Bayern München, Atlético Madrid, Juventus, Paris Saint-Germain, Juventus. Minőségi lista. Az előző két idényben ezeket a csapatokat múlta felül a Real Madrid a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában, hogy tízes továbbjutási-döntőnyerési sorozatot építsen. Ez kevés csapatnak adatott meg a sorozat történetében, még akkor is, amikor a BEK végig kieséses szisztéma alapján működött.

Ahhoz, hogy egy csapat legalább 10 kieséses párharcból és döntőből kerüljön ki győztesen, legalább egyszer meg kell védenie címét – enélkül nem jöhet össze tízes sorozat. Sőt, még címvédőknek sem biztos, hogy sikerül: a BEK 1976–1977-es és 1977–1978-as kiírását megnyerő Bob Paisley-féle Liverpool „csak” kilencig jutott, mert címvédése idényében erőnyerőként kezdett, az 1978–1979-es sorozat első körében meg alulmaradt a későbbi győztes Nottingham Foresttel szemben. Az, hogy Európa akkori legerősebb csapatai közül kettő miért találkozott már az első fordulóban (ráadásul ugyanazon bajnokságból kikerülve), az UEFA-tól kellene megkérdezni…

„Azt hittük, megyünk Olaszországba vagy Spanyolországba, valami jó kis egzotikus helyre. Erre Liverpool! Nem tűnt rendben levőnek a dolog, egyrészt azért, mert ezt nehezen lehetett volna utazásként értékelni, másrészt annyira jók voltak, hogy azt hittük, jól elporolnak minket. Először jutottunk be a BEK-be, és úgy tűnt, kiesünk, még mielőtt elhagytuk volna Angliát” – emlékezett vissza a Guardiannek a Forestből Garry Birtles.

Aztán csodák csodája, a Nottingham ment tovább 2–0, 0–0-val, hogy aztán megnyerje a sorozatot, majd a rákövetkezőt is, és bekerüljön a bűvös tízes határt átlépő klubok közé – nézzük végig azokat, akiknek ez sikerült!

TÖBB BEK-ET NYERTEK, MINT BAJNOKSÁGOT – NOTTINGHAM FOREST 1978–1980 (10 sorozatban megnyert párharc/döntő)

Ott hagytuk abba, hogy a Nottingham kiejtette az első körben az Európát az előző két évben uraló Liverpoolt. A nagyszerű Brian Clough vezette Forestnek ettől kezdve szinte már csak könnyebb ellenfél jöhetett, be is darálták egymás után az AEK Athént, a Grasshopperst, az 1. FC Kölnt, majd a döntőben a Malmőt is. Tulajdonképpen az első körös párharcuk volt a legnehezebb.

A címvédés már rázósabb volt: a Nottingham kiejtette az Östert és az Arges Pitesti-et, hogy aztán majdnem csúnyán pórul járjon. Az NDK bajnoka, a Dynamo Berlin (mely háta mögött a gyűlölt Stasi támogatásával teljes dominanciát élvezett 1979–1989 között Kelet-Németországban) óriási meglepetésre 1–0-ra győzött a City Groundon. A visszavágón aztán a Forest egy félidő alatt berámolt hármat Berlinben, és továbblépett, hogy aztán az Ajax és a Hamburger SV elleni sikerekkel ismét elhódítsa a serleget.

AZ ELSŐ BL-CÍMVÉDŐK – REAL MADRID 2015– (10 megnyert párharc/döntő)

Azt nehéz lenne elvitatni a jelenlegi Real Madridtól, hogy a döntő pillanatok mestere, elvégre két BL-nyertes menetelése és a mostani, elődöntőt eredményező továbbjutása során rengeteg kritikus helyzetből került ki győztesen. Hogy mást ne mondjunk, ott volt 2016 tavaszán a Wolfsburg elleni negyeddöntő (2–0-s vereség Németországban, aztán a fordítás), az Atlético Madrid ellen tizenegyesekkel megnyert finálé; tavaly a Bayern München elleni hosszabbításos, kaotikus negyeddöntő-visszavágó, vagy a minap a Juventus elleni szívszélhűdéses továbbjutás. Ehhez azért kell tudás, fej, szerencse és persze egy Cristiano Ronaldo is, aki a kieséses szakasz specialistája. A Real Madrid 38 gólt ért el eme sorozata alatt, Ronaldo ebből 21-et vállalt magára.

A GRANDE INTER – INTERNAZIONALE 1963–1966 (11 megnyert párharc/döntő)

Helenio Herrera Intere a legtökéletesebben összerakott olasz futballgépezetek egyike, a catenaccio zászlóshajója volt. Az 1963–1964-es BEK-et úgy nyerték meg a milánói fekete-kékek, hogy csak a Borussia Dortmund tudott egynél többször betalálni a kapujukba, ám a német klub ezzel sem sokra ment az elődöntőben. A címvédő hadjárat során egyedül a Liverpool tudott egynél többet berámolni az Internek, de az Anfielden aratott 3:1-es angol sikerre 3:0-s milánói ellencsapás érkezett. Az Inter még 1965–1966-ban is elmenetelt az elődöntőig (a negyeddöntőben pont a Ferencvárost győzte le), de ott kiejtette a Real Madrid, majd 1967-ben, a lisszaboni fináléban a skót Celtic végképp megkongatta a harangot az Inter történetének legnagyobb időszaka fölött.

SACCHI GÉPEZETE – AC MILAN 1988–1991 (11 megnyert párharc/döntő)

Három holland világklasszis – Frank Rijkaard, Ruud Gullit és az utánozhatatlan eleganciájú Marco van Basten –, egy hallatlanul erős olasz védelem, Arrigo Sacchi személyében egy zseni a kispadon. Nem csoda, hogy tevékenységüknek két BEK-trófea lett az eredménye, döntőbeli győzelmekkel a Steaua Bucuresti (4–0) és a Benfica (1–0) fölött – a két fináléban csak a holland játékosok szereztek gólt.

Talán kevéssé maradt meg a szurkolói emlékezetben, hogy milyen kalandjai voltak a Milannak Belgrádban, és hogyan szakadt meg a diadalsorozat. A belgrádi fejezet: az 1988–1989-es BEK második körében a Milan hazai pályán 1–1-et játszott a Dragan Sztojkovics vezényelte, bombaerős jugoszláv bajnok Crvena zvezdával, majd a visszavágón kiesésre állt. A Crvena zvezda Dejan Szavicsevics góljával 1–0-ra vezetett, ráadásul Dieter Pauly játékvezető kiállította Pietro Paolo Virdist. A gól- és emberhátrányba kerülő Milannak az időjárás sietett a segítségére, a belgrádi Marakanára köd ereszkedett, a mérkőzést félbe kellett szakítani a 65. percben. Másnap a két csapat ismét a pályán volt (Sacchi csapata Virdis és a második sárga lapját összeszedő Carlo Ancelotti nélkül állt fel), hogy 0–0-ról folytassa. A végeredmény 1–1, a tizenegyespárbajt a Milan 4–2-re megnyerte, a többi már történelem.

A Milan-diadalmenetnek nagyon csúnya vége lett 1991 tavaszán Marseille-ben. A Milánóban 1–1-es döntetlent elérő OM otthon 1–0-ra vezetett, de a 87. percben meghibásodott a világítás. A helyiek orvosolták a problémát, ám a Milan Adriano Galliani javaslatára nem volt hajlandó visszatérni a pályára, mondván, egyrészt a fény nem volt megfelelő, másrészt illetéktelenek kétszer is berohantak a pályára. Az UEFA vöröset látott, 3–0-val a Marseille-nek adta a mérkőzést, majd kizárta a Milant a következő sorozatból, Galliani kétéves eltiltást kapott. Az Inter-drukkenek kajánul arról énekeltek a következő derbin, hogy a Milan-drukkerek álma, ha kialszik a villany.

GUTTMANN ÉS A NAGY BENFICA – 1961–1963 (12 megnyert párharc/döntő)

Az éppoly legendás hírű, mint nehezen kezelhető világvándor magyar edző, Guttmann Béla ércnél is maradandóbb emléket hagyott maga mögött Lisszabonban, amikor egymás után két BEK-győzelemre vezette a Benficát. A BEK-et a Real Madrid után második csapatként elhódító portugál klub 1961-ben a Barcelonát (3:2, hiába szerzett gólt Kocsis Sándor és Czibor Zoltán), 1962-ben a Realt (hiába vágott mesterhármast Puskás Ferenc) győzte le a döntőben. Utóbbi meccs szünetében (2:3-nál) Guttmann sajátos keveréknyelven adta játékosai tudtára: a Real Madrid öreg és fáradt, Di Stéfeno kinyuvadt, meg fogják nyerni a mérkőzést. Megnyerték.

Guttmann a diadal után fizetésemelést kért – és nem kapott – a Benficától, majd június 30-val távozott (edzői mottója szerint a harmadik idény egyébként is végzetes). Utóda, a chilei Fernando Riera 1962–1963-ban megint döntőbe vezette a Benficát, amely aztán elvérzett a Milannal szemben – és azóta sem járt sikerrel egyetlen európai kupadöntőjében sem.

STÍLUS, FILOZÓFIA, DIADAL – AJAX 1970–1973 (14 megnyert párharc/döntő)

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján egymás után négyszer avattak holland győztest a BEK-ben, egyszer a Feyenoord, háromszor az Ajax diadalmaskodott. Az amszterdamiak kapott gól nélkül nyerték meg mindhárom döntőjüket sorrendben a Puskás Ferenc irányította Panathinaikosz, az Internazionale, illetve a Juventus ellen. Johan Cruyff és társai három éven keresztül uralták az európai futballt, győzelmi sorozatuk egy klubstílus és -filozófia diadala is volt, az 1972-es, Internazionale ellen megnyert döntő pedig a szakértők szerint a totális futball csúcspontja. A Rinus Michels, majd Kovács István irányította Ajax szériája váratlan véget ért 1973 késő őszén a bolgár CSZKA Szófia elleni párharcban. Igaz, ekkor Cruyff már az FC Barcelonát erősítette.

MAJDNEM EL SEM KEZDŐDÖTT A SOROZAT – BAYERN MÜNCHEN 1973–1977 (16 megnyert párharc/döntő)

A korszakos jelentőségű Ajaxot az éppoly korszakos jelentőségű Bayern München váltotta fel Európa trónján, hogy egymás után háromszor is megszerezze a BEK-serleget. A szenzációs sorozat kis híján már az első párharcnál véget ért: a Bayern hazai pályán a papírformának megfelelően 3–1-re legyőzte a svéd Atvidaberget, hogy aztán a visszavágón a 72. percben már 3–0-ra égjen. Uli Hoeness megmentette a bajorokat, akik tizenegyespárbajban továbbszenvedték magukat, aztán pedig már nem volt megállás.

A Bayern 1974-ben megismételt mérkőzésen az Atlético Madridot, majd 1975-ben a Leeds Unitedet, 1976-ban a Saint-Étienne-t verte meg a fináléban, úgy, hogy az imént említett Ajaxhoz hasonlóan gólt sem kapott. A szériát végül 1977 márciusában a szovjet bajnok Dinamo Kijev zárta le – a Bayern azóta sem élvezett hasonló egyeduralmat a kontinensen.

MEGDÖNTHETETLEN REKORD? – REAL MADRID 1955–1961 (20 megnyert párharc/döntő)

A legtöbb egymás utáni siker természetesen a Real Madridé, amely 1955 és 1960 között megnyerte a BEK első öt kiírását, a döntőkben a Reims (4:3), a Fiorentina (2:0), a Milan (3:2 hosszabbítás után), ismét a Reims (2:0) és az Eintracht Frankfurt (7:3) csapatát múlva fölül. Az utolsó diadal a Hampden Parkban, 1960. május 18-án a Real egyik legfényesebb napját hozta: a királyi gárda Puskás Ferenc négy és Alfredo Di Stéfano három góljával 7:3-ra söpörte le a nyugatnémet bajnokot. Az már a korabeli magyar viszonyokról is sokat elárul, hogy a glasgow-i döntő két nappal később rövidhírt „érdemelt” a Népsportban, ugyanakkora terjedelemben, mint a magyar olimpiai vitorlásválogatott olaszországi utazásának híre.

A Real Madrid páratlan – és alighanem megismételhetetlen – sikersorozatának az 1960–1961-es BEK-ben lett vége. A madridiak az első körben a címvédő jogán erőnyerők voltak, ám a másodikban behúzták az ősi rivális Barcelonát, s a katalánok 2:2, 2:1-gyel véget vetettek a Real dominanciájának. A Bernabéuban elért 2:2 egyben az első hazai BEK-mérkőzése volt a Realnak, amelyet nem tudott megnyerni. A kiesés után a madridiak a két mérkőzés angol bíróit (Arthur Ellis, Reg Leafe) találták meg bűnbakként – Santiago Bernabéu Real-elnök szerint a visszavágón három vendéggólt (és egy hazai találatot) érvénytelenítő Leafe volt a Barca legjobbja. Di Stéfano „UEFA-zott” egyet, mondván, már az európai szövetség is unta a totális Real-uralmat.

A futball változik, de a vitatható ítéleteket követő kiesések utáni nyilatkozatok mintha ugyanazok maradtak volna…