Pirlo még a tétmeccseken kísérletezik – ez lehet a Fradi esélye?

Andrea Agnelli, a Juventus elnöke meghökkentette a világot augusztusban, amikor bejelentette, hogy a zebrák kispadjára az előző évadban csak egyetlen trófeát – a scudettót – megnyerő Maurizio Sarri helyére a vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkező korábbi középpályászsenit, Andrea Pirlót nevezi ki.

A szurkolók elsöprő többsége örült a csere tényének, a szkeptikusok tényleg csak azért fanyalogtak, mert Pirlo minden lépcsőfokot kihagyott edzői karrierjében, és egy olyan klubnál újonckodik a kispadon, amely előtt minden mérkőzésen, minden sorozatban egyetlen cél lebeg: a győzelem.

Pirlo játékosként sem majrézott soha, edzőként sem tűnik úgy, mintha megremegne a feladattól.

A Juve operatív vezetőivel, Pavel Nedveddel és Fabio Paraticivel az első pillanattól kezdve azon dolgozott a keret kialakításánál, hogy csökkenjen az átlagéletkor, és a csapat képes legyen még nagyobb tempót diktálni, intenzívebb futballt mutatni a korábbi évhez, évekhez képest.

Így került a klubhoz a már télen szerződtetett Dejan Kulusevski (20 éves), a nyáron megszerzett Weston McKennie (22), Federico Chiesa (23) és Arthur Melo (24), de például centerposzton is a 32 esztendős Gonzalo Higuaínt a nála négy évvel fiatalabb Álvaro Morata váltotta. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a saját utánpótlásból Gianluca Frabotta (21) és Manolo Portanova (20) is már szerepet kapott ebben az évadban, akkor látható, hogy a Juventus tényleg új útra lépett a sorozatban kilenc bajnoki elsőség után.

Higuaín mellett többek között Miralem Pjanicnak, Mattia De Scigliónak és Danielle Ruganinak is mennie kellett, közülük a bosnyák középpályás volt alapember, a utóbbi kettő hosszú évek alatt sem tudta állandósítani a helyét a kezdőcsapatban. Az „üveglábú” Douglas Costának is kitelt az ideje, aki azért rengeteget tudott volna segíteni a Juvénak, csak szinte állandóan sérült volt, helyére jobbnak láttak egy olyan elnyűhetetlen, lendületes harcost igazolni, mint Chiesa. A német világbajnok Sami Khedira ugyan nem ment el, de teljesen partvonalon kívülre került, Pirlo még a Bajnokok Ligája-keretbe sem nevezte be. A megfelelő rutinról viszont még mindig olyan klasszisok gondoskodnak a keretben, mint Giorgio Chiellini, Leonardo Bonucci, a már 43. évét taposó Gianluigi Buffon és persze Cristiano Ronaldo.

ÚJ RENDSZER

Sarri az egész előző évadon át ragaszkodott a 4–3–3-as játékrendszeréhez, amely nagyon sokszor könnyen kiismerhetőnek és rendkívül statikusnak tűnt. A Juve igyekezett ugyan elsajátítani a sok labdabirtokláson, rövid passzos futballon alapuló „Sarriballt”, ám a keret láthatóan nem volt alkalmas rá, a taktika szinte nem engedte az egy lendületből végig vitt, akár hosszú indításon alapuló gyors támadásokat, a középpályások pedig nem voltak elég kreatívak – esetleg nem volt elegendő szabadságuk a támadásoknál – ehhez a stílushoz. És mintha Sarrinak a tekintélyével (vagy annak hiányával) is adódtak volna gondjai, persze nem lehet egyszerű mindennap besétálni egy olyan öltözőbe, ahol Cristiano Ronaldo, Paulo Dybala, vagy éppen Buffon ül, és elhitetni a játékosokkal, hogy minden jó lesz úgy, ahogy kitalálta.

A világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes Andrea Pirlónak ilyen gondja nem lehet, mert egyrészt játékosként is agytröszt volt a pályán, de habitusa, stílusa is predesztinálja arra, hogy egy sztárklubnál is eredményes legyen edzőként.

Pirlo egyetlen percig sem hezitált, amikor játékrendszert váltott, és visszatért egy számára oly kedves formációhoz, a 3–5–2-höz. Amikor 2011-ben játékosként a Juventushoz érkezett, éppen megfeneklett a Milannál a karrierje, amelyet bizonyos Antonio Conte rúgta be újra azzal, hogy a torinóiakat átállította az említett rendszerre, a három belső középpályás egyikeként pedig Pirlo ismét a világklasszisok sorába emelkedett. Akkor két társa mögül a mélységből szervezett, felvette a labdát a védőktől, majd tanárian szét is osztotta, átlövései életveszélyesek voltak, nem is beszélve a pontrúgásairól.

Pirlo némi módosítással ezt a rendszert szeretné stabilizálni a Juvénál annyi különbséggel, hogy a három belső középpályás közül az egyik nem a másik kettő mögött, hanem előtt, a csatárok árnyékában szervez. Ez a szerepkör eddig többnyire Aaron Ramsey-é volt, de feltűnt már itt Kulusevski, és nem lenne meglepő, ha valamikor Dybala is ebben a sorban kapna szerepet.

HIÁNYOS VÉDELEM

Persze ennek a játékrendszernek az alapja sok gyakorláson és összeszokottságon alapuló védekezés, bizonyos szituációkban a három védőből rögtön négy vagy öt is lesz, de ehhez megfelelő alanyok is kellenek. Pirlónak jó a kerete, a De Ligt, Bonucci, Chiellini védőtriónál nehéz lenne ütősebbet mondani, de jelenleg szinte mindegyikük sérült, egyedül Bonucci játszik fájdalmak közepette. A problémák miatt a szélső védő Danilo a bal belső védő, a térdszalagszakadásból épphogy felépülő török Demiral pedig jobb belső, és így azért máris több a hibapont. A Juve ellen jelenleg az olyan „kiscsapatok” is képesek zavart okozni, mint a Crotone, a Verona vagy éppen a Spezia, így talán a Ferencvárosnak is sikerülhet szerdán.

Ugyancsak nagy hiányosság, hogy bal oldali szélsőként jelenleg a jobblábas Chiesa szerepel, mivel a brazil Alex Sandro szintén maródi, és még egyetlen percet sem játszott az évadban, pedig tökéletes lenne számára ez a szisztéma és szerepkör. A másik oldalon Juan Cuadrado azért becsülettel zakatol a vonal mellett, és ha kell, Kulusevski is képes mindkét oldalon játszani, de egyelőre a szélső játéka sem meggyőző a Juvénak, ami talán azért van, mert most lényegesen nagyobb területük van a vonal mellett játszóknak, hiszen a két csatár nagyon gyakran a pálya centrumából mozog kifelé, és ezt azért még szokni kell.

RONALDO UGYANOLYAN

És itt el is érkezünk a támadókhoz, akiknél nyilván Cristiano Ronaldóval kell kezdeni a sort. Az ötszörös aranylabdás szerepköre is megváltozott Pirlo érkezésével, hiszen amíg korábban folyamatosan a bal szélről indult befelé, addig a kétcsatáros játékban nem ennyire kötött a posztja, sokkal gyakrabban kell feltűnnie egyéb helyeken.

Amikor a portugál nem koronavírusos, akkor az látható, hogy ez egyáltalán nem zavarja, sőt... Ha tökéletesen sikerül adaptálnia mindazt, amit Pirlo ezen a poszton elvár tőle, akkor a korábbinál is gyakrabban tűnhet fel a tizenhatoson belül, több folyosót találhat a védők között a kiugrásokhoz, ez pedig nem jelent sok jót az ellenfelek számára. Ráadásul Álvaro Morata személyében kapott maga mellé egy játékügyes, jó felépítésű, jól fejelő, viszonylag gyors klasszikus centert, aki passzokkal is képes kiszolgálni őt, de mozgásával területet is nyit előtte, szóval kettejük együttműködése hosszú távon pazar lehet.

Ráadásul Pirlónak a csatársorban is bőven van variációs lehetősége, mert, bár Dybala hosszú izomsérülése után még messze nincs jó formában, abban biztosak lehetünk, hogy életveszélyes lesz akár ékként, akár a négy középpályás előtt már a nagyon közeli jövőben is. Ha minden kötél szakad, Chiesa és Kulusevski is tud klasszikus támadót játszani, variációból tehát van bőven.

MÁS A TEMPÓ

Ami szemmel láthatóan változik, az a Juventus játéktempója. Pirlo Sarrihoz hasonlóan azt szereti, ha csapatánál van a labda, de egyáltalán nem korlátozza a játékosait abban, hogy labdaszerzés után a lehető legrövidebb úton próbáljanak eljutni az ellenfél kapuja elé. A szakvezető a modern futball követelményeihez igazítja a taktikáját, a torinóiak már a szezon elejétől egységes, határozott letámadással kísérleteznek, amihez elképesztő fegyelem, precizitás szükséges, és az eddig eltelt idő rövidsége miatt nem is működik még tökéletesen. A letámadás elcsúszásához elég egy játékos késése, rossz helyezkedése és az európai topfutballban máris kiszabadul az ellenfél a szorításból, ezáltal könnyedén veszélyes ellenakciót vezethet. A Juvénál most még akadnak hibapontok, és nem biztos, hogy a Bonucci által vezérelt védelemnek a futósebessége miatt fekszik-e, ha magasan védekezik, nyilván De Ligt visszatérésével ezen a téren is lehet majd bátrabbnak lenni. Illetve érdekes lesz azt is látni hosszú távon, hogy mondjuk Cristiano Ronaldo hajlandó lesz-e az ötödik labdaüldözés után hatodszor is hajszolni a labdát, és elpazarolni azt az energiát, amely esetleg a rá jellemző pontos befejezésekhez szükséges.

Ami azonban bizonyos, az az, hogy Pirlo nagyon erős stílusjegyekkel felvértezett együttest igyekszik összerakni, amely vélhetően hétről hétre érik össze, és jobb lesz, főleg, ha a sérültek fokozatosan visszatérnek, és a mesternek még több variációs lehetősége lesz.

A Ferencváros óriási feladat előtt áll, a Juventus jelenlegi vélt gyengéit egészen biztosan Szerhij Rebrovék is feltérképezték, és a gyors, labdaügyes játékosaik révén meg is próbálják kihasználni. Mindezzel együtt is óriási csoda lenne a Fradi pontszerzése, hiszen a Juventus mégis csak az olasz futball egyeduralkodója, amely minden poszton világklasszisokat vonultat fel, és amelynek egy volt zseniális középpályás, edzőként is ígéretesen induló Andrea Pirlo az edzője.

BAJNOKOK LIGÁJA 2020–2021
G-CSOPORT, 3. FORDULÓ
November 4., szerda
21.00:FC Barcelona (spanyol)–Dinamo Kijev (ukrán)
21.00:FERENCVÁROS–Juventus (olasz)

TOVÁBBI MENETREND
4. FORDULÓ
November 24., kedd
21.00:Juventus (olasz)–FERENCVÁROS
21.00:Dinamo Kijev (ukrán)–FC Barcelona (spanyol)

5. FORDULÓ
December 2., szerda
21.00:Juventus (olasz)–Dinamo Kijev (ukrán)
21.00:FERENCVÁROS–FC Barcelona (spanyol)

6. FORDULÓ
December 8., kedd
21.00:FC Barcelona (spanyol)–Juventus (olasz)
21.00:Dinamo Kijev (ukrán)–FERENCVÁROS

EDDIGI EREDMÉNYEK
1. FORDULÓ
Október 20., kedd
Dinamo Kijev (ukrán)–Juventus (olasz) 0–2
FC Barcelona (spanyol)–FERENCVÁROS 5–1

2. FORDULÓ
Október 28., szerda
Juventus (olasz)–FC Barcelona (spanyol) 0–2
FERENCVÁROS–Dinamo Kijev (ukrán) 2–2