Sousa lestaktikája és a mentális fáradtság végzett az ETO-val

PÓR KÁROLYPÓR KÁROLY
Vágólapra másolva!
2013.07.18. 12:57
null
Lipták Zoltán (jobbra) és társai küzdöttek becsülettel, de alul maradtak a Maccabival szemben (Fotó: Korponai Tamás)
Győri ETO–Maccabi Tel-Aviv 0–2. Az izraeli bajnok ennyivel előrébb tart a magyarnál – szűri le az egyszerű következtetést egy semleges szurkoló valahol Európában, majd tovább böngészi a BL-selejtezők tegnapi eredménysorát. Nekünk magyaroknak azonban érdemes ennél egy kicsit mélyebben is megvizsgálni, hogy mi és miért történt, és vajon volt-e már olyan a történelemben, hogy magyar csapat a hazai kétgólos vereség ellenére továbbjutott valamelyik nemzetközi kupában.

Ha röviden össze akarnánk foglalni a tegnapi Győri ETO–Maccabi Tel-Aviv meccset, akkor azt mondhatjuk: a magyar bajnok visszafogottan kezdett, a meccs első tíz percében nem tudott felpörögni, majd az utolsó negyed órára már el is készült az erejével (leginkább fejben fáradt el), ekkor kapott két gólt és sima 2–0-s vereségével alighanem búcsút is int a nemzetközi porondnak. Az okokat részletesebben vizsgálva azonban érdemes részekre bontani a látottakat.

SOUSA LESTAKTIKÁJA VÉGZETT A GYŐRI TÁMADÓJÁTÉKKAL

Keddi elemzésünkben már rámutattunk, a csoportkörbe jutás egyik alapvető követelménye, hogy hazai pályán ne kapjon gólt az aktuális magyar induló (2009-ben a DVSC a BL-ben, míg 2012-ben a Videoton az El-ben jutott el a csoportkörig otthon beszedett találat nélkül). Ha ebből indulunk ki, akkor tegnap még egy gól nélküli döntetlen sem lett volna rossz eredmény (sőt, a 0–2-vel szemben kimondottan jó lett volna...), ettől függetlenül érdemes megnézni, miért nem működött az ETO támadójátéka, miért csak hat hazai lövést láthattunk a vendégek 23 kísérletével szemben.

Paulo Sousa, a Maccabi vezetőedzője meccs utáni nyilatkozatában kiemelte, a legnagyobb ütőkártya az volt a kezében, hogy korábbi fehérvári munkájának köszönhetően tisztában volt az ETO képességeivel. Vagyis pontosan tudta, hogy a Győr mélységi indításokra alapozó futballjának legjobb ellenszere a lestaktika.


Négy olyan veszélyes indítása volt az ETO-nak, amelyből gól születhetett volna, de a hazai támadók mind a négy esetben lesen ragadtak (ebben a négyben benne van Marek Strestík érvénytelenített gólja is), miközben a Maccabi játékosai egyszer sem futottak lesre. Erre persze mondhatjuk, hogy a négy leshelyzet nem kirívóan sok, de ha arra gondolunk, hogy a DVSC elleni Szuperkupa-meccsen két ilyen, egymást követő indításból két gólt szerzett a Győr (a debreceni védők sokkal lassabban reagáltak ezekre a helyzetekre, mint az izraeliek), akkor láthatjuk, hogy igen is sokat számíthat minden egyes ilyen szituáció. A tegnapi találkozón volt olyan helyzet, amikor a győriek alig lépték át a félpályát egy indítással, máris lengetett a partjelző, annyira feltolták védekezésüket az izraeliek.

A másik nagy kérdés: miért nem jött sokkal több labda a középpályáról?

A már idézett korábbi írásunkban arról elmélkedtünk, hogy az ETO alapcsapatában (alapcsapat alatt nagyjából a tegnap pályára lépő tizenegyet értjük) nincs szükség kimondott irányító középpályásra, mert a két védekező középpályás, Djordje Kamber és Pátkai Máté képes jobbnál jobb labdákkal ellátni a kiugrásra váró támadókat. Igen, az NB I-ben vagy a magyar Szuperkupában a letámadást sokkal kevésbé erőltető, sokkal kevésbé agresszív ellenfelekkel szemben képesek erre, a BL selejtezőjében az izraeli bajnok ellen azonban már nem.

Persze hiba lenne két embert okolni a gólok elmaradásáért, a támadósor meghatározó emberei közül senki, így Tarmo Kink, Varga Roland és Koltai Tamás sem tudott olyan egyéni villanásokkal (legyen szó mesteri átadásról vagy jó lövésről) jelentkezni, amilyenek itthon jellemzőek rájuk. Sok mindent elárul, hogy az ETO-ban a legtöbb lövés a védő Lipták Zoltán nevéhez fűződik, aki összesen kétszer próbálkozott (ebben benne van a második félidei, a kapu torkából leadott fejese is)...

A VÉDELEM MEGMÉRETTETETT ÉS GYENGÉNEK TALÁLTATOTT

Az már a párharc előtt is egyértelmű volt, csak akkor van esélye a ETO-nak a továbbjutásra, ha a Lipták Zoltán, Takács Ákos kettős által dirigált védelem hiba nélkül (legalábbis hazai pályán) lehozza a meccset. Hát, nem sikerült...

Jól látszik, többszörös létszámfölényben vannak a győri védők az első Maccabi-gól előtt...
Jól látszik, többszörös létszámfölényben vannak a győri védők az első Maccabi-gól előtt...

Kár elemeire szedni a történteket, mert mindenki látta, mi történt, és van néhány kérdés, amire úgy sem kapunk már választ. Például hogy hol is volt a balhátvéd Völgyi Dániel, amikor az ő oldaláról jött a beadás az első vendéggól előtt, vagy hogy miként fordulhatott be a középen érkező gólszerző, Barak Jicaki, amikor két védő, Michal Svec és Lipták Zoltán is ott volt mögötte, ráadásul létszámfölényben is voltak a győriek. Vagy például hogy a 92. percben az alapvonal közelében hogy mehetett el két ember mellett is Eran Zahavi, akinek lövését Lubos Kamenár szerencsére védeni tudta?

...ennek ellenére nem akad meg a támadás...
...ennek ellenére nem akad meg a támadás...

Na de hagyjuk is a további felsorolást. Inkább azt említenénk meg, hogy az ETO az utolsó negyed órára látványosan elfáradt, nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is. Ez utóbbival magyarázhatók azok a helyezkedésbeli és egyéb hibák, amelyek a magyar mezőnyben nem voltak jellemzőek a Győrre. Hogy miért volt fáradt az ETO már rögtön a szezon első igazán fontos tétmeccsén? Erre a kérdésre nem nekünk kell válaszolni. Mindenesetre a 70. perc után úgy tűnt, már csak idő kérdése, mikor kap gólt a csapat. Akkora már átjáróházzá vált a győri középpálya, Kamber és Pátkai nem tudott ütközni, nem tudta lassítani a Maccabi támadóit, akik szemből lendületből érkezve könnyedén verték meg többször is a magyar bajnok védőit.

Jichaki mögött ketten is vannak, mégis be tudott fordulni
Jichaki mögött ketten is vannak, mégis be tudott fordulni

LEHETETT VOLNA MÁSKÉPP IS?

EGYSZER MÁR SIKERÜLT...

A Kispest-Honvéd 1994-ben – 1955 óta eddigi egyetlen magyar csapatként – tovább tudott jutni a hazai kétgólos vereség ellenére a nemzetközi kupában.

Apró szépséghiba, hogy a kispestiek akkor az UEFA-kupa 1. fordulójában idegenben kezdték a Twente elleni párharcot. Kovács Kálmán mesterhármasával és Hamar István találatával 4–1-re nyertek az első meccsen Hollandiában, majd a visszavágón otthon szenvedtek kétgólos, 3–1-es vereséget.

2005-ben és 1980-ban majdnem sikerült a bravúr. Nyolc éve a Ferencváros a hazai 0–2 után 2–1-re győzött a fehérorosz MTZ-RIPO Minszk ellen, így ugyanúgy búcsúzott az UEFA-kupától, mint 1980-ban a Vasas. Az angyalföldiek otthon szintén 2–0-ra kaptak ki a portugál Boavistától, majd idegenben 1–0-ra kerekedtek felül.

Az utolsó két olyan eset, amikor magyar csapat nemzetközi kupában itthon 2–0-ra veszített, egyaránt a BL-selejtezőben induló DVSC-Tevához kötődik: 2012-ben a fehérorosz BATE Boriszov elleni visszavágón (az első felvonás 1–1-re végződött), 2010-ben pedig a Basel elleni első meccsen (másodszor is a svájciak nyertek, 3–1-re) – a bravúros továbbjutás mindkét esetben elmaradt.

A történelmi példák is azt igazolják: már-már reménytelen helyzetben van a jövő heti BL-selejtező-visszavágó előtt a tegnap a Maccabi Tel-Avivtól 2–0-s vereséget szenvedő Győri ETO.

Utólag könnyű okosnak lenni, de a szurkolóknak ilyenkor automatikusan eszébe jut a kérdés: lehetett volna ez másképp is? Vajon létezik olyan edzői húzás, amivel másképp is lehetett volna alakítani a találkozó menetét?

Talán igen, de meggyőződésünk szerint nem ezen múlott, hanem azon, hogy a Maccabi több nemzetközi rutinnal rendelkező, ezen a szinten is nagyon határozottan, a Győrnél sokkal kevesebb hibával játszó csapat.

Ennek ellenére kíváncsiak lettünk volna, hogy az általában a támadásokban is aktív szerepet vállaló, a magyar mezőnyből jobbhátvédposzton futómennyiségével, és az egy egy elleni párharcok megnyerésében figyelemre méltó teljesítményre képes Rafe Wolfe mire ment volna a hátvédsorban Michal Svec helyén.

Mint ahogy az is érdekes, vajon élénkebb játékot produkál-e a Győr, ha többségében azok a játékosok kezdtek volna a Szuperkupában a DVSC ellen, akik tegnap is a kezdőben szerepeltek (csak négy helyen volt egyezés), és a többség nem tétmeccs nélkül a lábában lép pályára az izraeliek ellen.

És vajon sikerült volna kihúzni gól nélküli döntetlennel a meccset, ha a 69. percben nem a támadó Leandro Martínez áll be a hátul láthatóan fáradó ETO-ba, hanem mondjuk jön a védelem megerősítése céljából Marko Dinjar vagy a már említett Wolfe? (Tegyük hozzá, az adott pillanatban logikus volt Farkas József pályaedző cseréje, hiszen támadni akart, de Martínez a támadójátékhoz semmit nem tudott hozzátenni, miközben a hajrában az utolsó győri csere után két gólt is kapott a csapat.)

Ugyanakkor még egyszer aláhúzzuk: nem ezen múlt, hanem azon, hogy jobb csapat Maccabi Tel-Aviv, és a továbbjutást is ez dönti, illetve döntötte el...

CSAPATSTATISZTIKÁK
Győri ETO
Maccabi Tel-Aviv
0 Gólok 2
6 Kapura lövések 23
1 Kaput eltaláló lövések 11
2 Blokkolt lövések 4
3 Szögletek 13
4 Lesek 0
5 Sárga lapok 2
0 Piros lapok 0
12 Szabálytalanságok 14
Forrás: uefa.com
Győri ETO Név Gólok Kaput eltaláló lövés Kapura lövés Gólpasszok Lesek Elk. sz.* Elsz. sz.**
Lubos Kamenár
Takács Ákos 2
Tarmo Kink 1 1 2
Varga Roland 1 1 1 2
Völgyi Dániel 1 1
Lipták Zoltán 2
Pátkai Máté 2 2
Marek Strestík 1
Michal Svec 1 1
Djordje Kamber 2 2
Koltai Tamás 2
Leandro Martínez 2 1
Nikola Trajkovics 1 1
Nemanja Andrics 1
Maccabi Tel-Aviv Juan Pablo
Gal Alberman 1 2 3 3 2
Eran Zahavi 3 3
Maharan Radi 1 2 3
Barak Jicaki 1 1 2 1 1
Joav Ziv 1 1 3
Ejtan Tibi 1
Seran Jeini 1 1
Rade Prica 1 4 3
Omri Altman 1 1 1 2
Carlos García 1 1
Tal
Ben Haim
Dor Miha 1 1
Mose Lugasszi 1 1
*Elk. sz.: Elkövetett szabálytalanság
** Elsz. sz.: Elszenvedett szabálytalanság
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik