Kiváló vb-szereplés: még az amerikaiakat is meglepte Fűrész Edit

– Egyéni és országos csúcsot döntött az egyesült államokbeli backyard ultra-világbajnokságon – nyilván elégedett a teljesítményével.
– Nagyjából igen, de kicsit bánom, hogy néhány másodpercen múlt az, hogy tovább tudjak menni – mondta a Csupasportnak Fűrész Edit. – Mindent beleadtam, nem sok maradt már ebben a futásban: két másodpercen múlt, hogy folytatni tudjam a versenyt. Persze, így is elégedett vagyok, hiszen olyan eredményt értem el, amire büszke lehetek, és tényleg csak kicsi hiányérzet van bennem.

– Milyen tervekkel vágott neki a versenynek?  
– Mérföldköveket tűztem ki, amelyeket fokozatosan szerettem volna elérni. Az első az volt, hogy megdöntsem az egyéni rekordomat, majd az országos csúcsot, aztán hogy elérjem a hetvenhatodik órát, ami régóta az álmom, illetve hogy elérjem a női világcsúcsot és így tovább. A hetvenhat óra megvan, innen folytatom tovább.

– Milyen volt a világbajnokság, a mezőny, a hangulat, a körülmények? 

– Nagyszerűen éreztem magam, inspiráló volt ott lenni a világ legjobbjai között, s ez azt jelenti, én is az elitbe tartozom. Mindenképpen olyan teljesítményt szerettem volna lerakni az asztalra, amely elismerésre méltó. A backyardban nem az számít, ki mennyire gyors vagy erős, hanem az, hogy minél tovább tudjon versenyben maradni. Mindenki a közös célért dolgozik, és ez érződik azon is, hogy igazi összetartó közösség voltunk, vagy ahogy Lazarus Lake, a backyard megálmodója és alapítója szokta mondani: egy család vagyunk. Azt tudtam, hogy nagyon jó futók indulnak, olyanok, akik sokáig a pályán lesznek, de ez nekem éppen kedvezett, megvolt így az esélyem rá, hogy addig menjek, ameddig csak bírom. A sajátomon kívül sok egyéni és országos rekord született, és rengetegen jutottak száz óra fölé – nagyon sikeres verseny volt. Ami a körülményeket illeti, komplex kihívással álltunk szemben. Külön nappali és éjszakai pálya volt. A nappali pálya terepes, sok szinttel, ezért oda kellett figyelni, hogy botlás, esés ne legyen, főleg akkor, amikor már napok óta fut valaki, így ez több energiát és koncentrációt igényelt. Az éjszakai pálya monotonabb volt, a hosszú aszfaltos egyeneseken lehetett kicsit pihenni a nappali nehézségek után. Az időjárás is feladta a leckét, nappal nagyon meleg volt, sokszor harminc fok körül, míg éjszaka négy-ötre csökkent. Ráadásul az első éjszaka nagy vihar  csapott le ránk, amit erős szél váltott fel jó néhány óra után. „Komplex futót” és jó alkalmazkodási készséget igényelt a pálya és az időjárás.

– Ilyen körülmények között milyen volt maga a futás? 
– Ugyanaz volt az alaptaktikám, mint eddig is, azaz negyvennyolc perc körüli köröket megyek, és minden tizedik kört tempósabban futok meg – ezzel egyébként megleptem a helyieket, akik elismeréssel fogadták ezt az extrát. Azt tudtam, hogy két pálya lesz, készültem is a terepre, de csak a helyszínbejáráson láttuk, valójában mi is vár ránk. A nappali pálya energiaigénye miatt a frissítést meg is kellett növelnünk, illetve a harmadik naptól nagy feladatot adott a rövidebb frissítőszünetek kezelése. A bázisunkat ezekre a körökre közvetlenül a rajt mellé telepítettük át, így spóroltunk egy kis időt. Az biztos, hogy ismét sokat tanultam ebből a versenyből, legközelebb már jobban alkalmazkodom a körülményekhez. Ki kell emelnem, hogy a segítőim ismét fontos szerepet játszottak. Egyszerre egy ember lehetett mellettem, tizenkét óránként váltották egymást Ádám barátom, aki maga is backyardfutó, és Gabi, a testvérem. Előre megbeszéltünk mindent, táblázatban rögzítettük a frissítést és a legfontosabb tennivalókat, pontosan tudták, mikor mit kell előkészíteniük és adniuk. A körök végére tervezett és beillesztett feladatok elvégzése után pedig minden fennmaradó másodperc pihenéssel telt. A gyorsabban megtett tizedik körök után csak az volt a feladatom, hogy pihenjek, volt, amikor tíz perc alvás is összejött, de éjszaka előfordult, hogy a hideg miatt nem tudtam elaludni.

– A backyard az Egyesült Államok „találmánya" – milyen volt a szakág hazájában versenyezni?
– Inspiráló és motiváló. Nagyszerű volt ezen a helyszínen és a nagyokkal együtt versenyezni, úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Mindenki nagyon kedvesen viszonyult a másikhoz, segítettük és támogattuk egymást, hiszen mindenki azért jött, hogy a lehető legtovább pályán maradjon. Az éjszakai részekben akadtak nehezebb időszakok, ekkor egymást igyekeztük ébren tartani. A többiek segítői is igazi szurkolóink voltak mind. Felemelő az Egyesült Államokban versenyezni, az pedig külön motivált, hogy Magyarországot képviselhettem. Fontos volt számomra, hogy olyan eredményt érjek el, amire én magam és az ország is büszke lehet.

– Sok más szép eredmény mellett a hölgyek között harmadik lett, azaz világbajnoki bronzérmet szerzett.
– Természetesen nagyon örülök, hogy a nők között a harmadik, összességében a huszonegyedik helyen zártam, de nem csak ezt emelném ki. A világon csupán négy hölgynek van hetven óra feletti backyarderedménye, annak a négynek, akik most itt versenyeztek, és közülük ketten a mostani világbajnokságon értük el ezt az eredményt. Ráadásul ezzel a hetvenhat órával én vagyok a világon a harmadik legjobb női eredményt elérő sportoló. Büszke vagyok rá, s örülök, hogy ott vagyok az elitben.

– A verseny melyik szakasza volt a legnehezebb?
– A hatvankettedik, illetve az azt követő pár óra. Akkor már megdöntöttem az egyéni csúcsomat, majd a magyar csúcsot, s valami borzasztó mélységbe kerültem. Éjszaka volt, fáradtnak éreztem magam, hullámvölgybe kerültem, gyakorlatilag egy egész kört végighisztiztem, és a továbbiak is elég nyűgösen teltek. Annyira nehéz volt, hogy majdnem feladtam, ezeknél az óráknál még az első éjszakai szakadó esőt is sokkal jobban viseltem. Ez abszolút mentális fáradtság volt, ugyanis fizikailag szerencsére semmilyen problémám sem volt, a gyomrom sem rakoncátlankodott. Fontos szerepük volt a segítőimnek abban, hogy ki tudtam mászni ebből a gödörből. Aranyat ért az ő jelenlétük mellett az is, hogy felhívták az edzőmet, Gál Tibort, aki azzal az egy mondattal, hogy hetven óra feletti eredménye nem sok nőnek van, vissza is rakott a pályára… Ezúton is köszönöm nekik ezt a három napot!

– Elképesztő fogadtatásban volt része, hiszen a hazatérésekor a repülőtéren sokan éltették.
– Nagyon meghatódtam, amikor megláttam a rám várókat, olyan érzésem volt, mint amikor az olimpikonokat várják itthon… Elérzékenyültem, néhány könnycsepp is kicsordult, sok minden átfutott az agyamon. Hosszú-hosszú ideje készültem a backyard-világbajnokságra, hazaérkezéskor túlcsordultak bennem az érzelmek. Az elmúlt egy év, illetve a kinntartózkodás majdnem két hete nem is valósulhatott volna meg nélkülük: végtelen hálával tartozom a családomnak, a barátaimnak, a szurkolóknak, a segítőimnek, az edzőmnek, és nem utolsósorban azoknak, akik anyagi támogatásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez az álom megvalósulhasson. Ami a jövőt illeti, az esztendő hátralévő része pihenéssel telik, majd kezdődik az alapozás. A következő idényre még nincsen minden konkretizálva, azt viszont érzem, tudok még ennél is jobb eredményt elérni a backyardban, így mindenképp vár még rám ilyen verseny.