A szabadfogás professzora

Egerben látta meg a napvilágot. Számos családi elődje nyugszik a történelmi város temetőjében, de ő már egy Nagykállóhoz közeli tanyán nőtt fel. Debrecenbe kerülve először tornázott, műugróként pedig országos ifjúsági bajnokságot is nyert. Közben megkedvelte a birkózást, a Debreceni TE, később az Újpesti TE színeiben versenyzett. Kötöttfogásban kezdett, de aztán a szabadfogásban érte el legnagyobb sikereit. Magyar úttörőnek számított ebben a fogásnemben, de a másikról sem mondott le végleg. Összesen tizenkét világversenyen indult. Olimpiai bajnoki címe mellett kétszer nyert Európa-bajnokságot, azon túl számos érmes helyezést ért el a legrangosabb nemzetközi erőpróbákon.

Olimpiai aranyérmének megszerzéséhez sajátos történetek fűződtek. A házigazda németek nagyon bíztak honfitársuk Wolfgang Ehrl győzelmében, a döntő összecsapásra várták Adolf Hitlert is. Hiába biztatták azonban a szurkolók a német birkózót, a küzdelemben Kárpáti Károly taktikája érvényesült. Noha nagyobb különbségűnek érezte győzelmét, számára csak az volt fontos, hogy az ő kezét emeljék magasba. Nemzetünk képviselői ünnepelhették a berlini olimpia első magyar olimpiai bajnokát. Az aranyérmet csak másnap vehette át, de úgy, hogy elkérte onnan, ahol az érmeket tárolták…

Kárpáti Károly a birkózók közül elsőként végezte el a Testnevelési Főiskolát, tanítani a Madách Imre Gimnáziumban kezdett Budapesten. Izraelita vallása miatt a II. világháború idején bujdosnia kellett, aztán egy időre visszakerült Debrecenbe. Indult egy irodalmi pályázaton, amelyen első lett. A díjat, nevezetesen a londoni olimpiára való utazás okmányait azonban – ellentmondó indokok alapján - nem vehette át. Edzői tevékenységét már versenyző korában megkezdte, a magyar szövetség edzőbizottsága elnökeként rábízták a válogatott keret 1952-es olimpiára történő felkészítését. Előbb bírói vizsgát is tett.

Helsinkiben két magyar birkózó nyert olimpiai bajnokságot, Hódos Imre és Szilvásy Miklós. Hódos győzelmének kihirdetésekor azonban a versenybírók nem álltak a helyzet magaslatán, ugyanis először rosszul döntötték el a hármas holtversenyt. Kárpáti Károly személyesen avatkozott közbe, a libanoni versenyzőt már a dobogó tetejéről vette le, ahová végül valóban Hódos állhatott. Mivel a dobogós helyezettek között szovjet birkózó is érintett volt, és őt valósan a 3. helyre küldte Kárpáti, Berlin olimpiai bajnokát, nyilvánvaló politikai okok miatt, a magyar sportvezetés idő előtt haza parancsolta.

A sportembert azonban semmilyen negatív megkülönböztetés nem rendítette meg. A Bp. Honvéd birkózóinak lehetett az edzője hosszú időn át. Olyan versenyzőkkel dolgozott, mint a szintén olimpiai bajnok Varga János és a világbajnok Gurics György. Rajtuk kívül még sok más kiválóság került ki a mesteredző révén a különböző világversenyekre, mindkét fogásnemben. Nagy figyelmet fordított az utánpótlás-nevelésre. Térbirkózás néven, gyermekeknek újított fel régi népi birkózómódokat, toborozta azzal a következő esztendők kiválóságait. Valójában a mostani grundbirkózás alapjait teremtette meg. Egyszerre tanult és tanított. Az elméletet és a gyakorlatot hozta szinkronba. A formaidőzítésre és a taktikára helyezte a fő hangsúlyt. Igyekezett érvényesíteni a mechanika törvényeit a birkózásban. Értett a szervezéshez, módszereit szívesen adta át a fiataloknak, akik közül sokan követték őt az edzői pályán. Életének történeteit szívesen osztotta meg másokkal, élvezet volt őt hallgatni. Bőven érték megpróbáltatások, de mindenre a megoldást kereste, soha nem hátrált, nem ismert lehetetlent. Méltán nevezhetjük békeharcosnak, hiszen sokat fáradozott a népek és nemzetek közötti békés viszonyok megteremtésén. Arra külön jelmondata volt. Számos könyvet írt, amiben közre adta szakmai tapasztalatait. Kitűnik továbbá azokból egész életvitele, szilárd meggyőződése.

A Magyar Olimpiai Bizottságnak 1945-től volt tagja, egészen haláláig. Elbeszélései szerint gyakorta ütköztek nézetei másokéval. Sajátos hibájaként állapította meg: „nem tudok ésszerűtlen utasításokat végrehajtani.” Vélt igazát bátran hirdette, ami sokaknak nem tetszett. Fokozatosan nyert azonban csatát elvi síkon is, ezzel magyarázható, hogy számos kitüntetés után 1981-ben megkapta a Sportérdemérem arany fokozatát, és még abban az évben – magyar sportolóként elsőnek – a NOB Olimpiai Érdemrendjének bronz fokozatát is átvehette személyesen Samaranch elnöktől. Idős korában is aktív maradt.

Ebben az évben hetven éve, hogy harminc évesen megnyerte Berlinben az olimpiai bajnokságot. Az idén ősszel lesz tíz éve, hogy kilencven éves korában, gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt. Sírja a Kozma utcai temetőben található. Szülővárosában, ahol élete alkonyán gyakorta megfordult a helyiek hívására, a Kemény Ferenc Sportcsarnok bejáratánál 2000-től márványtábla őrzi emlékét. Relikviáinak egy része az Egri Sportmúzeumban látható.