Vívás: Vannak feladataim a páston kívül is – Szilágyi Áron

– A Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetését vehette át hétfőn az Országházban – ön az első olyan sportoló, aki pályafutása során kapta meg a legmagasabb állami kitüntetést. Nem fizikailag: hová helyezi ezt az elismerést?
– Minden állami kitüntetés egy-egy olimpiai éremhez, aranyhoz kapcsolódik, így aztán én is óhatatlanul összekötöm őket – válaszolta Szilágyi Áron, aki sporttörténelmet írt Tokióban azzal, hogy nyári játékokon sorozatban harmadik alkalommal győzött a kardozók egyéni versenyében. – Ezt a legújabb elismerést is a tokiói aranynak és a csapatbronznak köszönhetem, és mégis, ezek a díjak kicsit mást jelentenek számomra, mint maguk az érmek. Ilyenkor érzem át igazán, mi is a szerepem a társadalomban, hogy sportolóként milyen feladataim vannak a páston kívül. – A Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetését vehette át hétfőn az Országházban – ön az első olyan sportoló, aki pályafutása során kapta meg a legmagasabb állami kitüntetést. Nem fizikailag: hová helyezi ezt az elismerést?
– Minden állami kitüntetés egy-egy olimpiai éremhez, aranyhoz kapcsolódik, így aztán én is óhatatlanul összekötöm őket – válaszolta Szilágyi Áron, aki sporttörténelmet írt Tokióban azzal, hogy nyári játékokon sorozatban harmadik alkalommal győzött a kardozók egyéni versenyében. – Ezt a legújabb elismerést is a tokiói aranynak és a csapatbronznak köszönhetem, és mégis, ezek a díjak kicsit mást jelentenek számomra, mint maguk az érmek. Ilyenkor érzem át igazán, mi is a szerepem a társadalomban, hogy sportolóként milyen feladataim vannak a páston kívül.

– Milyen feladatai vannak?
– Amikor átveszek egy-egy díjat, még erősebbé válik bennem az az érzés, hogy ez egyfajta szolgálat: az is a feladatom, hogy képviseljem a hazámat a versenyeken és mindenhol másutt, hogy az embereket büszkévé tegyem az eredményeimmel.

– Az évek és sok-sok eredmény tanítja meg az embert, hogy mit is kell tennie a szolgálat során, mik is pontosan a feladatai?
– A tanulás talán nem jó kifejezés erre, hiszen mi, sportolók így, ebben a közegben növünk fel, már a nagy öregektől is azt hallottuk, milyen felemelő érzés válogatottnak lenni, magunkra ölteni a címeres melegítőt. És ez tényleg így van! Emlékszem a pillanatra, fantasztikus volt, amikor életem során először kaptam válogatott melegítőt, aztán arra is, amikor először eljátszották a tiszteletemre a Himnuszt. Ezek az események, történések lépésről lépésre tudatosítják az emberben, hogy az egyéni érdekeit, céljait követi valami más is, valami olyan, amely túlmutat rajtuk.

– Immár harmadik alkalommal kapott kitüntetést az Országházban. A helyszín hozzáad az elismeréshez?
– Természetesen többletet ad. Ezúttal is nagyon ünnepélyes ceremónián vettem részt, de már önmagában felemelő érzés belépni az Országházba. Ehhez csak hozzátett, hogy minden kitüntetett ünnepelni érkezett oda a kísérőivel.

– Ünneplésre túl sok ideje nem volt, hiszen péntektől vasárnapig a BOK Csarnok ad otthont a férfi kardozók egyéni és csapat világkupaversenyének.
– Sajnos kisebb megfázásos-meghűléses betegséggel küzdök, emiatt kénytelen voltam néhány edzést kihagyni, így egyelőre ezt próbálom kipihenni, aztán jöhet a világkupa-viadal.

– Amelyre Londonban és Budapesten készült fel.
– Igen, így történt: az utolsó két hétben már itthon készültem, ám előtte Londonban is minőségi munkát tudtam végezni.

– Hol tart most, milyen állapotban vág neki a hazai megméretésnek?
– Nagyon nehéz bármit is mondani. A mérések azt mutatják, hogy a fizikai állapotomat illetően nagyjából ott tartok, ahol tavaly ilyenkor, vagyis elégséges, mondhatni, jó formában várhatom a budapesti világkupaversenyt, ám hogy mindez a vívás szempontjából mit is jelent, azt lehetetlen megmondani, megjósolni.

– A decemberi országos bajnokságon elindult, hiszen azt mondta, az ob mindig kiemelt jelentőséggel bír az ön számára. Előtte és utána rendeztek egy Grand Prix-viadalt és egy vk-versenyt, ezeket kihagyta, így aztán a nemzetközi mezőnyben Budapesten fog először kardot a tokiói olimpia óta.
– Az eredeti terveimben az szerepelt, hogy a Varsó–Padova–Budapest „trióval” kezdem a versenyszezont, ám az első kettő elmaradt. Egyfelől örömteli, hogy éppen egy hazai viadallal indítok, hiszen itthon mindig jó versenyezni, másfelől viszont szomorúság is van bennem, hiszen hiába van sok országban lecsengőben a koronavírus-járvány, még mindig befolyásolja az idényt, több viadalt is töröltek miatta.

– A Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád, Decsi Tamás összetételű tokiói bronzérmes csapat viszont tényleg Budapesten lép először pástra az olimpia óta – emiatt kicsit másként tekint a viadalra?
– A csapatverseny kapcsán annyit mondhatok, hogy ez az első lépés azon az úton, amelyik reményeim szerint elvisz majd minket Párizsig. A mi együttesünk nem az edzéseken formálódik csapattá, hanem a versenyeken, ezek közül az elsőt éppen Budapesten rendezik. Itt indulunk, s remélhetőleg a többi világkupaversenyen, a világ- és Európa-bajnokságon újra olyan csapattá válunk, mint korábban voltunk.

– Hogyan vág neki ennek a hazai vk-versenynek? Van kimondott, esetleg kimondatlan célja?
– Nincs ilyen – szeretnék jól vívni, ez természetes és nyilvánvaló, ám annyira az elején járunk az olimpiai ciklusnak, hogy még nem akarom magam plusz célokkal terhelni.