MotoGP: azt kaptuk, amire számítottunk – és két új sérültet

Kezdjük az elején! Egy héttel a Le Mans-i futamot követően kiderült, hogy Francesco Bagnaia és Luca Marini is megsérült. Előbbinek a jobb bokájában tört el egy kisebb csont és a bal csuklója is zúzódott, míg utóbbinak jobb csuklójában találtak egy kisebb törést a hüvelykujja „alsó” végén, és mindkét kezén sérültek a szalagok. Hazai futamon való indulásuk nem volt kérdéses, az már inkább, hogy a sérülések mennyire hátráltatják majd őket.

Bagnaia a futamot megelőző pillanatokat kivéve (a versenyzők nem maradnak a rajtrácson a közel fél órás „ceremónia” alatt vasárnap) egész hétvégén mankóval közlekedett, de ahogy többször elmondta, sétálás során vannak csak gondjai, a motoron nem hátráltatja a bokája.

Enea Bastianini végre tényleg visszatérhetett portiamói balesete után (Jerezben csak néhány kört tudott teljesíteni, majd a hatalmas fájdalom miatt szombat reggel visszavonulót fújt), ahogy Miguel Oliveira is, de mindketten messze vannak még százszázalékos formájuktól. Raúl Fernandez is túljutott az alkarproblémákon, helyette viszont némi láz hátráltatta a hét elején, majd két bukást is begyűjtött szombaton. Hogy ezen két dolog egyike miatt, vagy esetleg valami rosszat evett, azt nem tudni, de az biztos, hogy a vasárnapi futam alatt szó szerint kitaccsolt. Mint tudjuk, a hányás az agyrázkódás egyik (igen komoly) tünete, melynek sokszor helytelen és könnyelmű kezelése sok kérdést vetett már fel korábban is.

De ezzel még nem értünk a sérültek listájának végére. Csütörtök délután Aleix Espargaró ugyan említette, hogy „Rinsezett” egyet aznap reggel, de akkor még senki sem tulajdonított jelentőséget az elejtett fél mondatnak és a ténynek, hogy kerékpározás közben bukott. Egészen péntek reggelig, amikor az első menet után visszatérve a bokszba egyrészt erősen sántított, másrészt elsírta magát a fájdalomtól.

Mint kiderült tényleg szó szerint lemásolta Álex Rins két évvel ezelőtti húzását, aki saját hazai futama előtt, a barcelonai pályán kerékpározva egy álló autóba hajtott, mert a mobilját nyomkodta. Pedig azt mondják az okos ember más kárából tanul... Aleix csütörtök reggel a nagy ködöt látva úgy döntött, hogy nem megy ki az országútra átmozgatni magát, hanem marad a pályán, mert biztonságosabb. Kivéve, ha az ember a mobilját nyomkodja közel 50 km/órás sebesség mellett... Lényeg a lényeg, hatalmasat bukott, a hátát, vállát és főként a jobb bokáját is megütve, amiből kétszer is leszívták a felgyülemlett a vért, hogy egyáltalán motorozni tudjon. Végül hősiesen teljesített, egyből bejutott a Q2-be, majd a sprinten és a futamon is a legjobb Apriliásként végzett, ami rá nézve pozitív, Maverick Vinalestől viszont egy újabb hatalmas csalódás.

A tökéletes hétvége egy apró szépséghibával

Sérülés, folytonos kritikák és korábbi vasárnapi hibák ide vagy oda, Bagnaia ezen a hétvégén tarolt. Pole pozíció brutális körrekorddal, sprint- és futamgyőzelem, versenyen futott leggyorsabb kör. Teljes dominancia.

Egyetlen egyszer ingott csak meg az olasz, méghozzá az időmérőn. Fejben, nem a pályán nyújtott teljesítményben.

Történt ugyanis, hogy gyors körét megkezdve az utolsó kimenetnél maga előtt találta Marc Márquezt, akitől már akkor is trükközésre számítanak a többiek, amikor nem kéne, legalábbis Pecco biztosan. A hondás valóban lassan haladt, mivel épp akkor jött ki a bokszból, eredeti szándéka szerint Marco Bezzecchit követve, aki azonban túl gyorsan kimotorozott a képből, mert nyilvánvalóan ő sem akart szélárnyékot adni a spanyolnak.

Bagnaia azonban másképp olvasta a jelenetet, azonnal elengedte a gyors körét, és hosszú, heves mutogatásba és reklamálásba kezdett, amit Márquez nem igazán értett, de ha már így történt, akkor köszönte szépen, valóban beállt az olasz mögé egy gyors körére. „Egyáltalán nem volt most igaza Bagnaiának, mert nem az volt a terv, hogy utána menjek, Bezzecchit akartam követni. Ha nem lassít le, akkor esélyem se lett volna követni őt a nagy tempókülönbség és a még hideg gumik miatt” – mondta Marc.

A regnáló világbajnok az interjúk során nem volt hajlandó reagálni a történtekre, többek között a Le Mans-i futamot követő nyilatkozatának teljes kiforgatása, szövegkörnyezetből kiragadott idézése és az emiatt megfogalmazott kritikák, már-már támadások miatt.

Ducati-dominancia

Vasárnap egyedül Jorge Martin tudta „megszorongatni” Bagnaiát, de ő sem igazán, mert az olasztól mindig azonnal jött a válasz a gyors körökre. Végül négy Ducati zárt az élen, ami először, de nagy valószínűséggel nem utoljára történt meg. Legutóbb ilyen bravúrt a Hondától láthattunk a 2011-es Ausztrál Nagydíjon, ami Casey Stoner győzelmével zárult Marco Simoncelli, Andrea Dovizioso és Dani Pedrosa előtt. Ez volt az utolsó verseny, amin Simoncelli célba ért sepangi végzetes kimenetelű balesete előtt.

A dobogó harmadik fokára ezúttal Johann Zarco állhatott fel, miután hosszú küzdelemben legyűrte Luca Marinit, aki a futam végére kifogyott az erőből, de így is megsüvegelendő, amit letett az asztalra sérült kezével. „Hibáztam, amikor (a futam elején – a szerk.) megpróbáltam Millert megelőzni a Casanova-Savelliben, mert Martin megelőzött, és sok idő veszítettünk Jackkel. Ha Martin szélárnyékában tudtam volna maradni a futam több mint első felében, akkor jobban be tudtam volna osztani az erőmet. Az utolsó négy-öt körben már tudtam rendesen tartani a motort” – mondta Marini.

De lehetett volna több Ducati is az élen, akár hat is. Marco Bezzecchi szombati második helye után a sprinten hasonló eredményre számított mindenki, beleértve őt és a csapatát is. „Nem tudjuk még, hogy mi történt, nem volt még idő elemezni az adatokat, de már a második kanyarban rosszul éreztem magam a motoron, és azonnal megértettem, hogy nehéz verseny elő nézek. Nagyon furcsa, mert semmit sem változtattunk a motoron, és mégis végig szenvedtem. Sokszor megindult alattam a motor eleje, nem tudtam közel kerülni senkihez sem, mert utána esélyem se volt megállni. Egyet se tudtam előzni...” – nyilatkozott csalódottan. A sorok között olvasva és Marco arcát látva két dolog lehetséges. Vagy hibás volt az első gumija, vagy a csapat lőtt mellé a guminyomással. Vasárnap sokkal melegebb volt Mugellóban, mint az előző napokon. Bezznek különösen fájhat ez a gyenge eredmény, mert csupán egypontos hátrányából 21 pont lett pillanatok alatt.

Álex Márquez tempója szintén nagyon jó volt a hétvégén, de ezúttal is a kavicságyban végezte – kétszer is. Már pénteken is jól kezdett, bár végül nem sikerült egyenes ágon a Q2-be kerülnie, szombaton javított. Az időmérőn úgy lett harmadik, hogy gondok voltak a motorjával (bár ő erről nem beszélt), de sokáig nem örülhetett. A sprinten csak az első kanyarig jutott, ezúttal Brad Bindernek köszönhetően. Vasárnap reggelre egy „Baba a fedélzeten” matrica került Ducatijának hátuljára, aminek nem az volt az üzenete, hogy gyarapszik a Márquez-család, csupán így próbálta jelezni a versenytársaknak, hogy bánjanak vele kíméletesebben, és ne üssék ki folyton. Vasárnap végül ő hibázott miközben a dobogós helyért harcolt. „Szűkebben fordultam, rámentem a fehér felfestésre, és szerintem volt ott egy hupli is, amin végül elment a motor eleje. Mindenhol benne volt a pakliban, hogy elmehet alólam a motor eleje, de pont abban a kanyarban nem. Lehet, hogy be kellett volna érnem egy top5-ös helyezéssel, de a dobogó volt a tét, szóval megpróbáltam.”

Álex már a futam elején is közel volt a kieséshez és egy nagy balesethez, de nem (teljesen) saját hibából. Az aerodinamikai elemek „jótékony” hatása ismét megmutatkozott, amikor dupla szélárnyékban motorozva hirtelen nem tudta megállítani a motort, hiába fékezett teljes erővel az egyes kanyarhoz közeledve. „Összecsináltam magam... Nagyon furcsa volt, de ez történik, amikor a szélárnyék beszippant. Nem igazán fékeztem későn, de amikor elveszíted a leszorító erőt, akkor lehetetlen megállni. Szerencsémre Luca valamiért kihúzódott Marc mellől, különben nem fértem volna el.”

Luca Marini osztotta Álex véleményét és inkább ijesztőnek, mint veszélyesnek ítélte a helyzetet, míg a szintén érintett Jack Miller más véleményen volt, és szerinte nem árt néha gondolkodni is előre...

A Ducati-siker nem a mugellói pálya sajátja, idén ez volt a harmadik alkalom hat futam alatt, hogy csak a bolognai gyár versenyzői állhattak fel a pódiumra.

Reménytelen helyzetben

Mondhatnánk, hogy nincs nehéz dolga Gigi Dall'Igna armadájának, hiszen a további négy gyártó közül a két japán teljesen elveszett a rengetegben és látszólag fogalmuk sincs róla, hogy hogyan keveredhetnének ki a sűrű erdőből, értsd a brutális technikai hátrányból.

Nehéz eldönteni, hogy a Honda vagy a Yamaha van-e rosszabb helyzetben. Előbbinek legalább van már egy győzelme idén Álex Rinsnek (és nem a motornak!) köszönhetően, ugyanakkor 4+1 versenyzőjükkel kevesebb pontot szereztek eddig (93-at), mint a két hangvillás (100-at).
Van azonban egy másik, ijesztő statisztika, ami önmagáért beszél, ez pedig az esések száma. 29 bukásnál tartanak a szárnyasok, ebből 12 (!) Joan Mir nevéhez fűződik.

„Pénteken Mir, szombaton Rins, ma én. Szerencsére én nem sérültem meg a bukás során. Pénteken nekem is volt egy nagy bukásom, de szerencsére azt is megúsztam” – kezdte Marc Márquez a futamot követően, és egyúttal gyors gyógyulást kívánt márkatársainak.

„Ezen a pályán nagyon próbáltam kontrollálni magam, mert tudom, hogy egy nagy tempójú esés során megsérülsz, ahogy Mir és Rins is. De túl sokat esünk. A Honda-pilóták győzni akarnak, és ha ilyen versenyzőket ültetsz a motorra, de esély sincs a győzelemre, akkor többet fognak esni, mert jobban kell erőltetniük, hogy meglegyen a köridő. Az összes hondásnak sok kockázatot kell vállalnia, és ez így nem mehet tovább. Mi esünk a legtöbbet, főként a futamokon, mert a gumik jobban melegszenek, főleg, amikor bolyban megyünk.”

Márquezt láthatóan megviselte a bukása, illetve főként a körülmények, valamint, hogy a sok-sok ígéret ellenére sincs valós előrelépés. Sőt! Év eleje óta a nagy figyelmet kapó Kalex-vázon kívül semmilyen alkatrész nem érkezett. „Le Mans-ban kértem egy-két dolgot, de három hét nem volt elég, hogy megcsinálják őket.” Marc ennyire csalódott és kritikus először (és mindeddig utoljára) a tavaly év végi valenciai tesztet követően volt. Az elhangzottakból pedig egyértelmű, hogy megbízhatatlan és veszélyes motoron kellene helyt állniuk.

Joan Mir péntek délután az 1-es kanyarban bukott, jobb kezének kisujján keletkezett egy kisebb törés, ami miatt a hétvége további részét ki kellett hagynia, sőt a Sachsenringen sem lesz ott. Álex Rins sokkal rosszabbul járt, jobb sípcsontja és szálkapocscsontja is eltört, amikor a futamon bukott az Arrabbiata 1 kanyar kijáratánál. Az esést nem mutatták, pedig a Dornának megvan a felvétel. A spanyol a kavicságyban kezdett hatalmas bukfencezésbe, ami ekkora tempónál nem meglepő. (Emlékezzünk csak Valentino Rossi esésére 2010-ben, igaz, őt a Biondetti-sikánban dobta le magáról Yamahája.)
Rins-t még aznap éjjel megműtötték és külső rögzítést helyeztek el a lábán.

Hétfőn Madridba szállították, de a második (helyreállító) operációt még nem tudták elvégezni rajta a hatalmas duzzanat miatt. Mondani sem kell, hogy legjobb esetben is csak a nyári szünetet követően térhet csak vissza.

Nagy kérdés, hogy látunk-e olyan futamot idén, ahol a teljes, év elején nevezett mezőny rajthoz áll majd...

Ami a yamahásokat illeti, Franco Morbidelli idén második alkalommal Fabio Quartararo előtt ért célba vasárnap, mindez azonban csak a 10-ik és a 11-ik helyet jelentette számukra. Egyértelmű és totális csalódás, ami tökéletesen mutatja a motor szintjét.

Nem csoda, hogy miközben mindenki azt kérdezgeti már jó ideje, hogy vajon meg tudja-e tartani Morbidelli az ülését, ő visszadobta a kérdést vasárnap. „Akarok a Yamahánál maradni...?”

A választ még ő sem tudja, de minden bizonnyal annak drukkol, hogy Bezzecchi tovább meneteljen az idén, és megkaparintsa Johann Zarco jelenlegi helyét a Pramacnál. Ezzel ugyanis út nyílna neki a VR46 csapatnál Marini csapattársaként.

Ami Quartararo jövőjét illeti, az biztos, hogy egyedül dönt majd a 2024-et követő időszakról, miután szakított eddigi menedzserével, a korábbi versenyző Eric Mahéval.