Peterhansel tizedszer, Despres negyedszer, De Rooy először!

Megható volt, ahogy örültek. Nem, nem a dobogón, mert ott már viselkedtek, ott már jelen voltak a támogatók, a hozzátartozók, mindenki. De ott, az utolsó szakasz céljában még nyugodtan elszabadulhattak az érzelmek. Ott azok között voltak, akik pontosan értették mit jelent teljesíteni a Dakar-rali távját, akik pontosan tudták, milyen értéke van itt egy győzelemnek.

A Dakar-rali vasárnap egy 29 kilométeres szelektív szakasszal fejeződött be, amely mindenki szerint könnyű volt, kivéve azokat, akik teljesítették. A pálya felírásakor úgy tartották, ez csak levezetés lesz. Aztán volt akinek ásással tarkított levezetés lett belőle (lévén a mély homok foglyul ejtett jó néhány versenyzőt), másoknak meg a végállomást jelentette. Utóbbinál nagyobb csalódást aligha lehet elképzelni.

Az élen azonban már nem változott a helyzet, azok a versenyzők nyertek, akik szombaton az élen álltak, vagyis az autósoknál Stéphane Peterhansel a tizedik, a motorosoknál Cyril Despres a negyedik, a kamionosoknál pedig Gerard de Rooy az első Dakar-győzelmét aratta. A célban mindannyian meghatottan fogadták a vállveregetéseket, hogy azután végigdudálják egész Limát (amelynek minimum a fél lakossága kivonult az utcákra, pedig kilencmillióan lakják a várost), aztán pedig a céldobogón pezsgőzzenek.

Ami a magyarokat illeti: a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős az utolsó szakaszon érte el a legjobb részeredményét az idei Dakar-ralin – a 15. helyen végzett. A rendezők erre a napra elvileg már nem adtak nehéz feladatot a versenyzőknek – mindössze 29 kilométeres volt a szakasz –, ám végül mégiscsak ástak néhányan.

„Még ez az utolsó szakasz sem volt könnyű – törölt ki egy ujjnyi port a szeméből Szalay Balázs, de közben persze mosolygott, mint a legtöbben a szakasz céljában. Aki eddig eljutott, az mind elégedett és boldog lehet, hiszen ez a világ leghosszabb és legnehezebb tereprali-viadala. – Nekünk semmi gondunk sem volt, persze, poroltak előttünk, de ez normális ezen a Dakaron. Bevallom, kicsit féltem az utolsó szakasztól, mert olyan egyszerűnek tűnt a leírás alapján..."

„Persze, mert nem írták bele a mély homokos részeket, amelyekbe így váratlanul érkezett meg az ember" – fűzte tovább a szót Bunkoczi.

A végére tehát még kitettek magukért a szervezők, sőt, a mezőny egyöntetű véleménye szerint a dél-amerikai Dakarok közül ez a mostani volt a legnehezebb – méghozzá az utolsó három, perui szakasz okán. Afrikában ugyanis, amikor már csak három nap van hátra a versenyből, az ember szinte biztosra veheti, hogy célba ér. Itt mind a három nap kockázatos és nehéz volt.

„A Dakaron mindig remek érzés beérni a célba, hiszen ez azt jelenti, hogy sikerült legyőznünk a sivatagot, jelen esetben a világ legszárazabb sivatagát, az Atacamát, meg azt is jelenti, hogy a csapat jól dolgozott és hogy együtt leküzdöttük az akadályokat. Ahhoz képest, hogy a verseny első hetében alig volt olyan napunk, amikor ne lett volna technikai gondunk, a huszonegyedik helyen értünk célba, ami nem rossz. Persze, a top tízben szerettünk volna lenni, de a történtek ismeretében nem vagyok elégedetlen. Sőt, örülök, hogy itt vagyunk a célban" – mondta Szalay Balázs.

És akkor egy kis matek a végére: az Opel Dakar Team pilótája a 11. Dakar-raliján rajtolt el, ebből hétszer ért célba (ez rekord magyar viszonylatban) és hatszor Bunkoczi Lászlóval az oldalán. Statisztikai érdekesség, hogy a magyar páros lekopírozta a 2005-ös (még Afrikában rendezett) Dakar-rali utolsó napját, akkor is 15. helyen végzett, és akkor is 21. lett az összetettben, ami a legjobb eredménye. Más kérdés, hogy ha Robby Gordon kizárását véglegesítik (ugye, ő fellebbezése miatt folytathatta a száguldást), akkor Szalayék összetettbeli helyezése 20.-ra változik.