Történelmi olasz fricska a franciáknak

Az angolok viszont újabb győzelmet arattak és továbbra is pontveszteség nélkül állnak az élen – bár a skótok nagyon megizzasztották őket Twickenhamben –, így kimondottan közel kerültek a végső sikerhez. Egyenlő pontszám esetén ugyanis a pontkülönbség, majd a több szerzett cél dönt, de ebben az angolok lényegesen jobbak (+67 és + 25, illetve 12 és 5), mint a második walesiek, akik még pontszámban be tudnák őket hozni. A záró fordulóban az írek ellen idegenben még a Grand Slamért is hajtanak az angolok, ami a százszázalékos teljesítménnyel győztes együttesnek jár.

A franciák, az írek és a walesiek, a legutóbbi három torna győztesei egyaránt Grand Slammel diadalmaskodtak. Anglia legutóbb 2003-ban nyerte meg a Hat Nemzetet, ráadásul akkor minden mérkőzésén győzni tudott. Abban az esztendőben a válogatott a déli féltekén – egészen pontosan Ausztráliában – vb-címet szerzett. Idén a Hat Nemzet-siker tulajdonképpen már zsebben, a Grand Slam még meglehet, ami viszont biztos, hogy a déli féltekén, jelesül Új-Zélandon vb-t rendeznek az ősszel.

OLASZORSZÁG–FRANCIAORSZÁG

Rómában a Stadio Flaminióban 34 ezer ember fogadta a francia válogatottat. Döntő részük szomorúan vehette tudomásul, hogy Vincent Clerc remek egyéni megmozdulása végén – a francia klasszis saját magát ugratta ki – célt ért el. Az esélyesebb franciák ezt követően jó alaphangulatban támadhattak, bánatukra azonban rendre fennakadtak a szívós olaszokon, akik viszont Mirco Bergamesco büntetőivel így tartani tudták a lépést. A szünetben két ponttal vezettek a franciák (8–6).

Lendületes támadás végén a második felvonás tizedik percében a biztos lábú, ám az első felvonásban célbónuszt és büntetőt vétő Morgan Parra célt vitt, és miután Bergamasco két büntetőt is elrontott, eldőlni látszott az ütközet. A házigazdák azonban csak nem akartak elfáradni és összezuhanni. Felpörgették a játékot, és hiába az addigi célveszélytelenségük, Andrea Masi a 60. percben megszerezte csapata első célját. Bergamasco az értékesített bónusszal, majd nem sokkal később egy büntetővel némi megbocsátást nyert, a házigazdák felzárkóztak kétpontos különbségre.

Az olasz drukkerek hullámoztak, a franciák a La Marseillaise-t énekelték, ami mindkét oldalon az elégedettségre utalt. Nem csoda. A vendégek vezettek, a házigazdák pedig soha nem játszottak ilyen kiegyenlítetett mérkőzést a franciákkal a torna történetében, a legkisebb különbségű vereségük és tizenegy pontos volt (42–31), még 2000-ből és azt Párizsban szenvedték el. És az igazi meglepetés még hátravolt!

Rontott francia dropkísérlet után Parra büntetőből célnyi különbséget harcolt ki ugyan az övéinek, de ezt Bergamasco két perccel később ismét kettőre csökkentette egy büntetőből. Megérezték a lehetőséget az eddig jobbára lesajnált olaszok, és elszántságban franciák fölé nőttek a hajrára, akik rutinjukkal próbálták meg ezt ellensúlyozni. Kevés sikerrel. Bergamasco a 76. percben már az ötödik büntetőjét értékesítette, így az olaszok jutottak minimális előnyhöz, majd miután a végjátékban sikerrel semlegesítették a francia próbálkozásokat, megnyerték a találkozót.

A lefújás után az olasz játékosok sírtak, a földre borultak, dél-afrikai szövetségi kapitányuk, Nick Mallett nagy sprintet vágott le játékosaihoz. Nem csoda! Az olasz válogatott a sportágban eddig megtűrt második vonalbeli rivális volt, egy távoli rokon, aki a közepes játékerőt képviselőket azért nagyon jó játékkal egyszer-egyszer elkapta korábban. A francia együttes azonban más szint, világszínvonal, így az ellenük aratott győzelem ennek fényében értékelendő. Mondhatjuk, az olasz válogatott – miként Gaius Julius César légiói – átlépte a Rubicont, és elindult Róma irányába. Ami rögbiben képletesen az utolérhetetlennek tartott három nagy déli nemzetet – Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika –, az európaiak közül pedig az angolokat és a franciákat jelenti. Az út hosszú lesz, viszontagságokkal teli, biztos tartogat majd kellemetlen meglepetéseket, váratlan nagy zakókat, de az elszántságot látva biztosak lehetünk benne, hogy egyszer odaérnek a kapuk elé. És akkor mindenkivel képesek lehetnek nyílt meccset játszani, a legnagyobb ellenfelet is teljes erőbedobásra késztetni. Ez már tényleg csak idő kérdése.

WALES–ÍRORSZÁG

Küzdelemben nem, izgalomban jóval kevesebb eseményt tartogatott az írek cardiffi vendégjátéka. A Millenium Stadionban 75 ezer néző előtt az írek amilyen pechesek kezdtek, olyan jól folytatták a mérkőzést. Eoin Reddan már a negyvenedik másodpercben két méterről „nézett bele” egy felszabadító rúgásba, így őt le is kellett cserélni, ez azonban nem zavarta meg a roppantmód bekezdő íreket, akik az ötödik percben már 7–0-ra elhúztak. Brian O'Driscoll 111. válogatottbeli fellépésén a 43. célját érte el, míg „tízesük”, Ronan O'Gara pedig elérte, később aztán át is lépte az ezer pontos álomhatárt. O'Driscoll beállította a 24. célos kuparekordot.

A folytatásban büntetőpárbajoztak a felek, a házigazda walesiek szorgos mezőnymunkával jutottak el a lehetőségekhez, amelyek közül James Hook kettőt, míg a felezőről Leigh Halfpenny egyet értékesített. Mindez azonban csak annyit ért, hogy versenyben maradtak a házigazdák, ugyanis a szünetben a vendégeknél volt az előny, méghozzá a két büntetőt bevágó, így 1006 pontig jutó O'Garának köszönhetően.

A második felvonás már egyértelműen a házigazdáké volt, Mike Phillpis célja, Hook bónusza és büntetője tíz pontot ért, ezzel pedig fordítottak és győztek a walesiek. Utóbbiak harmadszor nyertek, így a második helyen állva pontelőnyhöz jutottak a franciákkal szemben. Az írek másodszor kaptak ki, harmadik idegenbeli fellépésükön viszont csak először.

ANGLIA–SKÓCIA

A pontveszteség nélkül élen álló, már a franciák elleni rangadón is túljutó, így abszolút favorit angolok rettentően megszenvedtek a szerzett pont nélkül utolsó helyen szerénykedő, „fakanál-gyanús” skótok ellen hazai pályán. Az első félidőben a skótok három büntetővel háromszor is vezetéshez jutottak, de az angolok két büntetővel, majd a félidő utolsó percében egy drop-góllal mindháromszor egalizáltak (9–9).

A második félidőben tizennyolc percig nem esett pont, aztán újabb büntetővel először jutottak vezetéshez az angolok, hogy a 67. percben elért céllal, plusz értékesített bónusszal már tíz ponttal elhúzzanak (19–9).

Ezúttal a skótokon volt a sor, hogy újítsanak, és bizony találtak is rést az angol pajzson. A 73. percre hét pontot ledolgoztak a hátrányukból – cél plusz jó jutalomrúgás –, de Jonny Wilkinson a 78. percben büntetőből végszavazott.