Exkluzív: Mindig csak a darts, ettől már sosem szabadulok – Phil Taylor

– Csak anyagilag támogatta Eric Bristow, vagy ennél mélyebb, mentor-tanítványi kapcsolat volt Önök között?
– Együtt edzettünk és mutatott egy két lehetséges kiszállót, ami az előnyömre vált, de a legfőbb támogatást az anyagi segítség jelentette, mivel utazni kellett a versenyekre – mondta Phil Taylor a Nemzeti Sportnak. – Nemcsak országon belül, hanem Kanadába, Dániába, Svédországba, Belgiumba. Tízezer font rettenetesen sok pénznek számított akkor, annyit ért, mint mondjuk ma ötvenezer font, esélyem sem lett volna rá, hogy önerőből elinduljak. Annyi volt a feltétele, hogy amit nyerek, abból vissza kell fizetnem az összeget.

– A teljes nyereményét oda kellett adnia, vagy csak a díj bizonyos százalékát vonta le, mint törlesztőrészlet?
– Az egész pénzdíjamat. De motivált is a helyzet, mert ha véletlen leültem volna pihenni, rám szólt: micsoda? Még tartozol háromezer fonttal – menj vissza edzeni! Amikor letudtam a tartozásomat, mondta: na, most már mind a tiéd! Nagyon jó érzés volt.

– Mi volt a legnehezebb a karrierje során?
– Az, amikor egyszer szembesültem vele, hogy egymillió fontnyi adót kell befizetnem! Egyébként az érzelmi hullámvasút volt a legmegterhelőbb. Furcsán működik a dolog: van, hogy megnyersz egy világbajnokságot, és hamar elmúlik az eufória, jön a kiüresedés, és szinte gyászolsz. Aztán a következő világbajnoki címednél sokáig tart a boldogság, a föld fölött lebegsz. Van egy-két versenyed sorozatban, amikor kiemelkedően teljesítesz, ami doppingol, majd jön egy sikertelen. Ezeket az ugrásokat nehéz kezelni.

– Hogyan bírta ki mégis?
– Úgy, hogy muszáj volt. Fiatalon még könnyű, kevesebb alvással is lehet bírni, de ahogy telik az idő... Ezért nem olyan jó már a játékom sem, de nem is igazán akarom, hogy az legyen.

– Mi lendítette át a hullámvölgyeken?
Az elkötelezettség. Régen, ha ide jöttem volna, semmit sem láttam volna a városból, mert a teljes napjaimat a hotelban töltöttem. Nem mentem sehova, pihentem a meccsek között, mindent megtettem azért, hogy én legyek a legjobb. Sok minden ki is maradt az életemből, az a szerencsém, hogy a legtöbb helyre vissza tudtam menni később nyaralni, így körül tudtam nézni.

– Azért biztosan volt sok derűs pillanat is...
– Ha egy játékos leesett a színpadról, az mindig megnevettetett – ez időnként elő szokott fordulni. A legmulatságosabb viszont az volt, amikor a nézők között Scooby-Doo megverte Supermant egy tornán. Mondtam magamban: nem lehet igaz, hogy az a kutya ellátja a szuperhős baját!

– Utólag visszanézve változtatna valamin?
– Ha visszamehetnék az időben? Ó, nagyon sok dolgon. Túl elkötelezett, túl pénzorientált voltam. Folyton úton voltam, ha hétfőn még Londonban voltam egy gálán, akkor biztos, hogy kedden már kétszáz mérfölddel arrébb szerepeltem, majd a következő nap mentem tovább. Ráadásul magam vezettem, több ezer kilométert is akár. Jó pár autót elkoptattam, egy év alatt akár többet is. Szinte csak mosni jártam haza – volt három bőröndöm, cserélgettem őket, a használtat otthon hagytam, felvettem a kész, előre bepakolt frisset, és mentem tovább. Két végéről égettem a gyertyát.

– Hogyan telnek mostanában az évei?
– Már nem vállalok ennyit, több hetem, akár több hónapom is van egy-egy esemény között. Minden héten játszhatnék, de most élvezem, hogy kicsit nyugodtabb minden. Egyébként még mindig vannak szponzoraim, jó dolgom van.

– A megkeresett pénzzel mihez kezdett?
– Lakásokba fektettem, többet is vettem Londonban, de ha okosabb lettem volna, még többet érnék ma. Manapság egyébként annyit lehet már keresni a dartsszal, hogy tíz év versenyzés után nyugdíjba mehet az, aki jól játszik.

– Látszik, hogy a darts rengeteget adott önnek – mit adott ön a sportágnak?
– Sokat. Leginkább az életemet, és ez a legtöbb, amit adhattam. Amikor elkezdtem játszani, a darts nem érdekelte a sajtót. Aztán jöttem, és csak nyertem, és nyertem, és nyertem... A média pedig szinte rákényszerült, hogy írjon erről, ezzel pedig fel is keltette az emberek érdeklődését. És ennek sosincs vége, akár kávézóba megyek, akár a benzinkútra, mindenhol megtalálnak. Mindig csak a darts, a darts és a darts... Ettől már sosem szabadulok.