Öttusa: Nyugalomra, békére, transzparens működésre van szükség – Balogh Gábor

– A héten derült ki, hogy ön is indul a Magyar Öttusaszövetség elnöki posztjáért a december 4-ei tisztújító közgyűlésen. Mi volt ennek a kiindulópontja?
– Nagyjából két és fél hete döntöttem el, hogy indulni szeretnék – mondta a 2000-es sydney-i olimpián ezüstérmes Balogh Gábor. – Beszéltem több klubvezetővel, a sportirányítás szinte minden tagjával. Ezek nyomán azt érzékeltem, hogy olyan karakterre lenne szükség, aki képes egy parázs vitákkal teli szövetségbe nyugalmat és békét hozni, emellett a kormányzattal jó kapcsolatot ápolni, valamint egy új sportágat – hiszen teljesen új sportágról beszélhetünk az öttusa esetében – fel tud építeni gyakorlatilag a nulláról. Végiggondoltam, és mivel imádom az öttusát, ez volt az életem huszonhárom évig, úgy döntöttem, belevágok. Továbbá a Magyar Diáksport Szövetség elnökeként szerintem tudok segíteni többek között az ifjúság toborzásában.

– Mik a konkrét tervei, célkitűzései, ha megválasztják a szövetség élére? Mi az, amin változtatni szeretne a szervezetben?
– Mindenekelőtt nyugalomra, békére van szükség – és ennek az alapkövét le is tettük. Szerencsére mind Vörös Zsuzsával, mind Mizsér Attilával született együttműködés, ez az egyik legfontosabb. Mindenki tudja, mi lesz a feladata ebben az új felállásban – természetesen akkor, ha az elnökséget megválasztja a küldöttgyűlés hétfőn. Az egyik rövidebb távra szóló célom, hogy az üzengetéseket, a rossz hangulatot, amely begyűrűzött a szövetségbe, megváltoztassuk, ezt a folyamatot azonnal el kell kezdeni. Van egy elképzelésem egy szakmai elnökségről, mellyel együtt dolgozva nagyon szépen fel lehet építeni a sportágat, a régi népszerűségét visszahozni. A másik, középtávú célkitűzés az olimpiára esélyes versenyzők, klubjaik támogatása. Fontos a jó eredmények elérése, amire Párizsban, az utolsó, lovaglást is magába foglaló olimpián van lehetőségünk – egyelőre két kvótánk van, de valószínűleg lesz ez még több is. Hosszú távon pedig egyrészt az a tervem, hogy transzparens, átlátható működést és gazdálkodást alakítsunk ki a szakértői elnökséggel, amely mindenkinek elérhető. Másrészt az, hogy tudjunk jövőképet mutatni a fiataloknak. Meg kell teremteni az életpályamodellt, azt a rendszert, amelyben nem kérdés a sportághoz csatlakozó gyerekeknek és szüleiknek, hogy az öttusa mellett maradnak. Harmadrészt meg kell találnunk azokat a szervezeteket, amelyek irányába érdemes elindulni, partnerséget kialakítani. Nevezetesen: lényeges együttműködni például a Honvédelmi Minisztériummal és a Belügyminisztériummal a honvédelmi nevelés, a katasztrófavédelem, határvédelem, rendvédelem szempontjából – ilyen irányban mutathatunk egy életpályamodellt, megmozgatni a fiatalokat. Régen katonai sportág volt az öttusa, és most is alkalmas erre a laser runnal és az OCR-rel (obstacle course race, vagyis akadálypálya-verseny – a szerk.). Kiemelném még a kapcsolattartást a Testnevelési Egyetemmel – hiszen a tanár- és edzőképzésbe be kell emelni a megújuló sportágat –, a Nemzeti Sportügynökséggel, a Magyar Olimpiai Bizottsággal. És a kommunikáció-marketing tekintetében is erősödnünk kell.

– Említette a megállapodást, az új felállást Vörös Zsuzsannával és Mizsér Attilával kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy együttműködésben terveznek dolgozni?
– Pontosan! Nincs kérdés afelől, hogy mindkettejüknek helyük van az elnökségben, a szövetség vezetésében. Zsuzsára alelnökként számítanék – a munkamenetben is megállapodtunk, emellett ő az egyik legnagyobb klub, a Volán öttusaszakosztályának vezetője. Fontos, hogy húzóereje legyen az egyesület további jó működésének. Attila pedig szakmai, operatív feladatokat látna el főtitkárként, vagy ügyvezetőként. Megállapodtunk, a klubokkal is felvettük a kapcsolatot, és amikor bemutattuk az irányvonalat, szimpátiát éreztem, bárkivel is beszéltünk. Meglátjuk, hogyan gondolkodik erről hétfőn a küldöttgyűlés.

– Egyedül indul az elnökségért, vagy ismertek más jelöltek is?
– Erre nem tudok válaszolni. Én konszenzusra törekedtem, elmondtam az elképzeléseimet a legfontosabb szereplőknek – ettől még bárki jelölhet elnökjelöltet a tisztújító közgyűlésig.

– Kicsit másfelé kanyarodva: nagyjából pontosan két éve a nemzetközi sportági szövetség, a UIPM határozata alapján száműzték a lovaglást az öttusából a párizsi olimpia után – ekkor ön határozottan érvelt a helytelensége mellett. Azonban az idén októberi közgyűlésen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság éppen ennek köszönhetően emelte vissza a 2028-as Los Angeles-i játékok programjába az öttusát. Hogyan látja az események alakulását?
– Én tradíciókedvelő vagyok. Pierre de Coubertin báró lovaglással álmodta meg ezt a gyönyörű, összetett sportágat. Ember és ló kapcsolata különleges, unikális – szerintem hiba volt kivenni ezt a tusát. A mai napig sajnálom, nem örülök a döntésnek. A döntés hátterében az is lehetett, hogy a riói olimpia idején volt egy kutatás, amely kimutatta, a játékok nézőinek átlagéletkora ötvenöt-hatvan év körül van, és kevés fiatal követi azt. Az olyan sportágak, mint gördeszka, BMX, satöbbi, is az ifjabbak megszólításáért jöttek be. De visszatérve az öttusára: a nemzetközi szövetség helyében én megpróbáltam volna helyben orvosolni a problémát. Ha az a gond, hogy egyes országokban nem megfelelő a lóállomány, vagy kevesen űzik az öttusát, akkor lehetett volna lobbizni, akár anyagilag segíteni ezeket az államokat, így helyben megteremtődtek volna a lovaglás, az öttusaversenyek szervezésének lehetőségei – ahelyett, hogy kiemeltem volna az egészet. Mindemellett azt mondom – bár furcsán hangozhat –, simán elképzelhető, az OCR-rel több fiatal kezdi el ezt a sportot. Ők kedvelik ezt a jelenséget, lásd Exatlon, vagy Ninja Warrior. Az a jövő zenéje, hogy ebben a formában képes lesz-e az öttusa tartósan az olimpia színterén maradni – a UIPM hozott egy döntést, és nagyjából tíz év múlva visszatekinthetünk ennek helyességére, remélem, beszélgetünk majd erről akkor.