Sportpolitika: nem csökken, hanem nő az olimpiai sportágak támogatása

Egy kicsit a múltba, még inkább a jövőbe nézett Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár csütörtökön délelőtt a Puskás Aréna sajtótermében megtartott tájékoztatón: mielőtt beszámolt volna a Nemzeti Versenysportfejlesztési Program elindulásáról, megemlítette, hogy a korábbi program, amely 16 kiemelt sportággal bánt kitüntetett figyelemmel, nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt esztendőkben világversenyek sokaságáról szállították az (arany)érmeket sportolóink.

„Ez tény: elvitathatatlan érdemei vannak a korábbi programnak abban, hogy eredményesek voltunk az olimpiákon, a világ- és Európa-bajnokságokon – jelentette ki Schmidt Ádám. – Hogy új programot alkotunk, azt novemberben sajtótájékoztató keretében bejelentettünk, ezúttal pedig arról számolhatunk be, hogy a Nemzeti Versenysportfejlesztési Program el is indult. Az új programra szükség volt, nekünk pedig az az alapelvünk, hogy minden ilyen kezdeményezésbe be kell vonni az érintetteket, ezt meg is tettük: a program legnagyobb újdonsága az előzőhöz képest az, hogy nem tizenhat, hanem negyvenhárom olimpiai sportágat szólítottunk meg. A korábban ismertetett öt kategória, amelybe soroltuk a sportágakat, annak mentén alakult ki, hogy minden egyes sportágat valójában saját magához hasonlítottunk: a múltbéli sikerek mellett figyelembe vettük azt is, mit várhatunk el az adott sportágtól, s azt is, milyen szakmai munka folyik ott. Programunk másik újdonsága, hogy egységbe vonja, tömöríti az eddigi különféle támogatási rendszereket – elmondtuk, célunk, hogy csökkentsük a bürokráciát és a szövetségek adminisztratív terheit. A sportági szakszövetségek a héten megkapták az értesítést, amelyben megtudták azt is, mekkora támogatást kapnak. Tavaly 11.8 milliárd forint támogatást kaptak az olimpiai sportágak szakszövetségei, idén 2.7 milliárddal többet, vagyis 14.5 milliárd forintot.”

A korábbi gyakorlattól és a több kontraktustól eltérően az új program keretében már csak egy-egy szerződést kötnek valamennyi szövetséggel – kérdésre válaszolva Schmidt Ádám úgy nyilatkozott, azon dolgoznak, hogy minél hamarabb megkapják a szövetségek a támogatást, s kijelentette azt is, hogy azokat minden sportág egy összegben kapja meg.

„Egyetlen szövetség sem kap kevesebbet, mint tavaly, ám akadnak olyan sportágak, amelyek többet kapnak, mert vagy nem voltak eddig kiemelten kezelve, vagy olyan nagyot léptek előre. Azt például elmondhatom, hogy a triatlon jelentősen többet kap mint korábban” – mondta Schmidt Ádám.

A program alapját képező, úgynevezett indikátor rendszerről Schmidt Gábor helyettes-államtitkár számolt be a sajtó képviselőinek.

„Fontos kitétel, hogy a sportágakat nem egymással akartuk versenyeztetni, hanem leginkább önmagukkal – folytatta Scmhidt Gábor. – Értékeltük az elősző időszak munkáját, és figyelembe vettük, hogy az adott sportág számára mik lehetnek az elérendő célok. Ezzel nem presszionálni akartuk az adott szövetséget, inkább együtt igyekeztük feltárni, hol szorul segítségre egy-egy sportág, hogyan tud még eredményesebb lenni. Egy program megalkotása nagyon fontos, ám ugyanennyire szükséges, hogy azt jól működtessük, s hogy értékeljük menet közben. Ezt tesszük, erre szolgálnak az indikátorok, Korábban négy fontos paramétere volt a működésnek: a sportágat űzők létszáma, a tagszervezetek száma, az eredményesség, és az utánpótlás-bázis. Mi ezt bővítettük, hiszen fontos az edzők képzettsége, a létesítményháttér, a működési és a bérköltség is. Minden évben értékeljük az előző időszakot, ennek eredményeként a sportágak akár kategóriát is válthatnak – ilyenre már most is van példa, van olyan sportág, amelyiknek a támogatása nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest.”

Természetesen üdvözölte az új programot, s annak elindulását Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is – még inkább azért, mert egy évvel ezelőtti megválasztásakor meghallotta azokat a hangokat, amelyek azt mondták, a MOB kapjon vissza bizonyos jogosítványokat korábbról, hogy a szervezet presztízse növekedjen.

„Jó volt megélni, hogy nemcsak kikérték a véleményünket a program megalkotásakor, hanem az be is épült abba. Fontos, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságot komolyan veszik a döntéshozók, azt pedig kifejezetten jónak tartjuk, hogy a támogatási rendszert »egybegyúrták«– fogalmazott a korábbi kétszeres olimpiai bajnok kajakos. – Azt megerősíteném, hogy a magyar sport eredményességét jelentős mértékben meghatározta a sportba beáramló pénz, ha ez nem így lett volna, nem tartanánk itt – máshol is így gondolkoznak, más országokban is stratégiai ágazat a sport. Viszont korábban talán nem feltétlenül történt meg az ellenőrzés a rendszeren belül, ez a jövőben változik.”

Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke egyetemi évei említésével indította beszédét: „Mérnöknek tanultam, s bár túl sok mindent nem használok az egyetemi tanulmányaimból, ám egyet igen, és örömmel tapasztaltam, hogy a sportállamtitkárság is ezt tette. Az egyetemen ugyanis megtanultam, hogy a mérnők előbb mér, aztán vág, a sorrendet pedig sohasem cseréli össze. Örülök, hogy ezt a logikát követte a sportállamtitkárság is, a konzultációk során ért, aztán szabott. Számunkra a rendszer nagyon fontos pontja volt, hogy az egyik indikátor az adott sportág fogyatékos sportja legyen, vagyis, hogy legyen értékmérő az is, ki és milyen figyelmet fordít a fogyatékos sportra. Egyébként a parasportolók két kvótát már szereztek Párizsra, a játékok kapcsán pedig az elvárásom az, hogy minden idők legtöbb résztvevőjével minden idők legjobb eredményét érjük el Párizsban.”

A sajtótájékoztató végén Schmidt Ádám és Schmidt Gábor egy-egy, a párizsi olimpia és paralimpia logójával díszített táblát ajándékozott Gyulay Zsoltnak és Szabó Lászlónak, azzal a kitétellel: „Várjuk folyamatosan a fotókat a két bizottságtól, amely az épp aktuális kvótaszámot mutatja a táblán.”