Törpék és óriások - 82 centis testépítő, 287 kg-os szumós

A 287 KILÓS RIKISI, A 338 KILÓS SHOW-MAN ÉS A KELETI SZÖRNYETEG – KÜZDŐSPORTOK

Az extrém méretekkel – és itt elsősorban a kiemelkedően nagy méretekre gondolunk – rendelkező sportolók egyik leggyakoribb előfordulási helye a küzdősportok világa, amelyben többen szinte kizárólag adottságaiknak köszönhetik eredményeiket, míg mások különleges méreteik ellenére sem érnek el kiugró sikereket, sokkal inkább számítanak „turistalátványosságnak”, show-elemnek, mint kiemelkedő sportolónak. Másfelől a kiugró méreteknek általában áruk van – az óriások pályafutását állandó sérülések, különböző betegségek hátráltatják.

A világ legsúlyosabb harcosait a tradicionális japán harcművészetben, a különböző rítusai, szertartásai által egyfajta misztikummal övezett szumóban találjuk meg, amelynek történetében 200 kilogramm fölötti birkózókat is találunk.

Közülük az egyik legismertebb a hawaii származású Akebono (203 cm, 233 kg), 1993-ban ő lett a sportág történetének első nem japán jokozunája (ez a legmagasabb fokozat, amit el lehet érni a szumóban). Sorozatos sérülések után 2001-ben visszavonult, majd a K–1-ben és az MMA-ban próbált szerencsét – a korábban megbecsült jokozunából pofozógép lett, jószerivel az is megverte, aki nem akarta, 12 vereség mellett csupán egyszer győzött. El is nevezték Makebonónak, a make ugyanis japánul vereséget jelent. 2006 után a show-bizniszben folytatta, pankrátornak állt.

Nem Akebono volt azonban a legnagyobb súlyú jokozuna, a szamoai Muszasimaru 235 kilós versenysúlyával (235 kg, 192 cm) rajta is túltett – de még tudjuk fokozni... UpDate Norbi rémálma, az Akebonóhoz hasonlóan hawaii Konisiki 287 kilóval is versenyzett (187 cm, 287 kg), ő volt minden idők legsúlyosabb rikisije (versenyzője) a szumó történetében, de belőle nem lett jokozuna. Róla több, az egész világot bejáró különleges fotó is készült.

Akebono kapcsán már említettük a K–1-et, amelyben szintén találunk súlyos és kimagasló egyéneket.

A dél-koreai Hong-man Csoj (218 cm, 166.6 kg) – aki háromszor is legyőzte Akebonót – elsősorban nem mindennapi magasságával emelkedett ki a mezőnyből. Meg is állapították nála az úgynevezett akromegália betegséget. Ez azt jelenti, hogy az agyalapi mirigy – hipofízis – túlzott mennyiségű növekedési hormont állít elő egy jóindulatú daganat következtében. Hong-man Csoj agyalapimirigy-daganata már a látását is veszélyeztette, ezért 2008-ban megműtötték.

Nem rendelkezik rossz mérleggel (12 győzelem, 6 vereség), és egyszer legyőzte a szakág egyik legjobbjának számító Semmy Schiltet is, de ezt leszámítva igazán nagy eredményeket nem ért el, MMA-meccsen kikapott például a hozzá képest törpének számító orosz Fjodor Jemeljanyenkótól (182 cm, 104 kg) is.

Ugyanezt elmondhatjuk a K–1 másik óriásáról, Bob Sappről is (200 cm, 155 kg – a K–1 hivatalos oldala szerint), aki 30 meccséből 17-et nyert meg, de a nevesebb ellenfelekkel szemben általában még két menetet sem tudott végigállni, igaz, a legendás Ernesto Hoostot kétszer is megverte. Sapp amolyan igazi sportpolihisztor, hiszen pályafutása a Chicago Bears színeiben az NFL-ben kezdődött támadó falemberként, majd négy szezon és négy csapat (más kérdés, hogy a négy év alatt összesen egy meccs jutott neki) után következett a K–1 és más hasonló küzdősportok. Érdekes, hogy Sapp a ringben a meccsek elején oroszlánként támad, aztán hamar elfárad, utána riadt nyúlként húzza össze hatalmas testét. Őt áprilisban Magyarországon is láthatjuk a nála egy mázsával könnyebb Kunkli Tivadar ellenfeleként.

Hong-man Csoj és Bob Sapp már inkább a látványos, mintsem a sikeres sportoló kategóriájába tartozik, míg Emanuel „Manny” Yarborough (338 kg, 203 cm), aki összeállításunkban a legsúlyosabb szereplő, már csak erős jóindulattal nevezhető egyáltalán sportolónak. Az 1964-ben született amerikai amatőrszinten próbálkozott többek között szumóval, birkózással, amerikaifocival is, és volt három profi MMA-meccse, ebből kettőt elveszített. A film- és reklámszerepeinek, show-műsorokban való fellépéseinek száma azonban jóval magasabb…

Összeállításunkból természetesen nem hiányozhat a nehézsúlyú ökölívás korábbi világbajnoka, az orosz Nyikolaj Valujev (213 cm, versenysúlya 150 kiló körül mozog) sem, aki a sportág valaha volt legmagasabb bajnoka.

A Keleti szörnyeteg 53 meccséből 50-et megnyert, ami azért jelzi, hogy a bokszolni is tud, más kérdés, hogy az 1990-es években, Evander Holyfield, Riddick Bowe vagy éppen Lennox Lewis fénykorában aligha lehetett volna belőle világbajnok. De az már nem az ő hibája, hogy a „királykategóriából” eltűntek a technikás klasszisok. Valujevnél is diagnosztizálták az úgynevezett akromegália betegségét, de súlyos ízületi és csontproblémái is voltak. Valujev 2009 novemberében kikapott David Haye-től, ezzel elveszítette a WBA-övét, szakértők szerint pedig már egyre kevesebb az esélye annak, hogy vissza tud kapaszkodni a csúcsra (a jövőben neki is inkább filmszerepei szaporodhatnak). Valujev első vereségét egyébként a „fehér Tysontól”, a 185 cm magas Ruszlan Csagajevtől szenvedte el.

HOGYAN KÜZDI LE A SVÉD TÖRPE AZ OROSZ ÓRIÁSOKAT? – KÉZILABDA

A magas emberek sportja, 180 centiméter alatt nem nagyon él meg az ember. Kivételek persze itt is vannak...

Az ezredforduló körüli évek világhírű svéd válogatottja óriási klasszisok sorát vonultatta fel. Magnus Wislandert minden idők egyik legjobb játékosának tartják, de ott volt még az átlövő Staffan Olsson, a beállós Per Carlén, a kapus Thomas Svensson és még sorolhatnánk. Bengt Johansson csapatában volt egy „kakukktojás”, aki nemcsak játéktudásával, hanem termetével is kitűnt, utóbbi esetben lefelé. Ljubomir Vranjesről van szó.

A szerb származású játékos mindössze 166 centiméterre nőtt, ehhez 79 kilogramm társult versenysúlyként. Eredményeit tekintve nem mondhatni, hogy ez karrierje során hátrányosan érintette, mert világbajnoknak és háromszoros Európa-bajnoknak vallhatja magát.

A másik oldalról Volker Zerbe említhető, aki 211 cm-es magasságával riogatta az ellenfeleket a német válogatottban, 284 meccsen nem kevesebb, mint 777 gólt lőve.

NEM CSAK A KÉTMÉTERESEK TUDNAK ZSÁKOLNI – KOSÁRLABDA

Ebben a sportágban nem könnyű magassággal kitűnni a mezőnyből. Az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) történetében holtversenyben a román Gheorghe Muresan és a tavaly elhunyt szudáni származású Manute Bol 231 centimétere a csúcs, de az NBA-n kívül még ennél is magasabb játékosok léptek pályára. Az orosz Alekszandr Szizonyenko 241 cm-rel minden idők legmagasabb játékosa.

Az NBA történetének 3. legalacsonyabb játékosaként Spud Webb is nyert zsákolóbajnokságot! Az 1985-ös drafton a Detroit Pistons által 4. körben kiválasztott játékos az 1986-os All Star-rendezvényen egyik ugrásánál több mint 106 centis súlypontemelkedést ért el, amellyel kivívta a zsűri tiszteletét. Mondjuk a Manute Bol elleni zsákolása legalább akkora kuriózum…

A legalacsonyabb NBA-s Tyrone „Muggsy” Bogues volt 160 cm-rel. A Team USA-vel 1986-ban világbajnoki címet ünnepelt, amelyet követően a Washington Bullets 1/12-es választási jogával meg is szerzett magának az 1987-es játékosbörzén. Összesen 889 NBA-mérkőzésen szerepelt 16 éves pályafutása során zömében nála legalább 35-40 centiméterrel magasabbak között.

A hölgyek részéről Margorzata Dydek mindenképpen kiemelendő. A lengyel 218 centis magasságával futott be karriert a tengerentúli női profi kosárbajnokságban (WNBA). Versenysúlya 101 kilogramm volt, vagyis nem lehetett egykönnyen útját állni…

152 CENTIVEL A VILÁG FELETT – ASZTALITENISZ

Az asztalitenisz, ellentétben a kosárlabdával, már sokkal inkább a kisemberek sportja. No, de annyira, hogy valaki a maga 152 centiméterével tönkreverje a világot? A kínai Teng Ja-ping négy olimpiai címet nyert, sportága történetében egyike lett annak a három versenyzőnek, akik négyszer állhatott a dobogó tetején a nyári játékokon. Bár tényleg fantasztikus tehetség volt, eleinte nem akarták beválogatni a nemzeti csapatba, éppen alacsony termete miatt. Később, amikor már bebocsátást nyert a válogatott keretbe, mindenki másnál nagyobb hatással bírt. Karrierje során 18 világbajnoki címet nyert, ő lett a 20. század történetének legjobb kínai női sportolója. Mindössze 24 éves volt, amikor visszavonult.

A fehérorosz Vlagyimir Szamszonov kiemelkedik a mezőnyből 190 centis magasságával. Eredményei alapján szintúgy, bár inkább Európában vitézkedett és vitézkedik jelenleg is, mert a világbajnokságokon és az olimpiákon az ázsiai klasszisokkal már ő sem igazán bírt el. Háromszoros Európa-bajnok, világbajnoki második, ezen kívül kétszer jutott el az olimpiákon a negyeddöntőbe. Magas termete ellenére is robbanékony és gyors játékos, aki mellett nem könnyű elütni…

BUNYÓ A 33 CENTIVEL MAGASABB ELLEN – JÉGKORONG

Kemény és erős fiúk sportja. Az észak-amerikai profi jégkorongliga, az NHL történetének legmagasabb játékosa Zdeno Chara 206 centiméterrel. Ehhez termetének megfelelő tömeg társul, 116 kilogrammal egészen biztosan nem szívesen ütköznek az ellenfelek. Még mielőtt NHL-karrierje elkezdődött volna, a Boston Bruins 33 éves szlovák erőemberének azt tanácsolták, inkább kosárlabdázzon, mert az sokkal jobban illik hozzá. Chara azonban a hoki mellett kötött ki. Az NHL All-Star hétvégéin négyszer nyerte meg a leggyorsabb lövés kategóriáját, egyszer világcsúcsot felállítva.

A kicsik, de nagyon ügyesek közé tartozik a Tampa Bay Lightning hokisa, Martin St. Louis, aki mindössze 173 centiméterre nőtt, csakúgy, mint Brian Gionta, a New Jersey Devils korongosa. A hokiban nem ritka a bunyó, de hogy pont a legkisebb és a legnagyobb akaszkodjon össze, az már cseppet sem gyakori.

A legalacsonyabb NHL-ben megfordult jégkorongozó, akiről feljegyzés készült, Roy Worters (160 cm), ő bekerült a legnagyobbak közé is – az egykori kiváló kapus a jégkorong Hírességek Csarnokának tagja. A sportág úttörője Henry „Braces” Franklyn, aki az 1800-as évek végi hőskorban a kapusok közül elsőként fogott rendszeresen térdre esve lövéseket. Franklyn – nem elírás – mindössze 106 centiméterre nőtt!

Csak említés szintjén egy baseball-érdekesség is: Franklynnél három centiméterrel volt magasabb, tehát 109 centire nőtt az MLB történetének legalacsonyabb játékosa, Eddie Gaedel, aki az 1/8-os mezszámmal játszotta élete egyetlen profi mérkőzését, 1951-ben, a St. Louis Browns színeiben. A mérkőzés bírója hitetlenkedett és kikérte az igazolását (amely érvényes volt), az ellenfél játékosai dőltek a nevetéstől – Gaedelt végül felállva tombolva búcsúztatta a csaknem húszezres tömeg. Mondanunk sem kell: beállítása promóciós célokat szolgált.

82 CENTIVEL HÓDÍTOTTA MEG A VILÁGOT– SÚLYEMELÉS

Az olimpiák történetének legmagasabb súlyemelője a többi sportági rekorderhez képest alacsony, de ebben a sportban kifejezetten óriásnak számító 201, más források szerint 205 centis Velicsko Csolakov. A bolgár szereplése igazi kuriózum, mert súlyemelésben kifejezetten hátrány a nagy termet, hiszen minél nagyobb valaki, annál magasabbra kell emelnie a súlyt. Csolakov egészen sikeresen megbirkózott ezzel, hiszen a 2004-es athéni játékokon bronzérmet szerzett, míg ugyanabban az évben aranyérmes lett a kijevi Európa-bajnokságon.

A BOLTON IS HÍVTA A KÍNAI ÓRIÁST – LABDARÚGÁS

Napjaink legnagyobb játékosa cseppet sem focitudása miatt ismert. Csak a legelvetemültebb rajongók emlékezhetnek Jang Csang-pengre. A kínai labdarúgó 205 centiméter magas, ezzel megelőzi az ismertebb óriásokat, Peter Crouchot (201 cm), Nikola Zsigicset (202 cm) és Jan Kollert is (202 cm). Az 1989-es születésű Jang Csang-peng 2006-ban került a figyelem középpontjába, amikor a Bolton Wanderers meghívta, töltsön egy hónapot a klubnál. Bár Sam Allardyce menedzser kijelentette róla, hogy nemcsak a levegőben hasznos, hanem lábbal is jól kezeli a labdát, az angol klub végül nem szerződtette az óriást.

Az argentin Diego Buonanotte (River Plate) 161, az ecuadori Christian Lara mindössze 162 centiméterre nőtt. Utóbbi megjárta a Barcelonát is, igaz, hazájának csapatát, és nem a spanyol bajnokság éllovasánál rúgta a bőrt. Ellenben a francia Ludovic Giuly a nagy Barcelonát is meghódította a maga 164 centis magasságával. Francia bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, spanyol bajnok, Olasz Kupa-győztes, vagyis kis termete ellenére is remekül megél a pályán.

Giulyék szinte óriásnak számítanak néhány jelenlegi és volt futballistához képest: a katari al-Szadd veterán csapatkapitánya, Dzsafal Rasid al-Kuvari 155 centiméteres, a brazil Goiás balszélsője, Élton 154. A legjobb 160 centiméter alatti futballista viszont minden bizonnyal Sammy Lee, aki a Liverpoollal két BEK-et és három angol bajnoki aranyérmet nyert, most meg a szakmai stáb tagja – a maga 157 centiméterével.

A PEKINGI OLIMPIÁN

A 2008-as pekingi játékokon, akár hiszik, akár nem, a legnagyobb és a legalacsonyabb résztvevő is kínai volt. A legnagyobbat nem olyan nehéz kitalálni, Jao Ming, a Houston Rockets kosárlabdázója volt a maga 229 centiméterével. Ő jelenleg az egyik legmagasabb aktív kosárlabdázó a világon, de egy másik „Ming”, a kínai profi ligában szereplő Sun Ming-ming azonban még nála is magasabb a maga 236 centijével, de ő nem volt ott az olimpián. Pekingben a legalacsonyabb sportolónak a női műugró, Csen Zsuo-lin bizonyult, aki kereken egy méterrel alacsonyabb Jao Mingnél. A kínai csapatban egyébként is voltak bőven „apróságok”, mint a női tornászok egyik kiválósága, Teng Lin-lin, akiről azt biztosan lehet tudni, hogy 136 centiméteres, azt viszont nem, hogy pontosan mikor született... Ha már itt tartunk: tornában az alacsony súlypont miatt nem hátrány a pöttöm termet, sőt, Olga Korbut színre lépése óta a „minik” a sportág valódi óriásainak számítanak. A felemás korlát egyik specialistája, Paj Csün-jüe a maga 124.4 centiméterével volt kínai válogatott, amely a nemzeti csapat erősségét (és a kerettagságra pályázók számát) tekintve óriási dolog!

A férfiaknál a ghánai ökölvívó, Bastie Samir volt a legkisebb 141 centivel, míg a hölgyeknél ötös holtverseny alakult ki az élen a legmagasabbak között 202 centivel. Többek között a Pécs két korábbi orosz légiósa, Jekatyerina Liszina és Marija Sztyepanova is ebbe a csoportba tartozott.

Hogy is van a mondás? – Nem a méret a lényeg. – Vagy mégis?

(A cikkben szereplő adatok több esetben különböző forrásokban néhány centiméterrel vagy kilogrammal eltérhetnek. Összeállításunk természetesen a teljesség igénye nélkül készült. Teljessé ezt a Sportleget is olvasóink hozzászólásai tehetik.)

A CIKKBEN SZEREPLŐ SPORTOLÓKAT MEGTEKINTHETI GALÉRIÁNKBAN!