A TAVALYI KÉT ARANYÉRMET nehéz persze felülmúlni, ám mert éppen az elmúlt évek legeredményesebb fegyverneméről, a férfi kardról beszélünk, igazán elsüthetjük az oly gyakorta hallott szólást: sohase mondd, hogy soha.
Nem is mondjuk, a verseny rajtja előtt pedig felidézzük azt az egy évvel ezelőtti budapesti világkupaversenyt, amelyen a magyar szurkolók nagy örömére (és az ellenfelek nagy elképedésére) mind az egyéni, mind a csapatverseny után a magyar himnusz szólt a BOK-csarnokban: Szilágyi Áron (Vasas SC) pályafutása során először (!) nyerte meg a hazai viadalt, másnap pedig a Decsi Tamás (KVSE), Iliász Nikolász (DSI), Szatmári András (MTK), Szilágyi Áron összetételben pástra lépő kvartett menetelt a dobogó tetejéig – a srácokat nem zavarta meg az sem, hogy az egyéni versenyben megsérült Gémesi Csanád (MATE-GEAC), így változtatni kellett az összeállításon.
„A tavalyi világkupaversenyből nehéz kiindulni, hiszen az valami egészen különleges volt – mondta lapunknak Boczkó Gábor szövetségi kapitány. – Annak örülök, hogy azóta újra a régi énjét mutatja a páston Szatmári Andris, ő vagy Áron ezúttal is eljuthat a mezőny elejére. Emellett szeretném, ha végre a fiatalok is megmutatnák magukat a nemzetközi mezőnyben, jó lenne, ha lennének közöttük olyanok, akik a hatvannégy, netán a harminckettő közé jutnak. A csapatverseny során az az igazán fontos, hogy maradjanak ott a fiúk az első háromban. Ha mindent megtesznek a sikerért, de netán nem állnak dobogóra, az sem lesz tragédia.”
Hogy lesz-e a tavalyihoz hasonló szereplés a BOK-csarnokban, hamarosan kiderül. A rajt előtt annyit rögzíthetünk, hogy 212 kardozó (köztük 21 magyar) fog fegyvert a vk-viadalon, pénteken a kiemeltek – vagyis a világranglista első 16 helyezettje, így Szilágyi és Szatmári is – még pihenhetnek.
„Van, akit feszélyez, hogy a családtagjai, a barátai előtt vív, hiszen ez nem szokványos, ám van, akit feldob, hogy élőben is megmutathatja szeretteinek, mire képes. Én általában ki tudtam zárni, hogy hol versenyzek, de az biztos, a kiélezett helyzetek mindig feldobtak, azt szerettem, minél nagyobb a tét. A profizmus lényege egyébként is az, hogy kizárjuk a külső körülményeket” – utalt saját pályafutására a korábbi párbajtőröző kapitány, aki sok nézőre számít a vk-viadalon, s azt várja, hogy vívópalánták sokasága is a helyszínen fog szurkolni.
A férfi kardozók budapesti világkupaversenyével párhuzamosan a világ két végében párbajtőrözőink is pástra lépnek: a férfiak Buenos Airesben, a hölgyek Nankingban.
Akárcsak Szilágyiék esetében, a párbajtőrözőknél is az a legfontosabb a kapitány szerint, hogy az áprilisban kezdődő kvalifikációs időszakig mindenki elvégezze az utolsó simításokat, és hogy „már az első versenyen tűéles legyen minden vívónk”.
A női párbajtőrcsapatból egyetemi elfoglaltsága miatt hiányzik Muhari Eszter (TSC), így Japánban a Kun Anna (OMS-Tata), Büki Lili (TSC), Nagy Kinga (DVE), Wimmer Dorina (MTK Budapest) összetételű kvartett lép pástra, a férfiaknál pedig továbbra is küzd saroksérülésével az olimpiai ezüstérmes Siklósi Gergely (BHSE) – a tervek szerint az egyéni viadalon indul, ám ha a fájdalom akadályozza, és úgy látják edzőjével, Dancsházy-Nagy Tamással, hogy nem tud a válogatott hasznára lenni, a csapatversenyen az Andrásfi Tibor (BVSC-Zugló), Koch Máté, Nagy Dávid (mindkettő Vasas SC), Keszthelyi Zsombor négyes vív.
Nagyon távolinak tűnik már az egy évvel ezelőtti budapesti világkupa-viadal és a két aranyérem... Teljesen más a helyzet, mint akkor volt, már csak azért is, mert ez a kvalifikációs időszak előtti utolsó versenyünk, és azért is, mert kicsit máshogy érzem magam, mint egy esztendeje, hiszen továbbra is érzem a sarkamban a fájdalmat. Nagyon szeretek itthon versenyezni, azt viszont nem gondolom, hogy bármilyen következtetést le lehet majd vonni a végeredményből. Kiemelt verseny lesz a budapesti, ez kétségtelen, de lesz még idén világbajnokság is, arra nagyon készülünk. És persze a célok között van egy nagyon fontos, mégpedig az, hogy megszerezzük a csapatkvótát a párizsi olimpiára. |