Amikor szabad a pálya

"Dragóner Attila, az FTC 21-szeres válogatott védője nem fogadta el klubja bajnoki cím esetén 24 millió forintos éves juttatást garantáló ajánlatát. A Kispesttel kiesett Bárányos Zsolttal is egyezségre kívánt jutni a Fradi, ám a középpályás "karcsúnak” nevezte a zöld-fehérek által kínált kondíciókat – mindkét labdarúgó külföldre készül."

Détári Lajos: – Szombathelyen, a tárgyalóasztalnál magam is azt tapasztalom, hogy egy-egy játékos olykor eszelős igényekkel áll elő, de ezúttal megvédeném Dragóner Attilát. Nem szerencsés az összeget nyilvánosságra hozni, főként így tálalni az ügyet. Ez a pénz bajnoki aranyérem esetén járna neki, de mi van, ha csak nyolcadik a Fradi? Akkor is sokat keresne? Idővel elválik, jól határozott-e, csakúgy mint Bárányos Zsolt, akinek lehet, hogy lesz izmosabb ajánlata, de elképzelhető, hogy visszasírja majd a karcsút…
Kemény Dénes: – Respektálom a játékosok döntését, minden sportoló privát ügye, hogy mennyit keres, és mindenki annyit kér, amennyit akar. Előfordulhat, hogy Bárányos több lehetőség közül választhatott, és ezek között valóban a Fradié volt számára a kedvezőtlenebb. Más kérdés, hogy a busásabb fizetésért egy átlagos vagy gyengébb nyugati klubot választ a futballista, és a válogatott szempontjából elsikkad, ami viszont értékcsökkenést von maga után.
Nyilasi Tibor: – Szerintem Attila viszonyított, és szeretett volna a keretben a legmagasabban fizetettek kategóriájába kerülni. Nem tudom. Nehéz kívülről megítélni, hogy sok-e a szóban forgó összeg vagy sem. Az viszont fix, hogy a magyar futball elitjében felvert árakkal dolgoznak, és ez nem helyes. A kasszák általában üresek, az igények magasak.
Hajdú B. István: – Nem akarok hasonlítgatni, de megkérdezném: egy tanár vagy orvos – függetlenül attól, hányad osztályú – mikor kereshet egy évben huszonnégymilliót? Számomra mindazonáltal egyértelmű, hogy a futball mai színvonalához viszonyítva ez az összeg sok-e vagy kevés…Egyébként féltem Dragónert a török kalandtól. A bajnokság magasabb nívójú, mint a hazai, de sem a szintén válogatott Kabát Péter, sem Hamar István nem raktározott el sok kellemes emléket a törökországi évekről.
Mezey György: – Most azt várnák, hogy szörnyülködjek, de nem fogok. Nyilvános kritikának ki nem tett emberek ennek a pénznek a többszörösét rakják zsebre, és senki sem törődik velük! Miért baj az, ha a futballista szeretne jól élni? Állítom, egy élbank menedzsere kétszer annyit keres, mint amennyit Dragónernek ajánlottak!

"A liga a klubokkal egyeztetve az élvonalbeli mérkőzések napjára szurkolói szimpátiatüntetéseket hívna össze, ezzel kényszerítve a rendőrséget, hogy a sportlétesítményben ingyen biztosítsa a rendet – jelentette be Szieben László ligaigazgató. Az ORFK közbiztonsági főigazgatója "meglepő és mulatságos ötletnek”, az alkotmányjogász "szellemes blöffnek” titulálta a felvetést."

Détári: – A rendőrségnek kellene fenntartania a rendet, ám nem hiszem, hogy a tüntetés lenne a megoldás ebben az esetben. Olyan biztosítási összegben kellene megállapodniuk a liga és a rendőrség illetékeseinek, ami a klubokra nem ró súlyos terhet. Szóval tárgyalásra és főként konszenzusra lenne szükség – mindkét fél részéről. Közös érdekünk, hogy rend legyen, akkor több néző látogatna ki a stadionokba.
Kemény: – Nem tartom valószínűnek, hogy sikerül megvalósítani az elképzelést, mert gyanítom, ez joggal való visszaélés lenne. Bízom benne, hogy ez csak egy vicc, annak is rossz. Megoldási javaslatként pedig szemtelen…
Nyilasi: – Jogi dolgokban járatlan vagyok, szóval ne várjanak tőlem világmegváltó gondolatokat. Uraim! Tárgyalni kell a rendőrséggel, mivel sem a sztrájknak, sem a demonstrációnak nincs helye a magyar futballban!
Hajdú B.: – Lelki szemeimmel már látom is a plakátokat! MTK–FTC szimpátiatüntetés este hatkor a Hungária körúton! Fordítva amúgy jobban tetszene az ötlet: minden demonstráció előtt legyen futballmeccs, például mielőtt lezárják az Erzsébet hidat, a rendőrök és a tüntetők focizzanak egyet! Komolyra fordítva a szót, jogilag nem tudom értékelni a felvetést, nem is biztos, hogy lehet. Ami viszont nem kétséges, a szimpátiára nagy szüksége van a magyar labdarúgásnak.
Mezey: – Számomra az a mérvadó, amit Gyurcsány Ferenc sportminiszter mondott, miszerint tíz-húszezer ember biztonsága nem egy-két klub dolga, és nem is magánügy. A ligaigazgatónak igaza van, a rendőrség ugyanis összetéveszti a szezont a fazonnal. A rend nem kezelhető tőzsdei befektetésként, ha megéri – azaz fizetnek –, akkor ott vagyok, ahol szükséges. Az alkotmányjogász alkotmányos területen már szakértője a futballunknak, de elképzelhetőnek tartom, hogy még életében nem járt meccsen…

"A következő bajnoki szezonnak 100 millió forintos költségvetéssel nekivágó Balaton FC Siófok együttesénél még a jelzőbójákat is Csertői Aurélnak, a frissen kinevezett szakvezetőnek kell kivinnie a pályára – a szűkös anyagi lehetőségek miatt Csertői mellett állandó pályaedzőre sem telik Siófokon."

Détári: – Nagy magyar valóság – itt az egyszemélyes edzői stáb. Valahol a futballunk jövőképét is előrevetíti ez a szomorú hír. Ezzel együtt drukkolok a Siófoknak, meglátjuk, ekkora összegből talpon tud-e maradni. A költségeket amúgy nálunk is le kell faragni, csakúgy mint Európa gazdagabbik felében, ahol általános tendencia, hogy például csökkentik a futballisták fizetését.
Kemény: – A bójamozgatás az uszodában nem probléma, ilyen segédeszközt egyébként sem használunk. Mást igen, de attól még nem esik le a gyűrű a kezünkről, hogy azokat nekünk kell itt-ott lerakosgatni. Azt hiszem, a mai világban azért érdemes lenne befektetni egy pályaedzőbe, aki segítené a vezetőedző munkáját, amely így hatékonyabb lehetne, ennek megfelelően jobban teljesíthetne a csapata, amelyre egyre többen lennének kíváncsiak. Láncreakció…
Nyilasi: – Majdnem lehetetlen helyzetben kínlódni nem biztos, hogy érdemes. Ennek ellentmond némileg a Csank János által vezetett gárda idei erkölcsi és szakmai sikere, csakhogy a mostanit felesleges az ezt megelőző kerethez hasonlítani, mellesleg nem is jelent gyógyírt a pénztelenségre. Azért bízom benne, ha jön a hűvös idő, legalább hosszú ujjú mez feszül majd a labdarúgókon.
Hajdú B.: – Az utolsó szalmaszál esete a siófoki, de félek, egy szimpatikus klub haláltusájának leszünk szemtanúi. Ne legyen igazam, de az sem lenne meglepő, ha nem tudná befejezni a bajnoki idényt. Fáj a szívem, de tudomásul kell venni: ahol nincs rá igény, ott eltűnik a profifutball.
Mezey: – Hol az a határ, ahol ki kell mondani: nem kell a profifutball!? Ennek ugyanis követelményei, feltételei vannak, amelyeket elő kell teremteni. A rend, a fegyelem, a szakmai nívó – mind-mind pénzzel jár.

"Lapunk összeállítása alapján az elmúlt tíz évben Magyarországon megfordult légiósok közül Miriuta Vasile, az időközben a magyar állampolgárságot is megszerző középpályás bizonyult a legjobbnak, a nyolcszoros válogatott labdarúgó három egymást követő idényben is dobogós volt az összesített rangsorban."

Détári: – Nálam viszont Marius Sasu a nyerő! S nemcsak azért, mert ő a kezem alatt dolgozott! Minden évben megrúgta a maga góljait egy olyan csapatban, amelyik folyamatosan a kiesés ellen harcolt. A rangsorok összeállításáról pedig az a véleményem, hogy az alapját adó osztályzatok esetében két újságíró osztja ki egy meccs huszonöt-huszonhat kalkulusát, ami nonszensz.
Kemény: – Miriuta Vasile jó labdarúgó, nem véletlen, hogy évek óta Németországban játszik. A magyar futball aktuális szintje amúgy harmonizál a nálunk szereplő légiósok minőségével, azaz ide azok kerülnek, akik már több ország rostáját is megjárták, de egyiken sem akadtak fenn.
Nyilasi: – Ugye-ugye… Több társammal lassan tíz éve ostorozzuk a nálunk játszó külföldieket, és azokat, akik miatt Magyarországra kerültek ezek a labdarúgók. A statisztikák alátámasztják, hogy ezek a fiúk tényleg nem a Steauából vagy a Zvezdából érkeztek, és nem is gólkirályok. Ezzel párhuzamosan valaki kiszámolhatná, hogy egy évtized alatt – tisztelet a kivételnek – mi pénzt költöttek rájuk a klubok. Az utánpótlás szempontjából ezek bizony eltékozolt százmilliók.
Hajdú B.: – Jellemző… Annyira jó a focink, hogy a legjobb légiós is magyar! Az igazat megvallva, az utóbbi tíz évben tényleg nem nagyon csillogtak nálunk a légiósok. Korábban Oleg Sirinbekov, Muzsnay Zsolt valóban húzóembernek minősült, ezért is szerződtették őket. Zoran Kuntics, Goran Kopunovics a BL-be lőtte a Fradit. Ilyen külföldiekre szükség lenne, de a Magyarországon játszók többsége vagy fiatalon kerül ide, és rövid kitérőnek tekinti az itteni időszakot, vagy levezetésre érkeznek. Persze egy valóban jó légiós sokba kerül, az összeg nagyobb, mint mondjuk az említett Balaton FC éves költségvetése.
Mezey: – Szomorú, de a kimutatás azt bizonyítja, hogy a szakmai és az üzleti szempontok közül sajnos inkább az utóbbiak érvényesülnek. Ennek véget kell vetni! Ne a menedzser keressen a legjobban egy futballista transzferét követően!

"Újpest-sállal a nyakában kapták lencsevégre egy szombathelyi szórakozóhelyen Leandrót, a Ferencváros brazil játékosát, s a fotó felkerült a világhálóra is. A képen láthatóan kapatos középpályás megbánta tettét, mondván: "nagy hülyeséget csináltam. (…) Spicces voltam, így nem is vettem észre, milyen sálat akasztanak a nyakamba. Óriási hibát követtem el.”"

Détári: – Előfordul, hogy az ember picit többet iszik a kelleténél, bár az ősi rivális sáljával a nyakában akkor se császkáljon senki, mert úgy járhat, mint a brazil fiú. Leandro szerintem is megbánta már a tettét, remélem, a szurkolók megbocsátanak neki. Persze, ez akkor megy a legkönnyebben, ha az ősszel – és főként az Újpest elleni meccsen – jó teljesítményt nyújt, és gólokat lő…
Kemény: – Valóban óriási hibát követett el – a kommentárban. Bocsánatos bűn lett volna, ha azt mondja: bocs, mint valami kígyó, egy Fiorentina-sál tekeredett körém. Felismerhető volt, hogy újpesi ruhadarabbal ékeskedik? Erre meg azt válaszolnám: esküszöm, hogy Fiorentina-sál volt, csak hát elektronikus beavatkozás áldozata lettem! Machináltak a képpel!
Nyilasi: – Jelenleg feszült a helyzet a Fradinál, mindenre érzékenyen reagálnak a szurkolók, ezért sem volt szerencsés az a fotó. Annak idején én futballoztam is lila-fehérben, mégsem gerjesztett indulatokat… Austria-játékosként nekem is volt a klub által kiadott autogramkártyám, amelynek egyik példányán a mezemet a rivális Rapid-drukkerek közül valaki számítógép segítségével liláról zöldre festette, utóbb pedig – jókívánságaival egyetemben – elküldte a klubunk elnökének. Kellemesen derültünk az eseten. De említhetem, hogy Törőcsik Andrisékkal egy-egy kettős rangadó Fradi–Dózsa meccse után hányszor töltöttük együtt a "harmadik félidőt”…
Hajdú B.: – Ez már szimpátiatüntetés, ne tiltsuk meg neki! A hírek szerint Túlio a riói Copacabanán meg zöld-fehérben grasszál, csak hát az ezt megörökítő kép nem került fel a világhálóra! Leandro amúgy véletlenül nem Vasas-zoknit viselt? A klubhűségét nekem már bizonyította: ha kapatos volt, az csakis a legurított Fradi-söröknek köszönhető…
Mezey: – Kérdés, mit ítélünk hibának? Hogy be volt rúgva? Nos, a nyilvános piálás valóban nem profihoz méltó cselekedet. Netán az a baj, hogy Újpest-sál volt a nyakában? Talán így kívánta jelezni, hogy szeretne hozzánk igazolni. Hívom is a vezetőket…