„A Honvédnál csak a kis Marco Rossi dolgozik”

– A világ nyolcadik csodája lenne, ha a Honvéd túljutna az Anzsin?
– Az embernek nem árt tudni elhelyezni magát a világban, szóval muszáj tisztában lenni azzal, hogy a nemzetközi futballban mennyire taksálják Anzsit, és mennyire minket. Hogy a világ egyik legsikeresebb, legtapasztaltabb trénere, Guus Hiddink dolgozik ott, míg a Honvédnál csak a kis Marco Rossi. Nyilvánvalóan valami hihetetlen extrát kellene nyújtanunk ahhoz, hogy kiejtsük az oroszokat.

– Vagyis csodaszámba menne.
– Oké, valahogy úgy. A futballban nem nagyon létezik olyan, hogy tökéletes játék, de ahhoz nagyon közeli teljesítménnyel sikerülhetne csak a nem éppen hétköznapi bravúr. Az alap, a kiindulási pont, hogy ugyanazzal az alázattal veselkedjünk neki a mérkőzésnek, mint Oroszországban. Persze az alázat nem csak erre a találkozóra vonatkozik, valamennyi fellépésünkre, ha abból veszítünk, az NB I-ben is kikapunk, nemhogy a Mahacskala ellen. Ugyanakkor muszáj két lábbal a földön járni. Bár az egy nullás vereség önmagában biztató eredménynek is fölfogható, a két klub lehetőségei közti különbségeket ismerjük.

– Csakhogy pont ez a nagyon is tisztes vereség okozhat fejfájást önnek. Hogy menjünk-e neki az Anzsinak, vagy egy óvatosabb futballal próbáljuk minél tovább kitolni a továbbjutás reményét?
– Nekik mehetnénk, csak úgy félő, kikapnánk tíz nullára. Ismétlem, muszáj racionálisan gondolkodni. Szóval természetesen megpróbáljuk letámadni őket, de csak ésszel. A játékunkat úgy kell megszervezni, hogy huszonöt-harminc méterre leszűkítsük a területet, amilyen egyébként a modern futball, nem hagyhatunk nekik helyet, hogy Samuel Eto'o és társai felgyorsíthassanak, lefuthassanak bennünket. Ha túlságosan előremerészkedünk, és berúgják mögénk a labdákat, úgy a villámgyors támadóik révén szintén hatalmas bajba kerülhetünk. Mindemellett igyekszünk megtartani a labdát, többet birtokolni a múlt hetinél. Mindezt persze szóban igen könnyű ábrázolni, megvalósítani annál nehezebb, de próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból.

– Ha már Samuel Eto'o... Nem furcsállja, hogy bár angol, olasz, spanyol csapatokban is játszhatna, ő az Anzsi mezében lép majd pályára a Bozsik-stadionban?
– Hozott egy döntést, amit illik tiszteletben tartani, és azért két apróságot ne feledjünk. Egy, Samuel Eto'o megnyert már mindent a klubfutballban, kettő, nagyon jó ember. A pénzt választotta, ahogy ő maga sem titkolta, ugyanakkor hatalmas összegekkel támogatja hazáját, a rászorulókat, vagyis igazán nagylelkű emberről beszélünk. Hogy micsoda klasszis még mindig, sajnos láttuk, fél méteren megverte két védőnket, hogy aztán a kapufára zúdítsa a labdát.

– Tényleg nem kisebbítve a Honvéd érdemeit, nincs azért egy csöppet túlértékelve az Anzsi? Már elnézést, de ahogy a második félidőben futballoztak az oroszok...
– Szerintem nincs, bár nem vitás, fizikailag még messze nincsenek csúcsra járatva, vagyis fogalmazhatunk úgy is, szerencse, hogy most, és nem néhány héttel később találkozunk velük.

– Addigra a Honvédnak a magyar bajnokságban is teljesítenie kell. Mire lehet képes ez a csapat?

A KÉRDÉSRE ADOTT VÁLASZT ÉS AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – AMIBEN MARCO ROSSI ARRÓL IS ELMONDJA VÉLEMÉNYÉT, HOGY MIBEN KELLENE VÁLTOZTATNI A MAGYAR FUTBALLBAN – A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!