Egy ollózással közelebb a hazai döntőhöz a HSV

STANDARD–HSV

1980 óta nem vert meg német ellenfelet európai kupamérkőzésen a Standard – ez a statisztika nem volt biztató annak a fényében, hogy az idegenbeli 1–2 után csak a győzelem juttathatta elődöntőbe a belgákat...

Az első tíz percben a HSV nem engedte magára a belgákat és enyhe fölényt harcolt ki, ehhez képest nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy az első liege-i lövés beakadjon. Carcela-González cselezett befelé, majd 22 méterről óriási bombát eresztett meg, Rost hatalmas bravúrral „kapta ki" a labdát.

A Hamburg kapusának parádés védése úgy feldobta Zé Robertót, hogy ő is villant egyet: a rutinos középpályás elhúzott a 19. percben a bal szélen, tökéletesen adott középre, ahol Mladen Petric teljesen üresen, és 3 méterről Bolat mellett a kapuba bólintott. Nem volt nehéz dolga, a Standard-védelem „alakítására" viszont nehéz lenne magyarázatot találni (0–1).

A választ szintén fejjel Igor De Camargo postázta – a Standard csapatkapitánya jól használta ki, hogy egy Pocognoli-szabadrúgás után teljesen elfeledkeztek róla, és a kapunak háttal állva a hálóba csúsztatott (1–1).

Ekkor csak egy gól kellett volna a belgáknak, három perc múlva viszont – árnyalatnyi különbség – már három: megint a bal szélen kezdtek akciót a vendégek, Aogo beívelését pedig Petric ollózva, parádés mozdulattal juttatta a kapuba (1–2). A gólt rosszul viselték a hazai drukkerek, az asszisztens fejbe dobása miatt szünetelt a játék, majd a félidőt kisebb dulakodással zárták a felek.

A fordulás után az első ziccer a Standard előtt adódott, de a robogó Axel Witsel bombája a kapu mellett zúgott el. A 60. percben rövid Frank Rost show-t láttak az ennek nem örülő hazaiak, a HSV kapuvédője Mbokani közeli fejesét piszkálta ki, majd a visszaívelt labdát is eltakarította.

Bruno Labbadia a kétgólos Petric helyére beküldte a hévégén egy szurkolóval „flakonozó" Guerrerót, a HSV pedig meglehetősen magabiztosan szövögette az akciókat – semmi nem mutatott liege-i feltámadásra. Nem is következett be: a Hamburg a 93. percben lőtt még egyet a középső védők szerencsétlenkedését szépen kihasználó Guerrero révén, így kettős győzelemmel jutott be az elődöntőbe, és tovább dolgozhat azért, hogy – az UEFA-kupát is beszámítva – nyolcadik hazai csapatként vívjon finálét az egykori harmadik, mostani második számú európai sorozatban. Az első mérkőzést április 22-én Hamburgban, a visszavágót 29-én a Craven Cottage-en rendezik.

ATLÉTICO MADRID–VALENCIA

Az első játékrész kiélezett harcot hozott, jó iram mellett kevés volt a helyzet, ám nagy volt a harc, így nem lehetett unatkozni. A Valenciának kellett (volna) támadni, de érezhetően a vendégek sem akartak ekkor még kockáztatni, így az Atletínek is voltak lehetőségei a legnagyobb talán Sergio Agüero és Diego Forlán előtt.

A sárga lapos José Antonio Reyest akár ki is állíthatta volna a német játékvezető, ám belépője után Florian Meyer nem adott lapot, a spanyol pedig a szünetig pályán maradhatott, akkor aztán lecserélte Quique Sánchez Flores.

A második félidőben a Valencia egyre inkább kinyílt, a „matracosok" pedig kontrázhattak. Forlán akár a továbbjutást is eldönthette volna a 73. percben, ám lövésébe César Sánchez pont annyira tudott beleérni, hogy a jobb oldali kapufára tolja a labdát.

A hosszabbításban mindent megtett a továbbjutásért a Valencia, ám ezen a mérkőzésen David Villa nem tudott betalálni, a Nikola Zsigics elleni szabálytalanságért pedig a játékvezető nem ítélt büntetőt. Unai Emery, a Valencia trénere ugyan reklamált, ám ez csak arra volt jó, hogy a lelátón fejezte be a találkozót, a mérkőzés pedig ne múljon el tömegjelenet nélkül.