Nagy esélyt szalasztott el a Mol Vidi FC a BATE ellen

EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
L-CSOPORT
BATE Boriszov (fehérorosz)–Mol Vidi FC 2–0 (Szignyevics 22., M. Ivanics 85.)

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog...EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
L-CSOPORT
BATE Boriszov (fehérorosz)–Mol Vidi FC 2–0 (Szignyevics 22., M. Ivanics 85.)

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog...

Nem hiszik?

Utazzanak csak el Fehéroroszországba, és megbizonyosodhatnak róla. Noha nem vennénk mérget arra, hogy Vlagyimir Iljics Lenin valaha járt Minszkben vagy éppen Boriszovban, a Szovjetunió első vezetőjének emlékét kilencvennégy esztendővel a halála után is ápolják errefelé. Utca viseli a nevét, a Függetlenség téren méretes szobrot állítottak neki, a kioszkokban pedig ugyanúgy lehet miniatűr Lenin-figurát vásárolni, mint – igen, matrjoska babát.

Hogy a futballt is összekapcsoljuk a posztszovjet életérzést őrző Fehéroroszországgal: az egyik metrómegállóban jókora, rézből készült focilabda szúrt szemet, no meg az, hogy a közepét sarló és kalapács díszítette. S hogy további bájt adjunk a történetnek: közvetlenül mellette négy LCD-tévén peregtek a „hanyatló” nyugaton gyártott termékeket bemutató reklámok...

Mindeközben a Vidi arra készült, hogy már-már történelmi tettet hajtson végre. Hiszen tizenöt éve már annak, hogy legutóbb magyar klub megélte a tavaszt a nemzetközi színtéren, és hogy ez milyen rég volt, mi sem jelzi jobban, mint hogy akkor még nem Európa-ligának hívták az Európa-ligát, hanem UEFA-kupának – a Debrecen számára a sorozat harmadik, 2004. február 26-án és március 3-án rendezett fordulója, jobban mondva az FC Bruges jelentette a végállomást.

Volt hát, ami hajtsa a piros-kékeket. Marko Nikolics akár le is fújhatta volna a meccs előtti megbeszélést, ugyanis előtte elárulta, bár akad egy-két olyan mérkőzés (csak zárójelben: hazai porondon), amelyre fel kell tüzelni a brigádot, a BATE ellen sok mindenre szükség lesz, ám extra motivációra nem. A vezetőedző persze annak rendje és módja szerint még a minszki hotelben megtartotta az utolsó eligazítást, majd Juhász Rolandék – az őket Fehéroroszországba is elkísérő szurkolók díszsorfala mellett – elindultak a szállodájuktól hetvenegy kilométerre fekvő Boriszov Arenába.

A rendőri felvezetésnek köszönhetően hatvanöt perc alatt megtették az utat – egy és háromnegyed órával a kezdés előtt már a stadionban voltak. Nem sokkal később, amikor kimentek megnézni, milyen a pálya, az eredményjelzőn pergő visszaszámláló nyolcvanöt percet mutatott. Ja, és 0–0-t – ekkor még nehéz volt eldönteni, hogy bő három óra múlva kiegyeznénk-e hasonló látvánnyal. Jóllehet a képlet egyszerű volt: ha a Vidi a harmadik győzelmét is begyűjti az L-csoportban, továbbjut.

Különösebb meglepetést nem keltett, hogy Marko Nikolics nem változtatott a PAOK-ot három hete 1–0-ra legyőző csapatán, ez egyben azt jelentette, hogy a hátsérülését kiheverő Huszti Szabolcs is visszatért a kezdőbe – három hét után. A BATE élén álló Aljakszej Baga már húzott egy merészet: a belorusz labdarúgás harminchét éves legendájának, az idényben már jobbára a kispadot koptató Aljakszandr Hlebnek ezúttal az első perctől fogva bizalmat szavazott.

Még a sok nagy havazást megélt BATE-drukkerek is elismerően bólogattak, amikor azzal szembesültek, hogy a vendégek csapatkapitánya, Juhász Roland rövid ujjú mezben fut ki a játéktérre. Nem ő volt az egyetlen, aki fittyet hányt a mínusz nyolc Celsius-fokra, a boriszoviak között is akadt egy legény a gáton Nyikolaj Szignyevics személyében. A támadó a harmadik percben azzal is kitűnhetett volna, hogy megszerzi a találkozó első gólját, lövését követően a labda a jobb oldali kapufát érintve gurult az alapvonalon túlra. Ugyanúgy egy-két centin múlt, hogy négy perc múltán nem került – szerfelett balszerencsés úton – hátrányba a Vidi: Mirko Ivanics lőtt, Kovácsik Ádám védett, a labda Anel Hadzicra pattant, róla pedig vészesen szállt a gólvonal felé, de az utolsó pillanatban jött Vinícius, és mentett.

Akadt olyan kolléga, akinek könny csordult a szemébe, no nem a látványtól, hanem a fogvacogtató hidegtől. Negyedóra kellett ahhoz, hogy a fehérváriak valamelyest alkalmazkodjanak az embert próbáló (sőt, legyünk őszinték: nem embernek való!) körülményekhez, adódott is egy kisebb lehetőségük arra, hogy vezetéshez jussanak, ám a BATE-védelem megakadályozta ebben Georgi Milanovot. Ezt azért is sajnálhattuk, mert a 23. percben Nyikolaj Szignyevics már egy millimétert sem tévedett: Igor Sztaszevics szöglete után úgy fejelte a labdát a kapu bal oldalába, hogy Kovácsik Ádámnak esélye sem volt hárítani.

Szignyevics gólja

A 40. percben ellenben óriási sansza nyílt az egyenlítésre a Vidinek, ám Huszti Szabolcs szabadrúgását Dzjanisz Scsarbicki bravúrral védte – a szünetig más nem történt. A második félidőre annyi változott, hogy miközben további két fokot esett a hőmérséklet, egy bátrabb magyar csapat tért vissza a pályára. Ezzel a lendülettel a boriszoviak előhúzhatták a fiókból a szeptember 20-án bevált receptet: aznap, miután a 27. percben vezetést szereztek Budapesten, okosan visszaálltak, és még okosabban kontrázhattak, így a hajrában meg is duplázták az előnyüket. Nem volt ez másként november 29-én sem. Noha Marko Nikolics mindent egy lapra tett fel, és Armin Hodzicot, valamint Kovács Istvánt is viszonylag korán bevetette az egyenlítés reményében, a BATE magabiztosan őrizte az 1–0-t, sőt a 85. percben Mirko Ivanics eldöntötte a meccset.

Ivanics gólja

Az imigyen másodszor is ugyanabba a folyóba lépő Vidit azonban nem kell temetni: a továbbjutási esélye élt, a mérkőzés után is él, hovatovább december 13-ig, a Chelsea elleni utolsó csoporttalálkozóig mindenképp élni fog...

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport másik mérkőzésén
Chelsea (angol)–PAOK (görög) 4–0 (Giroud 27., 37., Hudson-Odoi 60., Morata 78.)