El: Szurkolok, hogy a Fradi a Dinamo Zagrebnél is jobb legyen – Juhász R.

Ferihegyi csúcs: szerda reggel a Liszt Ferenc repülőtéren futott össze a Mol Fehérvár FC és a Budapest Honvéd küldöttsége. Előbbi Vaduzba, utóbbi Craiovába tartott, a poggyászok feladását, valamint a becsekkolást követően és az egyaránt 10 órára kiírt felszállást megelőzően jutott idő arra, hogy a játékosok együtt kávézzanak. Jóllehet nem mindenki szürcsölt el egy kapucsínót, a két ukrán légiós, Ivan Petrjak és Vladiszlav Kulacs inkább a légi kikötő bebarangolásával múlatta idejét. A franciák (Loic Nego és David N'Gog) már egy presszókávé mellett beszélgetett vígan, amiként Juhász Roland és Batik Bence is bizakodva készült az indulásra.

„Természetesen sok sikert kívántunk egymásnak – mondta a kispestiektől való búcsú után a piros-kékek csapatkapitánya. – Biztos vagyok benne, hogy kiharcoljuk a továbbjutást, de ugyanúgy bízom a többi magyar klub sikerében. Örültem annak, hogy a Ferencváros kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörébe, szurkolok, hogy a Dinamo Zagrebnél is jobb legyen. Tavaly mi eljutottunk az Európa-liga csoportköréig, jó lenne, ha idén legalább két magyar csapatnak sikerülne ez. Az egyik persze a miénk legyen.”

Csupán hetven percbe telt, mire a különgép Budapestről Friedrichshafenbe ért (a németországi landolásra magyarázat: Liechtensteinben nincs repülőtér). Remélhetően a túra során utoljára írjuk le, hogy derűre ború jött – az otthoni napsütést itt esőre álló idő váltotta fel. Attól nem kellett tartani, hogy eláznak a fehérváriak, a reptéren már a saját buszuk várta őket, így a megszokott kényelemben tehették meg a Vaduzig hátralevő kilencven kilométeres utat.

„Karrierem során Európa legtöbb országában megfordultam már, de Liechtensteinben először járok – újságolta Juhász Roland. – Abba bele sem gondolok, hány meccsen játszottam már, azt viszont tudom, hogy csupán kétszer léptem pályára liechtensteini csapat ellen, egyszer a válogatottban, múlt csütörtökön pedig a klubomban. Ha nem tévedek, nyolc éve annak, hogy öt nullára nyertünk a Puskás-stadionban rendezett barátságos mérkőzésen, arra azonban már nem emlékszem, kik szerezték a góljainkat. Hiába, a sok fejelés nem tett jót a memóriámnak... A legutóbbi találkozó azért még előttem van, a Vaduztól azt kaptam, amire számítottam. Meglepetéssel nem szolgált, hogy őszinte legyek, én inkább magunktól vártam volna többet. Annak mindenesetre örülök, hogy egy nullára nyertünk, így elmondhatom magamról, hogy liechtensteini együttes még nem talált annak a csapatnak a kapujába, amelynek én is tagja voltam. Ha a sorozat folytatódik, ezen a téren is bebizonyosodik, három a magyar igazság, arról nem szólva, hogy az a továbbjutásunkat jelenti. Ugyanakkor nem az lebeg a szemünk előtt, hogy csak ússzuk meg valahogy kapott gól nélkül – nyerni akarunk.”

Hogy mi szükséges a győzelemhez, azon Ausztriában és Svájcban is töprenghetett a 36 éves védő, a már említett kilencven kilométeres út ugyanis mindkét országot érintette. A harmadik határátkelés volt az utolsó: megérkeztünk a világ hatodik legkisebb államába. Nem véletlenül mondják errefelé, ha az ember jobban rátapos a gázpedálra, talán fel sem tűnik neki, hogy Ausztria és Svájc között átszáguld egy országon.

„Liechtenstein varázslatos hely lehet, de futballisták vagyunk, nem turisták, arra összpontosítunk, hogy a pályán úgy alakuljanak az események, ahogyan mi szeretnénk – jelezte Juhász Roland, hogy a környék felfedezését ezúttal meghagyja másoknak. – Nem hinném, hogy a Vaduz nekünk ront, ám azzal kalkulálok, hogy ugyanaz az agresszív játék jellemzi majd, mint az első meccsen. Ennek ellenére a mi taktikánknak, a mi akaratunknak kell érvényesülnie. Erősebb csapatnak tartom a miénket, de azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy túlzott magabiztossággal menjünk fel a pályára. A felcsúti mérkőzésből okultunk, a helyzetkialakítás terén javulnunk kell. A képlet egyszerű, minél többször kerülünk az ellenfél kapuja elé, annál több esélyünk nyílik a gólszerzésre. De ne feledjük, ez kupameccs, amelyen mindennél előbbre való az eredményesség. Lehet, nem mindig látványos a játékunk, ám az előző idényben többször is bizonyítottuk, mennyit ér, ha szervezettek és fegyelmezettek vagyunk. Nyilván jó lenne több góllal nyerni, de a legfontosabb a továbbjutás.”

A már Vaduzban elköltött ebéd után némi pihenő várt a játékosokra, kora este, a csütörtöki meccskezdés időpontjában, vagyis 19 órától pedig edzés. Mondhatni, jeles napon ismerkedtek meg a Rheinpark Stadionnal: a 19 millió svájci frankból felépített arénát napra pontosan 21 éve adták át. A helybélieket az sem zavarta, hogy a nyitó meccsen a Kaiserslautern nyolcat gurított a Vaduznak, ennél sokkal lényegesebb volt nekik, hogy a hercegség fővárosa végre egy olyan arénával gazdagodott, amely alkalmas nemzetközi meccsek rendezésére. Azóta a Rajna partján fekvő, 6441 ülőhellyel felszerelt létesítmény a nemzeti együttes, továbbá a jelenleg a svájci másodosztályban szereplő FC Vaduz otthona. Tény, takaros a stadion, gyönyörű helyen fekszik, ám azt reméljük, jövő csütörtökön az Eintracht Frankfurt–Flora Tallinn párharc győztese nem ezt a sporttelepet, hanem a Mol Aréna Sóstót csodálhatja meg.

„Az elmúlt napokban sokan foglalkoztak azzal, hogy a következő körben a Frankfurttal találkozhatunk, még a szűkebb környezetemben is ez volt a téma – árulta el Juhász Roland. – Miután a baktériumszennyeződés megszűnt, és eldőlt, hogy hazaköltözhetünk, többek közt az ösztönöz bennünket, hogy a németeket Fehérváron fogadhatnánk, de hibát követnénk el, ha folyton azon járna az eszünk, mi lesz az Eintracht ellen. Van egy meccs előttünk, arra kell maximálisan összpontosítanunk, és ha elérjük a célunkat, akkor beszélhetünk a következő feladatról. Lépésről lépésre haladva is messzire lehet jutni.”

Csupán a miheztartás végett: Székesfehérvár és Frankfurt között 927 kilométer a távolság.

EURÓPA-LIGA
SELEJTEZŐ, 2. KÖR, VISSZAVÁGÓ
19.00: Vaduz (liechtensteini)–Mol Fehérvár FC
A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
FC VADUZ: Büchel – Sülüngoz, Schmid, Gasser – Dorn, Gajics, Wieser, Antoniazzi – Cicek, Sutter, Schwizer
MOL FEHÉRVÁR FC: Kovácsik – Nego, Juhász R., Fiola Stopira – Nikolov, Pátkai M., Hadzic – Huszti, Milanov – M. Scsepovics

Az első mérkőzésen
MOL FEHÉRVÁR FC–VADUZ 1–0 (1–0)