A Valencia díszlépésben jutott az elődöntőbe

Nem tudni, a vendég AZ mesterének, Gertjan Verbeeknek őszinteségi rohama volt-e vagy csak a terhet szerette volna levenni övéiről, amikor a Valenciát a végső El-győzelemre esélyes csapatként emlegette a találkozó előtt, de nem járt messze az igazságtól. Kollégája, Unai Emery sem, aki sajátjait feddte meg gyengébb formájuk miatt, kifejtve ezen kívül, hogy semmiképpen sem szabad gólt kapniuk, hiszen az odavágón 2–1-re a hollandok nyertek.

Nem keltett meglepetést, hogy a hazaiak léptek fel támadólag a kezdés után, és alig telt el az első negyedóra, máris előnyben voltak – összesítésben, ugyanis az előre húzódó valenciai középső védő, Adil Rami előbb fejjel, majd lábbal használt ki tökéletesen egy-egy holland védelmi megingást.

Visszavett a két gól után a Valencia, a vendégek pedig csak egy közepesen veszélyes távoli lövésig jutottak – de nehogy azt higgyük, hogy elkezdtek volna fölényeskedni a spanyolok, mert hátul és középen elképesztő keménységgel, elszántsággal csúsztak be méterekről, vetették magukat a labda útjába. Mint kiderült később, a játékrész hajrára tartalékoltak Roberto Soldadóék, mert a félidő végén egymás után záporoztak a lövések az AZ kapujára, ám célba egyik sem ért.

A fordulást követően ismét sorjáztak a hazai lehetőségek és a tanácstalanabbnál ötlettelenebb AZ-támadások, csak idő kérdése volt, mikor adja meg magát újra a holland védelem. Az 56. percben érkezett el ennek ideje, amikor többször is felszabadíthattak volna, majd Soldado beadásánál ismét lemaradt emberéről Dirk Marcellis, Jordi Alba pedig két lépésről nem hibázhatott.

Az egyre jobban szakadó eső is a Valencia kezére játszott, magabiztosan őrizte előnyét a spanyol csapat, sőt, a csereként beállt Pablo Hernández a kegyelemdöfést is megadta egy pazar tekeréssel.

Innentől kezdve már csak formalitás volt a hátralévő idő, díszlépésben menetelt az elődöntőbe a Valencia.