A selecao sikere a Puhl vezette döntőben

Diego Maradona jött, látott – és megbukott. No, nem a pályán, a doppingvizsgálaton.

Minden idők egyik legnagyszerűbb labdarúgójának szervezetében olyan szerek nyomaira bukkantak, amelyek rajta vannak a doppinglistán. A már veteránkorban lévő tízes mindössze két mérkőzésen szerepelt Amerikában: a Görögország elleni 4–0-s diadalból góllal, a Nigéria elleni 2–1-es sikerből gólpasszal vette ki a részét.

Maradona gólja a görögök ellen

Az argentin együttes nem tudta elviselni vezére elvesztését, és a nyolcaddöntőben búcsút is intett a tornának. A csapatkapitányi karszalagot a vb-ken 16-szor (tornacsúcs) viselő Maradonát utóbb 15 hónapos eltiltással sújtották.

Még nála is sokkal, de sokkal rosszabbul járt szegény Andrés Escobar, a titkos favoritnak kikiáltott, mégis korán kipottyanó kolumbiai válogatott védője, aki öngólt vétett az amerikaiak ellen elvesztett mérkőzésen, aztán akit Medellínbe hazatérve, két hét múlva tizenkét lövéssel agyonlőttek a nyílt utcán. Alig 27 évet élt. Az öngól volt a bűne…

BOLGÁR CSODA, SVÉD BRONZÉREM

Amíg az isteni Diegót utoljára figyelhettük a nagy seregszemlén, addig Bulgária válogatottját először láthattuk ott – győzni. Az 1962 óta sorozatban 17 vb-meccsen nyeretlen bolgárok első sikere (4–0 Görögország ellen) akkora lökést adott nekik, hogy meg sem álltak az elődöntőig! Bár a négy között mindkét mérkőzésüket elveszítették, a rossz végjáték nem tette keserűvé a szájuk ízét. A legnagyobb tettükként ők tették lapátra (2–1) például a címvédő németeket a negyeddöntőben.

Csakúgy, mint Hriszto Sztoicskovék, a bronzérmes svédek is hősként térhettek haza a tengerentúlról. A Kennet Andersson (5 gól a tornán), Martin Dahlin (4), Tomas Brolin (3) nevével fémjelzett gárda a kisdöntőben nyújtotta a legjobb teljesítményt, midőn egy félidő alatt négyet hintett az imént említett bolgároknak. A 4–0-s végeredmény mindmáig a legfölényesebb diadal a harmadik helyért zajló csaták történetében.

Oleg Szalenko a svédeken is túltett a tekintetben, hogy – vb-rekordnak számító – öt góllal terhelte meg az 1990-es Mondiale első számú meglepetéscsapata, Kamerun hálóját. A mai napig ő az egyetlen gólkirály, akinek együttese nem jutott tovább a csoportkörből. További érdekesség, hogy Szalenko a vb-n szerzett hat gólján kívül máskor nem is volt eredményes a válogatottban, és a Kamerun elleni találkozót követően már nem is szerepelt többet a szbornajában.

A 6–1-re végződő orosz–kameruni csoportmeccsen más csúcsok is születtek. A szépítő találatot jegyző afrikai ikon, Roger Milla két korrekordot is felállított a kilencven perc során: 42 évesen és 39 naposan ő lett minden idők legéltesebb vb-szereplője és vb-gólszerzője is. Három évvel (volt) idősebb a döntőt dirigáló Puhl Sándornál…

MICSODA FINÁLÉ – SZÉTLÖVÉS A DÖNTŐBEN!

1994 előttig tíz nemzet delegált játékvezetőt a vb-döntőkbe, Belgium, Svédország, a Szovjetunió, Svájc, az NDK, Olaszország, Mexikó egyet-egyet, Franciaország és Brazília kettőt-kettőt, Anglia pedig hármat is. Magyarország tizenegyedik nemzetként iratkozott fel eme dicsőséges lajstromra, amely Marokkóval és Argentínával bővült azóta.

Magyar játékvezető korábban csak partjelzőként és negyedik bíróként működött közre a döntőben: 1934-ben Iváncsics Mihály volt a svéd Ivan Eklind egyik oldalvonalon kívüli segítője, míg negyven évvel később Palotai Károly állt beugrásra készen az angol Jack Taylor tartalékjaként. Palotai – ahogy a Wikipédián olvashatjuk – „a sporttörténeti besorolás szerint a második nagy magyar játékvezető. Az első Zsolt István, a harmadik Puhl Sándor.” Zsolt három világbajnokságon működött közre (öt meccset vezetett, haton lengetett), Palotai úgyszintén (négy+nyolc).

Puhl ugyan csak egy vb-n, az egyesült államokbelin szerepelt, ám azon négy mérkőzés vezetését is rábízta a FIFA – többek között a pasadenai brazil–olasz fináléét is. Feladatát nemcsak megoldotta, hanem – nyugodtan ide írhatjuk – a döntő mezőnyének legjobbja is az egri Domus-igazgató volt.

Merthogy az a kilencven, sőt százhuszonvalahány perc nem az eget verő színvonaláról maradt örökké emlékezetes. Sokkal inkább arról a drámáról, amely a 120 perces gól nélküli tusakodás lefújása után következett: a tizenegyesrúgásokról. A finálék történetének első szétlövéspárbajáról.

Az első párban Franco Baresi és Márcio Santos is „tököt lőtt”, utána azonban már csak az itáliaiak ügyetlenkedtek. Előbb Daniele Massaro (akit fél év múlva hírbe hoztak a Péccsel…), majd az egész vb-n káprázatosan játszó Roberto Baggio tévesztett célt – Copfocska fölé durrantása zárta le a csatát.

Brazília pedig negyedszer is belefoghatott jól ismert világbajnoki táncába.

A vb döntője

15. VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK (1994. JÚNIUS 17–JÚLIUS 17.)

A torna teljes eredménysora itt!

Döntő
Brazília–Olaszország 0–0 – 11-esekkel 3–2
Pasadena, Rose Bowl, 94 194 néző. Vezette: Puhl (magyar)
Brazília: Taffarel – Jorginho (Cafú, 21.), Aldair, Márcio Santos, Branco – Mazinho, Mauro Silva, Dunga, Zinho (Viola, 106.) – Romário, Bebeto
Olaszország: Pagliuca – Mussi (Apolloni, 35.), Baresi, Maldini, Benarrivo – Berti, D. Baggio (Evani, 95.), Albertini, Donadoni – R. Baggio, Massaro

Gólkirály: Oleg Szalenko (orosz), Hriszto Sztoicskov (bolgár) 6-6 gól
A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Romário (brazil), 2. Roberto Baggio (olasz), 3. Hriszto Sztoicskov (bolgár)

A világbajnok brazil csapat kerete: Taffarel, Jorginho, Ricardo Rocha, Ronaldao, Mauro Silva, Branco, Bebeto, Dunga, Zinho, Raí (csapatkapitány), Romário, Zetti, Aldair, Cafú, Márcio Santos, Leonardo, Mazinho, Paulo Sérgio, Müller, Ronaldo, Viola, Gilmar. Szövetségi kapitány: Carlos Alberto Parreira

A KORÁBBI RÉSZEK
• 1930• 1934 • 1938 • 1950
• 1954 • 1958 • 1962 • 1966
• 1970 • 1974 • 1978 • 1982
• 1986 • 1990