Collina elmondta: nem akarták ilyen gyakran használni a VAR-t, ám mivel a játékosok rendszeresen panaszkodtak a visszanézés elmaradása miatt, megnyugtatásukra olyan szituációkban is kiment a játékvezető a monitorhoz, amikor már az egységes döntés megszületett.

„Úgy gondoltuk, hogy a pálya melletti visszanézése az esetnek megnyugtatja a játékosokat, elfogadhatóbbá teszi a döntést számukra” – idézi az egykori olasz topbírót Raphael Honigstein újságíró.

Collina kitért arra is, hogy (a torna előtti iránymutatástól eltérően) miért nem osztanak ki sárga lapot azoknak a futballistáknak, akik a VAR jelét mutogatják a játékvezető felé.

„A sárga lap nem magára a gesztusra jár, hanem a gesztus milyenségére. Ha nem arrogáns és tiszteletlen a gesztikuláció, akkor erre teljesen felesleges sárga lapokat pazarolni” – magyarázta.

A VAR-csapatok a világbajnokság csoportmérkőzésein 335 incidenst (meccsenkénti átlag: 6.9) néztek vissza, de ezek döntő többségéről a mérkőzés résztvevői nem is tudtak. A játékvezetők ítéleteit ellenőrző és értékelő csoport megítélése szerint 99.3 százalékban korrekt döntések születtek a visszanézések után.

„A VAR-csapatok 335 esetet néztek meg. Mind a 122 gólt visszanézték. 17 esetben került sor arra, hogy a VAR-egység hatáskörébe utalta a játékvezető az incidenst, s 14 alkalommal meg is változtatta a bíró a döntését [a VAR nem utasíthatja a játékvezetőt, a végső szót a bíró mondja ki a pályán – a szerk.] a visszanézés után. Három alkalommal helybenhagyták az eredeti döntést” – mondta Collina.

A megvizsgált esetek 95 százalékában a játékvezető helyes döntést hozott volna VAR nélkül is, tehát az új technológia alkalmazása 4.3 százalékkal növelte a jó döntések számát. Ez kicsit több annál, amit a FIFA előzetesen várt. Az átlagos újranézési idő 80 másodperc, kicsit több akkor, ha a pálya szélén is vissza kell nézni az esetet. A 24 megítélt tizenegyesből 7 született meg a VAR segítségével.

„A VAR nem tökéletes. Lehet rossz szabályértelmezés, lehetnek hibák, a technológia bevezetése sem jelenthet tökéletességet” – mutatott rá Collina.

A sajtóbeszélgetésen több szituációt is visszanéztek a résztvevők, és Collina elmagyarázta egyenként a döntéseket. Külön érdekesség, hogy bemutatták az eredeti felvételekkel, miként kommunikál a játékvezető és a VAR-szoba. Collina felhívta a figyelmet arra, hogy az ítélkezést befolyásolja a visszanézés sebessége, mivel lassításban vagy szuperlassításban minden „nagyobbnak, keményebbnek, szándékosabbnak” tűnik.

Nem mutattak be a demonstráció során olyan döntéseket, amelyek a „maradék” 0.7 százalékba tartoztak – tehát a játékvezető-ellenőri testület szerint helytelenek voltak –, ám Collina utalt arra, hogy Harry Kane „eltüntetése” az Anglia–Tunézia mérkőzésen ilyen lehetett, és az első meccsek után finomítottak a büntetőterületen belüli fogások értelmezésén. A játékvezetők figyelmét külön felhívták az ilyen esetekre. Az Iránnak Portugália ellen megítélt büntetőt sajtóértesülések szerint szintén hibának minősítették.

A Szenegál–Kolumbia találkozón megítélt, majd visszavont büntetőről: „Elsőre szerintem mindenki tizenegyest ítélt volna, egyértelmű szabálytalanságnak tűnt. A lassítások bizonyították különböző szögekből, hogy a védő a labdát találta el.”

A Dél-Korea–Németország mérkőzésen előbb lesnek ítélt, majd (helyesen) gólnak megadott esetről: „Láthatják, hogy az asszisztens későn emeli a zászlaját, azért, mert megmondtuk nekik, hogy várjanak ki, míg véget ér az eseménysor. Ha az asszisztens beinti a lest, a játékvezető meg befújja, és a labda pedig még nem haladt át a gólvonalon, akkor már nem lehet gólt ítélni! Ezért kell kivárni. A különböző szögből történő visszajátszások bizonyítják, hogy védőjátékostól, a német 8-asról került a labda a gólszerzőhöz.”

A Brazília–Svájc meccs svájci góljáról: „Ellenőrizték az incidenst [hogy a gólszerző Steven Zuber lökte-e Mirandát], és a konszenzus az volt, hogy ez nem egyértelmű szabálytalanság és nem egyértelmű játékvezetői hiba.”

A kezezéses esetekről: „Hat büntetőt ítéltek meg kezezésért. Lehet, hogy a szabályértelmezés szigorú volt, ám a kéz el volt tartva a testtől, nem természetes testtartásban, és ez az a kritérium, amely alapján tizenegyest ítélünk. Volt három eset, amikor a kéz nagyon közel volt a testhez, ezekben az esetekben nem ítéltek kezezést. Két incidensnél a labda egy más testrészről került a karra. Az egyik ilyen eset [a Nigéria–Argentína mérkőzésen] elég nagy vitát keltett. Tisztázzuk. Ha a labdát elfejeli a játékos, és eltalálja vele a saját kezét, az nem szabálytalanság, nem büntető. Ha becsúszik, és a felpattanó vagy továbbguruló labda eltalálja a kezét, az sem büntető.”

Neymarról, aki (portugálul) igen csúnyán beszélt a játékvezetővel: „A játékvezető a pályán úgy ítélte meg, hogy nem kell erre reagálnia. Ettől kezdve ez nem a mi asztalunk.”

Arról, hogy az átláthatóság érdekében nyílttá tegyék a játékvezető és a VAR közötti kommunikációt: „Mielőtt futunk, tanuljunk meg sétálni, ám elképzelhető, hogy ez lesz a jövőben. Egyelőre még korai lenne. Ezek az első lépések. De egyetértek, érdekes lenne, ha érthetően elmagyarázzuk, miért és hogyan született meg a döntés. Ez a szurkolók előtt is tisztázná a szituációt, a drukkerek jobban értenék a szabályokat.”

A Németország–Svédország mérkőzésen Svédországnak nem megítélt büntetőről: „Van ilyen, én is hoztam ilyen döntéseket, minden játékvezető megteszi, ez nem meglepetés [Collina kerülte a hiba szó használatát, az „ilyen ítéleteket” használta, de hiba értelemben, ez a kérdezz-felelekből egyértelmű – a szerk.]. Mondtam az elején, hogy 0.7 százalékban nem voltak jók a döntések, ezen igyekszünk javítani.”