Mechanikus narancs, el-elrepülő kapitánnyal, ez volt a legjobb holland válogatott?

MIÉRT? A hollandok találták ki és tökéletesítették a totális futballt (amelynek megteremtésében Kovács István is szerepet vállalt): a 4–3–3-as/2–5–1–2-es alapfelállásban nyolcan-kilencen támadtak és védekeztek egyszerre, a csatárok kivették a részüket a védekezésből, a hátvédek a gólszerzésből, a középpályások pedig bejátszották a gyep összes négyzetcentiméterét. Nem mellékesen a világ egyik legnagyobb zsenije is a soraikban szolgált.

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG MELLETT. Bizony, Johann Cruyff... A labdarúgás vérbeli zsenije, azon kevesek egyike, akinek élvezet nézni a játékát, ugyanakkor sikeresen és hatékonyan futballozott. 1971-ben, 1973-ban és 1974-ben aranylabdás, az utóbbi évben vb-ezüstérmes, négy évre rá... de ne szaladjunk ennyire előre! Már csak azért sem, mert ez a holland együttes éppen hogy nem az egyéniségekről, hanem az egyéniségekből épített csapatról szólt, és hatása a mai futballban is tetten érhető.

AZ A BIZONYOS... Miután a Feyenoord 1970-ben, az Ajax 1971-ben, 1972-ben és 1973-ban is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, méltán tartoztak a hollandok az 1974-es vb legnagyobb esélyesei közé. Arie Haan, Wim Suurbier; Ruud Krol, Johan Neeskens; Piet Keizer és Johnny Rep jött Amszterdamból, Rinus Israël, Wim Rijsbergen; Wim Jansen, Theo de Jong és Willem van Hanegem Rotterdamból – a nagy Cruyff a Barcelona légiósa volt, a kiváló csatár, Rob Rensenbrink pedig az akkoriban igen erős Anderlechté. A kapuban a fiatal, a söprögetésben is jeleskedő Jan Jongbloed (FC Amsterdam) állt, kiszorítva a sokkal rutinosabb Jan van Beverent és Piet Schrijverst. A PSV a René van de Kerkhof, Willy van de Kerkhof ikerpárt delegálta, a középpályára, ahonnan Neeskens, Cruyff jobbkeze öt góllal zárta a tornát, pedig a vb előtt összeveszett a szövetséggel, amely mindent elkövetett, hogy megfúrja a csillag barcelonai szerződését! „Neeskens egyesítette magában a legtöbb igazi labdarúgóerényt a X. vb-n. Hihetetlen érzékkel találta meg a legjobb helyet a góllövéshez az ellenfél kapuja előtt. Élményszámba ment, ahogyan szervezte, irányította a játékot a pálya közepén. És mindig az ő »beállásával« vált teljessé a védelem” – írták róla a nyugati lapok a Labdarúgás szerint.

A kapitány, Rinus Michels a Barcelona mestere volt; elődje, a cseh Frantisek Fadrhonc ellen sztrájkot hirdettek a játékosok a világbajnokság évében, és a belgák előtt csak nagy-nagy szerencsével tudtak kijutni a tornára. Michels a vb alatt (!) négyszer is otthagyta a válogatottat, mert a Barcának kupameccse volt. A döntőben 4–0-ra kikaptak a Realtól, természetesen Cruyff nélkül. Michels május 22-én lett hivatalosan is szövetségi kapitány, miután a futballisták visszaléptek az újabb sztrájktól, amelyet a prémiumok körüli vita robbantott ki... Michels első dolga az volt, hogy elsimítsa az ajaxosok és a feyenoordosok közötti ellentéteket, távollétében a főnök természetesen Cruyff volt. „Amikor alszik, akkor is a futballról álmodik” – mondta Michelsről egyik főnöke, Cruyff pedig meglepte az egész világot, hogy a vb elején szürke eminenciásként robotolt a középpályán. Tudják, a csapatszellem...

A szakértők és a szurkolók szerint a németalföldiek megérdemelték volna a vb-aranyérmet, hiszen a torna alatt ők játszották a legélvezetesebb, legszebb futballt. A Michels-legénység magabiztosan nyerte meg a csoportját, a középdöntős szakaszban 4–0-ra lépte le az argentinokat, illetve 2–0-ra verte meg az NDK-t és a brazilokat is. Az oranje végül szoros csatában vereséget szenvedett a házigazda nyugatnémetektől a döntőben. A mindent eldöntő gólt „természetesen” Gerd Müller szerezte. Sokak szerint a hazaiaknak megadott büntető jogtalan volt, de egy szabályos góljukat elvették lesre hivatkozva. Azonban több volt ez egy finálénál, még annál is több, hogy a pragmatizmus legyőzte a papírformát és a szebb futballt. „Megölték a világháborúban az apám, a nővérem és két bátyám. Tele vagyok gyűlölettel, utálom őket” – foglalta össze a holland közvéleményt Wim van Hanegem, és több holland játékos szerint is a góljuk után azt hitték, most minden korábbi sérelemért revansot vesznek, és nagyon megverik a németeket. Hiba volt.

MIÉRT NEM?„Csak gratulálni tudok a győzteseknek. Az első félidő elején volt egy rövid gyengélkedő időszakunk, s az ellenfél ezt nagyon jól kihasználta. A döntő napján nem mi voltunk csúcsformában. Így van ez mindig a labdarúgásban: az embernek mindig a megfelelő napon és a legfontosabb mérkőzésen kell a legjobb teljesítményt adnia. Azaz hogy kellene...” – adta meg a választ maga Michels. Lehet fogni a rossz taktikára, arra, hogy Cruyff szétaprózta magát a bedobásokkal, szögletrúgásokkal, hogy a zseniális Sepp Maier ellen kár volt erőltetni a távoli Neeskens-lövéseket, hogy a gól után hiba volt annyira lelassítani a tempót – a másik zseniális csapat aznap egyszerűen jobb formában volt.

„Feladták támadó játékukat. Pontosan az ellenkezőjét csinálták annak, ami oly sokszor megcsodált erényük volt...” – értékelt a torna után a Labdarúgásban egy Pannónia- és egy Zaporozsec-reklám között Várhidi Pál, aki szerint Cruyff hamar megadta magát Berti Vogtsnak.

Később kiderült, a Bild egy cikke miatt a nagy Cruyff fáradtan és idegesen játszott a fináléban – az NSZK szövetségi kapitánya, Helmut Schön ezzel ugratta a Cruyffot fogó Vogtsot: Berti, azért nehezebb dolgod lett volna, ha Cruyff is játszik...

HOGYAN TOVÁBB? Két év múlva csak bronzérmet szereztek az Eb-n, majd 1978-ban ismét ezüstöt a vb-n – a szereplést lemondó (erről volt már szó egy vb-sztoriban) Cruyff, továbbá Van Hanegem és Jan van Beveren nélkül – az osztrák kapitány, Ernst Happel választottjai. A házigazda argentinok a hosszabbításban kerekedtek felül, úgy, hogy Rensenbrink nem sokkal a rendes játékidő letelte előtt pár méterről a kapufát találta el. Saját magát hámozta meg a mechanikus narancs... Mi mégis a négy évvel korábbi csapatot tartjuk jobbnak. Egy Cruyff-fal.