Ambiciózus csapatok a címvédésre hajtó Messiék mögött ‒ bemutatjuk a J-csoportot

Argentína: címvédést hoz Messi hattyúdala?

Ha van fordulópontot hozó mérkőzés egy futballcsapat életében, az argentin válogatott esetében nem kérdéses, mi volt az. Miután a Copa América 2020-as elődöntőjében sokadszor szenvedtek vereséget Tite braziljaitól Messiék – ráadásul az ellenfélnél sérülés miatt nem játszhatott Neymar –, egy évvel később, ismét a Maracanában már Ángel Di María góljával győzött a Lionel Scaloni vezette alakulat, amely huszonnyolc év után szerzett először felnőtt titulust a „gauchóknak”. Innen aztán beindult a henger: Messiék a 2022-es világbajnokságon ugyan 1–0-s vezetésről 2–1-re elvesztették az első meccsüket Szaúd-Arábia ellen, ám ezután már nem találtak legyőzőre, s minden idők egyik legjobb világbajnoki döntőjében 3–3 után tizenegyesekkel két vállra fektették a címvédő Franciaországot, elnyerve harmadik vb-címüket.

A világbajnoki fináléban természetesen főszerepet játszott a sokak által minden idők legjobb labdarúgójának tartott Lionel Messi, aki két góllal járult hozzá a történelmi sikerhez, egyszersmind felhelyezte magát a legmagasabb polcra – Diego Maradona mellé. Az Inter Miami sztárja az idei torna alatt, június 24-én tölti be 39. életévét, de aligha kérdéses, hogy Scaloni szövetségi kapitány főszerepet szán neki az amerikai–kanadai–mexikói közös rendezésű tornán. Az argentinok főnöke egyébként sem változtatott jelentősen a kereten, a 2022-es világbajnok csapatból tizenhét játékosnak ismét bizalmat szavazott, s miért is tett volna másként: a gárda simán, kilencpontos előnnyel zárt az élen a selejtezőkben, ráadásul úgy, hogy eddig példátlan módon oda-vissza legyőzte a brazilokat, majd nem mellékesen a 2024-es Copa Américát is megnyerte; tizenhat sikerével immár egyedül listavezető a szubkontinensen.

A csoportkör sorsolásánál Fortunával is kezet fogó argentinoknál a fő attrakció természetesen Messi lesz, de nagyon bíznak a Katarban nem sokat mutató, azóta viszont lényegesen érettebben futballozó Lautaro Martínezben, melléjük pedig olyan játékosok kezdenek felnőni, mint az Atlético Madridnál édesapja keze alatt pallérozódó Giuliano Simeone, valamint a Como „kreatív igazgatója”, a mindössze 21 éves Nico Paz, akit a hírek szerint a nyáron visszavásárol az olaszoktól a Real Madrid. Az egyébként is rendívül egységes gárda hírében álló argentinoknál Simeone biztosan nem fogja egyedül érezni magát, hiszen Scaloni nem kevesebb mint öt csapattársát válogatta be, így az Atleti adja a legtöbb labdarúgót a vb-keretbe, amelyet sokan képesnek tartanak arra is, hogy megvédje címét. A motivációval nem lesz baj, hiszen sikerük esetén ebben is utolérhetnék a brazilokat (akik első, 1958-as vb-győzelmük után 1962-ben védtek címet)…

AZ ARGENTIN VÁLOGATOTT KERETE (25 fő)
Kapusok: 23 Emiliano Martínez (Aston Villa – Anglia), 12 Géronimo Rulli (Olympique Marseille – Franciaország), 1 Juan Musso (Atlético Madrid – Spanyolország)
Védők: 13 Cristian Romero (Tottenham Hotspur – Anglia), 25 Facundo Medina (Olympique Marseille – Franciaország), 4 Gonzalo Montiel (River Plate), 6 Lisandro Martínez (Manchester United – Anglia), 26 Nahuel Molina (Atlético Madrid – Spanyolország), 19 Nicolás Otamendi (Benfica – Portugália), 3 Nicolas Tagliafico (Olympique Lyonnais – Franciaország)
Középpályások: 20 Alexis Mac Allister (Liverpool FC – Anglia), 24 Enzo Fernández (Chelsea FC – Anglia), 14 Exequiel Palacios (Bayer Leverkusen – Németország), 11 Giovani Lo Celso (Real Betis – Spanyolország), 5 Leandro Paredes (River Plate), 7 Rodrigo De Paul (Inter Miami – Egyesült Államok), 8 Valentin Barco (Strasbourg – Franciaország)
Támadók: 17 Giuliano Simeone (Atlético Madrid – Spanyolország), 21 José Manuel López (Palmeiras – Brazília), 9 Julián Álvarez (Atlético Madrid – Spanyolország), 22 Lautaro Martínez (Internazionale – Olaszország), 10 Lionel Messi (Inter Miami – Egyesült Államok), 18 Nico Paz (Como – Olaszország), 15 Nicolás González (Atlético Madrid – Spanyolország), 16 Thiago Almada (Atlético Madrid – Spanyolország)
Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni

Algéria bosszúja?

Imponáló magabiztossággal jutott ki a világbajnokságra az algériai válogatott: Vladimir Petkovic csapata a selejtezőket 8 győzelemmel, 1 döntetlennel és 1 vereséggel abszolválta. Az észak-afrikaiak Ugandát, Mozambikot, Guineát, Botswanát és Szomáliát előzték meg a G-csoportban, és sokan arra is képesnek tartják őket, hogy felülmúlják eddigi legjobb vb-szereplésüket, amikor a 2014-es brazíliai tornán a nyolcaddöntőig jutottak, ahol hosszabbításban kaptak ki 2–1-re a későbbi világbajnok németektől. A „sivatagi rókáknak” ez lesz az ötödik részvételük, s a dél-amerikai vb után mindenképp a debütálásuk volt a legemlékezetesebb, első meccsükön Rabah Madzser és Lakdar Bellumi góljával, parádés játékkal győzték le a (nyugat)németeket, s mindössze egy bundameccs miatt nem jutottak tovább a csoportjukból – Ausztria és az NSZK válogatottja pontosan tudta, hogy utóbbinak 1–0-ra kell nyernie, hogy együtt, kéz a kézben továbbmenjenek a középdöntőbe. Most itt lesz a lehetőség, hogy az észak-afrikaiak visszavágjanak az osztrákoknak mind az említett gyalázatért, mind az előtte elszenvedett 2–0-s vereségért.

A keretük mindenesetre megvan ahhoz, hogy már a csoportban meglepetést okozzanak, Marokkó és Szenegál mellett talán az övék a legerősebb, ráadásul minden csapatrészben van legalább egy kiemelkedő képességű futballistájuk. A védelemben a Manchester City balhátvédje, Rajan Ait-Nuri és a dortmundi Rami Benszebaini neve igencsak jól cseng, a középpályán Nabil Bentaleb és Husszem Auar, a csatársorban pedig a marseille-i Amin Guiri és a veterán Rijad Mahrez okozhat sok gondot az ellenfeleknek. Ráadásul Algéria az egyik olyan válogatott, amelynek keretében NB I-es labdarúgó is található: a bajnok ETO centere, Nadir Benbuali is felteszi a kezét a névsorolvasáskor. S hogy meddig juthat az általában 4–3–3-as felállásban pályára lépő Petkovic-csapat? Nos, erről valószínűleg a harmadik fordulóban rendezendő, osztrákok elleni meccs után tudunk érdemben nyilatkozni.

AZ ALGÉRIAI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 16 Usszama Benbot (USM Alger), 1 Melvin Masztil (Stade ​Nyonnaise – Svájc), 23 Luca ⁠Zidane (Granada – Spanyolország); Abdellatif Ramdan (MC Alger) – tartalék
Védők: 3 Asref Abada (USM Alger), 15 Rajan Ait-Nuri (Manchester City – Anglia), 5 Zineddin Belaid (JS Kabylie), 17 Rafik Belgali (Hellas Verona – Olaszország), 21 Rami Benszebaini (Borussia Dortmund – Németország), 26 Szamir Sergi (Paris FC – Franciaország), 13 Zsauen Hadzsam (Young Boys – Svájc), 2 Aissza Mandi (Lille – Franciaország), 4 Mohamed Amin Tugai (Espérance – Tunézia)
Középpályások: 8 Husszem Auar (Al-Ittihad – Szaúd-Arábia), 19 Nabil Bentaleb (Lille – Franciaország), 14 Hisam ⁠Budaui (Nice – Franciaország), ​10 Faresz Saibi (Eintracht Frankfurt – Németország), 22 Ibrahim Maza (Bayer Leverkusen – Németország), 24 Jaszin Titraui (Charleroi – Belgium), 6 Ramiz Zerruki (​Twente – Hollandia)
Támadók: 18 Mohamed Amin Amura (Wolfsburg – Németország), 12 Nadir Benbuali (ETO FC – Magyarország), 20 Adil Bulbina (Al-Duhail – Katar), 25 Faresz Gedzsemisz (Frosinone – Olaszország), 9 Amin Guiri (Olympique Marseille – Franciaország), 7 Rijad Mahrez (Al-Ahli – Szaúd-Arábia), 11 Anisz Hadzs ​Mussza (Feyenoord – Hollandia)
Szövetségi kapitány: Vladimir Petkovic (svájci)

Ausztria: vezér nélkül?

Nem is olyan rég komoly sokk érte az osztrák válogatottat, amely az európai zóna H-csoportjából jutott ki a vb-re. Nyugati szomszédaink ugyanis közvetlenül a világbajnokság előtt vesztették el egyik legfontosabb kerettagjukat, Christoph Baumgartnert: a 26 éves játékos a Tunézia elleni felkészülési mérkőzés előtti bemelegítés során szenvedett sérülést a jobb combjában, ami miatt ki kell hagynia a tornát.

A RB Leipzig támadó középpályása ugyanis az első számú fazonszabász lett volna Ralf Rangnick csapatában, nem beszélve a gárdában betöltött vezérszerepről. Persze a bayernes Konrad Laimer, a csapatkapitány David Alaba, a dortmundi Marcel Sabitzer vagy épp a Messihez hasonlóan utolsó válogatott fellépéseire készülő Marco Arnautovic is igazi tekintély, ám Baumgartner munkabírását és kreativitását még a minden hájjal megkent szövetségi kapitánynak is nehéz lesz pótolnia. Persze, tudjuk, az osztrák csapatot korántsem annyira virtuozitása, mint remek erőnléte is precízen összehangolt csapatjátéka repítette idáig is, de ez már az 1982 óta bosszúért lihegő algériaiak ellen sem biztos, hogy elegendő lesz.

Az osztrákok egyébként nyolcadik vb-jükre készülnek, eddigi legjobb eredményüket 1954-ben érték el, amikor az NSZK és Magyarország mögött, a „kisdöntőben” a címvédő Uruguayt legyőzve a 3. helyen végeztek. Az 1934-es világbajnokságon is sikerült bekerülnie a legjobb négy közé az akkoriban csak Wundermannschaft (csodacsapat – a szerző) néven emlegetett gárdának – a negyeddöntőben épp a mieinket győzték le –, de az elődöntőben a későbbi győztes olaszoktól, a harmadik helyért a németektől kikaptak, így a vb-címért utazó Sindelarék csalódottan távoztak Itáliából. Most egy ehhez hasonló szereplés alighanem óriási meglepetést okozna Ausztriában is, viszont ha nem jutnának tovább a csoportból, az Baumgartner nélkül is nagy lebőgés lenne.

AZ OSZTRÁK VÁLOGATOTT KERETE (25 fő)
Kapusok: 13 Patrick Pentz (Bröndby – Dánia), 1 Alexander Schlager (Red Bull Salzburg), 12 Florian Wiegele (Viktoria Plzen – Csehország)
Védők: 2 David Affengruber (Elche – Spanyolország), 8 David Alaba (Real Madrid – Spanyolország), 3 Kevin Danso (Tottenham Hotspur – Anglia), 23 Marco Friedl (Werder Bremen – Németország), 15 Philipp Leinhart (Freiburg – Németország), 16 Phillipp Mwene (Mainz – Németország), 5 Stefan Posch (Mainz – Németország), 22 Alexander Prass (Hoffenheim – Németország), 25 Michael Svoboda (Venezia – Olaszország)
Középpályások: 17 Carney Chukwuemeka (Borussia Dortmund – Németország), 10 Florian Grillitsch (Braga – Portugália), 20 Konrad Laimer (Bayern München – Németország), 9 Marcel Sabitzer (Borussia Dortmund – Németország), 4 Xaver Schlager (RB Leipzig – Németország), 18 Romano Schmid (Werder Bremen – Németország), 26 Alessandro Schöpf (RZ Pellets WAC), 6 Nicolas Seiwald (RB Leipzig – Németország), 24 Paul Wanner (PSV – Hollandia), 21 Patrick Wimmer (Wolfsburg – Németország)
Támadók: 7 Marko Arnautovic (Crvena zvezda – Szerbia), 11 Michael Gregoritsch (Augsburg – Németország), 14 Sasa Kalajdzic (Linzer ASK)
Szövetségi kapitány: Ralf Rangnick (német)

Jordánia: az esélytelen nyugalmával

Aligha kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: az újonc Jordánia leginkább a pofozógép szerepét szeretné elkerülni a csoportban, továbbjutási esélyei gyakorlatilag a nullával egyenlők a csupán két egymillió eurós vagy annál nagyobb értékű játékost felmutatni tudó közel-keleti csapatnak. A jordániaiak ugyanakkor a selejtezőknek sem esélyesként vágtak neki, ám rögtön az első csoportkörben meglepetést okoztak azzal, hogy megelőzték Szaúd-Arábiát. A második „kanyarban” már Dél-Korea és Irak nagy falatnak bizonyult, ám Omán egy évvel ezelőtti 3‒0-s legyőzése azt jelentette, hogy történetük során először ott lehetnek a futball legnagyobb seregszemléjén.

Az akkori hős, a csapata mindhárom gólját szerző Ali Olvan most is ott szerepel Dzsamal Szellami szövetségi kapitány kiválasztottjai között, csakúgy, mint a gárda sztárja, a Transfermarkt által 10 millió euróra taksált szélső, a francia Rennes-ben szereplő Musza al-Tamari, de minden bizonnyal ők ketten sem lesznek elegendők ahhoz, hogy meglegyen a továbbjutás.

A JORDÁN VÁLOGATOTT KERETE (25 fő)
Kapusok: 1 Jazid Abu Laila (Al-Husszein), 22 Abdullah al-Fahuri (Al-Vehdat), 12 Nur Bani Attiah (Al-Fajszali)
Védők: 3 Abdallah Naszib (Al-Zavra – Irak), 19 Szaid al-Roszan (Al-Husszein), 5 Jazan al-Arab (FC Szöul – Dél-Korea), 17 Szalim Obaid (Al-Husszein), 16 Mohammad Abu al-Nadi (Selangor FC – Malajzia), 4 Huszam Abu Dahab (Al-Fajszali), 23 Ihszan Haddad (Al-Husszein), 26 Anasz Badavi (Al-Fajszali)
Középpályások: 20 Mohannad Abu Taha (Al-Kuva Dzsavija – Irak), 2 Mohammad Abu Hasis (Al-Karma – Irak), 8 Nur al-Ravabdeh (Selangor FC – Malajzia), 21 Nizar al-Rasdan (Qatar SC – Katar), 15 Ibrahim Szadeh (Al-Karma – Irak), 14 Radzsai Ajed (Al-Husszein), 6 Amer Dzsamusz (Al-Zavra – Irak), 25 Mohammad al-Davud (Al-Vehdat)
Támadók: 10 Musza al-Tamari (Rennes – Franciaország), 13 Mahmud al-Mardi (Al-Husszein), 11 Odeh al-Fahuri (Piramidz – Egyiptom), 7 Mohammad Abu Zrajk (Radzsa Casablanca – Marokkó), 24 Ali Azaizeh (Al-Sabab – Szaúd-Arábia), 9 Ali Olvan (Al-Szajlija – Katar)
Szövetségi kapitánya: Dzsamal Szellami