Kis francia Eb-történelem

ALAPÍTÓ ATYÁK

Mivel a kontinenstorna gondolata egy francia úriember, Henri Delaunay fejében fogant meg, az első versengést, pontosabban négyes döntőt Franciaország rendezte, 1960-ban. A vb-bronzéremmel a tarsolyában, de két zsenije, Raymond Kopa és Just Fontaine nélkül induló gall válogatott első mérkőzését viszont 4:2-es vezetésről, négy perc alatt három gólt beszedve elveszítette a jugoszlávok ellen, a bronzot pedig a csehszlovákok orozták el előlük (a szláv fölényt a tornán a szovjetek aranyérme tette teljessé). A következő két kiírásban a magyarok és a jugoszlávok ütötték el őket a selejtezőben, majd a csoportrendszerrel gyűlt meg a bajuk, így végül biztosra mentek: az 1984-es Eb-t ők maguk rendezték meg.

PLATINI NAGY NAPJAI

A hazai torna Michel Platini diadalmenetét hozta: a támadó középpályásként, irányítóként és csatárként egyaránt zseniális és tarthatatlan, göndör üstökű futballista kilenc találatával győzelemre vezette övéit. Igaz, a fináléban a Bats – Battiston (Amoros, 73.), Le Roux, Bossis, Domergue – Tigana, Platini, L. Fernández, Giresse – Lacombe (Genghini, 80.), Bellone összeállítású gárdának Fortuna istenasszony is a hóna alá nyúlt minden idők egyik legnagyobb potya góljának képében (a spanyolok kapusa, Luis Miguel Arconada hatalmasat hibázott Platini szabadrúgásánál), ám Michel Hidalgo legényeinek aranyérmét senki sem vitathatta. A következő Eb-re viszont világbajnoki bronzérmesként, Platinistől, Jean-Pierre Papinostól sem jutottak ki…

SZÍNES EGYÉNISÉGEK, SZÜRKE ÉVEK

A nagy Platini immáron szövetségi kapitányi vezetésével 1992-ben – olyan kiváló futballistákkal, mint Bruno Martini, Didier Deschamps, Jocelyn Angloma, Luis Fernández, Franck Sauzée, Papin, Basile Boli, Éric Cantona, Laurent Blanc, Manuel Amoros – sem alkottak maradandót, noha a gárda gerincét a BL-győztes Olympique Marseille adta, és előtte három éven át veretlenek maradtak. A következő Eb-n az új generáció (Lama – Thuram, Blanc, Desailly, Lizarazu – Karembeu, Guérin, Deschamps – Zidane – Dugarry, Djorkaeff) egy bronzéremmel melegített a világbajnoki cím elnyerése előtt, úgy, hogy csak tizenegyesekkel szenvedett vereséget a csehektől.

VILLÁMARANY, GÖRÖGTŰZ

2000-ben tulajdonképpen a világbajnok csapat győzte le a fináléban (Barthez – Thuram, Desailly, Blanc, Lizarazu (Pires, 85.) – Vieira, Deschamps – Djorkaeff (Trezeguet, 76.), Zidane, Dugarry (Wiltord, 58.) – Henry összeállításban) Sylvain Wiltord és David Trezeguet kései, ill. aranygóljával az olaszokat.

Akárcsak a hazai vébén, most sem álltak hadilábon a szerencsével: a spanyolok elleni negyeddöntőben Raúl kihagyott a végén egy büntetőt ellenük, a portugálok ellen ők kaptak egy máig vitatottat, a fináléban pedig a 93. percig vezettek ellenük az olaszok. Első esetben lett a vén kontinens uralkodója az aktuális világbajnok, a párizsi Diadalívre lézerrel kivetítve elkeresztelték a hősökről a francia főváros utcáit, ám ezzel ennek a keretnek le is járt az ideje. Amit korábban két kézzel osztott számukra Fortuna, azt nem sokra rá kamatostól fizethették vissza.

Ennek első jeleként a 2002-es világbajnokságról szégyenszemre szerzett gól nélkül estek ki (címvédőként, négy topligás gólkirállyal a keretben), majd a portugáliai Európa-bajnokságon is kudarcot vallottak a lélektelenül és szürkén játszogató „veteránok”. A negyeddöntőben Jacques Santini legényei kikaptak a későbbi győztes görögöktől, Barthez – Gallas, Thuram, Silvestre, Lizarazu – Pires (Rothen, 79.), Dacourt (Wiltord, 72.), Makélélé, Zidane – Henry, Trezeguet (Saha, 72.) összeállításban. Technikai hibák, fásultság, az összhang és a kreativitás teljes hiánya jellemezte ezt a gall gárdát.

Raymond Domenech szövetségi kapitány a 2006-os világbajnokságon kisajtolta a francia válogatottból a maximumot, hiszen csak nüánszok hiányoztak az újabb aranyéremhez. „A Les Bleus kezdője a torna után csak egyetlen helyen változott, Zinedine Zidane visszavonulása miatt, s ez nem biztos, hogy mellettük szól” – írtuk róluk a 2008-as Eb előtt. Domenech itt elsőként, a románok ellen a Coupet – Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal – Ribéry, Toulalan, Makélélé, Malouda – Benzema (Nasri, 78.), Anelka (Gomis, 72.) csapatot küldte harcba, és a nézőriasztó unalmat megkoronázó döntetlen előrevetítette, hogy később a hollandoktól és az olaszoktól is kikapnak majd. Csak Claude Makélélének és Franck Ribérynek nem kellett szégyellnie magát a torna után, de mi volt ez ahhoz a blamához képest, amely erkölcsileg és szakmailag érte őket a két évvel későbbi vb-n! Az edzőként is remek Laurent Blanc ezt követően ráncba szedte a gárdát, és néhány fiatalra fontos szerepet osztva, a vb-bűnbakok zömét indexre téve kivezette a gárdát az Eb-re.

AKI ŐKET VERI, ARANYIG JUT

Ahol aztán csalódást okoztak Karim Benzemáék, hiszen csoportjukból könnyedén kiléptek, de aztán az első körben kiütötték őket a későbbi győztes spanyolok. Blanc a Lloris – Réveillere, Rami, Koscielny, Clichy – Cabaye, M'Vila (Giroud, 79.), Malouda (Nasri, 65.) – Debuchy (Ménez, 64.), Ribéry – Benzema csapattal búcsúzott a válogatottól (a PSG álomfizetésével vigasztalódhatott hamarosan), utóda egykori játékostársa, Didier Deschamps lett, aki a brazíliai tornán a még tovább fiatalított gárdával szintén a későbbi győztes (a németek) ellen bukott el, hogy rendezőként a talán legnagyobb esélyesként várhassa az EURO2016-ot.