Kis ír Eb-történelem

Aki csak minimálisan is járatos a szigetországiak történelmében, nem csodálkozik, hogy az írek az első között voltak, akik kipróbálhatták ezt a csodálatos játékot, majd az ír kivándorlók hatalmas szerepet töltöttek be a futball népszerűsítésében, elterjesztésében. Már a 19. század nyolcvanas éveiben létrehoztak válogatott(szerű) alakulatokat, de az Ír Labdarúgó-szövetséget csak 1923-ban ismerhette el a FIFA mint egy frissiben létrejött, az angol elnyomás alól felszabadult ország szövetségét. 1924-ben lejátszották az írek első hivatalos válogatott mérkőzésüket (egy góllal nyertek a bolgárok ellen), és nem is akárhol, hanem a párizsi olimpián. A következő körben, a nyolcaddöntőben kikaptak a hollandoktól, és kiestek – a kudarc három évre elvette kedvüket a további összecsapásoktól...

1934-től részt vettek a világbajnoki selejtezőkön, ám rettentő hosszú ideig csak balsiker koronázta ez irányú törekvéseiket, akárcsak Európa-bajnoki vágyaikat. Bár az első kontinenstornára, az 1960-as Nemzetek Kupájára kis híján kijutottak, csak pótselejtezőn buktak el a csehszlovákok ellen. A következő években, évtizedekben hiába voltak a legnevesebb angol csapatokban is képviselőik (Frank O'Neill – Arsenal, Noel Cantwell, Mick Martin, Mick Martin, Gerry Daly, Ashley Grimes és Don Givens – Manchester United, Andrew McEvoy és Eamonn Rogers – Blackburn Rovers, Jimmy Conway és Tony Grealish – Manchester City, Ray Treacy – West Bromwich, Eoin Hand – Portsmouth), nem jártak szerencsével a selejtezők során.

Az 1980-as években az Arsenalban, az Ajaxban és az MU-ban is megforduló Frank Stapleton révén egy klasszis támadójuk, az Arsenalban, a Juventusban és az Interben is legénykedő Liam Brady személyében egy extraklasszis középpályásuk is akadt; de a legjobb keret az évtized végére szaladt össze, és egy igazán príma szövetségi kapitányra is szert tettek: az 1966-os világbajnok Jack Charlton (akit játékosként magassága miatt Zsiráfnak becéztek) ugyan angol volt, de sikerei miatt hatalmas népszerűségnek örvendett.

Különösen, miután – egy kis skót segítséggel a bolgárok ellen – kijutottak az 1988-as Eb-re, és ott a Packie Bonner (Celtic) – Chris Morris (Celtic), Mick McCarthy (Celtic), Kevin Moran (Manchester United), Chris Hughton (Tottenham) – Ronnie Whelan (Liverpool), Paul McGrath (Manchester United), Ray Houghton (Liverpool), Tony Galvin (Sheffield Wednesday, Kevin Sheedy, Everton, 77.) – John Aldridge (Liverpool), Frank Stapleton (Derby County, Niall Quinn, Arsenal, 64.) csapat a remek R. Houghton fejes góljával legyőzte az ősi rivális angolokat.

„Szeretem a hazámat, de ha legyőznénk Angliát, bizony én lennék a világ legboldogabb embere!" – mondta J. Charlton még a találkozó előtt.

A sérült Bradyt nélkülöző írek ezután 1–1-et játszottak a bombaerős szovjetekkel (Whelan örökké emlékezetes ollózós, oldalt vetődéses kapásgólt vágott), majd egy hatalmas lesgóllal kikaptak a későbbi győztes hollandoktól, így kiestek. „A csapat nagyszerű teljesítménye büszkeséggel töltötte el országunk lakosságát” – írta a kiesés után táviratában az írek miniszterelnöke, Charles Haughney.

Ez a remek gárda két év múlva a világbajnokságon a legjobb 16 között esett ki a házigazda olaszok ellen, Bonner potyája miatt is, majd 1994-ben ismét a hollandokkal gyűlt meg a bajuk. No és az Eb-selejtezőkkel, hiszen a 2000-es végén még összeszaladt egy pompás generáció Mick McCarthy kapitány kezei alatt (Shay Given, Steve Finnan, Ian Harte, Steve Staunton, Roy Keane, Jason McAteer, Damien Duff, Robbie Keane, Mark Kinsella, Richard Dunne, Niall Quinn, Gary és Alan Kelly, Steven Reid, Lee Carsley), az újabb Európa-bajnoki részvételig 2012-ig kellett várniuk. Ismét egy légiós kapitánnyal, ezúttal az olasz Giovanni Trapattonival. Pótselejtezőig azért kétszer is eljutottak, de 1996-ban mumusaik, a hollandok, 2000-ben pedig a törökök álltak eléjük.

A lengyel-ukrán tornát nagyon várták az ír szurkolók, de a horvátoktól, a spanyoloktól és az olaszoktól is simán kikaptak, majd a brazíliai vébéről is lemaradtak, de az északír Martin O'Neill (segítője Roy Keane) vezérletével kijutottak a franciaországi Eb-re, még ha csak pótselejtezőn is.