Eb-arany: a gall kakas csípje meg?

FRANCIAORSZÁG

Jó hír a francia válogatott drukkereinek, hogy az egyetlen kérdés, gond, probléma, óhaj és sóhaj a hazai rendezésű Eb előtt, hogy mennyire fog hiányozni Karim Benzema? Máris lelőjük a poént: szerintünk semennyire, ugyanis nagy hiba lenne megbontani a több szempontból is egységes, erős válogatottat a zűrös, a szélrózsa összes irányából támadható, sokak számára megosztó személyiséggel, hiszen a médiaérdeklődés zöme a Real Madrid csatárára irányulna, góljai helyett is szex-, adó- és egyéb botrányaival foglalkoznának.

Pedig ha valakik, a franciák jól tudják, hogy egy széthúzó csapatra mekkora bukás vár, lásd a 2010-es világbajnokság erkölcsi és szakmai „Les Bleus-gését”, ellenben pozitív példa előttük a finoman szólva sem brillírozó, de így is hajszál híján világbajnoki aranyéremig döcögő gárda 2006-ból (kevés híján csodát tettek, de emlékszünk így hirtelen valakire abból a csapatból Zinédine Zidane-on és Thierry Henryn kívül?).

A Raymond Domenech alatt 2010 nyarára atomjaira hullott csapatot Laurent Blanc szervezte újjá, de ezzel együtt belebukott a korai Eb-búcsúba, és utódja kiválasztásával sem tudott tévedni a szövetség: az egykori csupa szív szűrő, a nagy sikerek tanúja, Didier Deschamps már a pályán vezéregyéniségként működött a csillagok között.

És a csillagok közé jutna ismét, ha hozná a mindig legnehezebbet, az elvárt sikert – előjátékként a 2014-es világbajnokságon is a későbbi győztes ütötte ki a gallokat a legjobb nyolc között.

Deschamps iránt a bizalom változatlan, a csapat maga viszont egyáltalán nem az: a németek ellen Brazíliában a Lloris – Debuchy, Varane, Sakho (Koscielny, 71.), Evra – Pogba, Cabaye (Rémy, 73.), Matuidi – Valbuena (Rémy, 85.), Benzema, Griezmann féle csapat esett ki, de az oroszokat ez év tavaszán a Lloris – Sagna, Varane (Mathieu, a szünetben, Digne, 54.), Sakho, Evra – Kanté, L. Diarra, Pogba (M. Sissoko, 69.) – Griezmann (Payet, 63.), Gignac (Giroud, 79.), Martial (Coman, a szünetben) gárda verte el.

Mit mondjunk: ide nekünk Deschamps csapatösszeállítási kínjait!

„A futballban, akár csak az életben, nem lehetsz csak mérnök, néha be kell állnod culágernek is” – mondta egy alkalommal a mester. Egy aranyérem után nekiadják majd az egész házat…

ERŐSSÉGEK

+ Keret. Lásd fentebb: ahol a behívott gruppából húszmillió eurónál is többet érő játékosok szorulnak ki, ahol egyetlen válogatottságot sem számlálhat például Laporte, Coquelin, Imbula, Samuel Umtiti, Rabiot, Niang vagy a Ligue 1 nagy felfedezettje, Ousmane Dembélé, és belefér Franck Ribéry visszavonulása, Benzema mellőzése, Mamadou Sakho kamikaze akciója, az a csapat mindenre képes.

+ Éhség. Az olyan elegy, amelyet nagy játékosok – akiknek zöme még nem nyert igazán nagy címeket –, sikerre és újabb szerződésekre éhes fiatalok, elképesztő munkabírású, sokszor alulértékelt középpályások alkotnak, villámlábú és önbizalommal duzzadó támadók által megtámogatva, az mindenkire veszélyes.

+ Hazai pálya. Köntörfalazhatnánk, ködösíthetnénk, utalgathatnánk, de valljuk meg őszintén: a nagy tornákon a házigazdának rendre elképesztő szerencséje van. Hogy, hogyan nem... A rendezői arany műfajában egyedülállóan sikeres franciák 1984-ben és 1998-ban saját bőrükön élvezhették ezt.

GYENGE PONTOK

– Instabil védelem. Bacary Sagna már 33 esztendős lesz az Eb idején, Patrice Evra 35, de még nagyobb gond, hogy a Raphaël Varane, Laurent Koscielny páros sokszor éppen olyan kiszámíthatatlanul játszik a válogatottban, mint klubjában, az alapemberré előlépett Mamadou Sakho pedig szinte biztosan einstandolta magát a hazai tornáról. Mangalát viccből sem hívnák a stabilitás szobrához mintának, mint ahogyan Jérémy Mathieu-t is könnyű olykor táncba vinni. Kész szerencse, hogy két vérbeli bravúrkapus, Hugo Lloris és Steve Mandanda áll mögöttük. Kell is.

– Nagy egyéniségek hiánya. Hol van már Michel Platini, Zinédine Zidane vagy Thierry Henry korszaka? Pogba képességeihez kétség nem fér, most azonban mentálisan kellene felnőnie a nemzet kívánalmaihoz. Sokan erős kétségüket fogalmazták meg ez ügyben.

– Váratlan balhék. Mi tagadás, kevés jót ígér a szövetségi kapitányok álmoskönyvében, ha a nagy viadal előtt kiesik a védelemből és a csatársorból is egy-egy ember, Deschamps most már azért imádkozik, hogy újabb csontvázak ne vicsorogjanak ki a szekrényből.

A KAPITÁNY

A minden ízében csapatkapitány Didier Claude Deschamps 103 alkalommal szerepelt a francia válogatottban 1989 és 2000 között. 1998-ban világ-, 2000-ben Európa-bajnok lett, utóbbi siker után vonult vissza a nemzeti csapattól. Az 1968-ban született aprócska, de keménykötésű, erőszakos szűrő a Nantes-ban bukkant fel, majd megfordult a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is, mielőtt legszebb évei eltöltésére 5.5 millió mai euró ellenében a Juventusba nem távozott volna. 31 évesen egy szezon erejéig a Chelsea-hez igazolt, kétmillióért, majd utolsó idényét a Valenciában futotta (3.5 millió eurót fizettek érte a spanyolok, hároméves szerződést kötöttek vele, ám a francia igen hamar szögre akasztotta cipőjét, pár bajnokit követően). Az Éric Cantona által „levízhordózott” (eme szakkifejezés azóta tisztes karriert futott be) Deschamps a válogatotton kívül is rengeteg klubsikert is magáénak tudhat: kétszeres Bajnokok Ligája-, egyszeres Világkupa-győztes, a londoniakkal az FA-kupát is elhódította. Edzőnek is remek: a Monacóval francia Ligakupát és BL-ezüstöt, a Juventusszal Serie B-t nyert, majd az OM-mel ismét bajnoki címnek örülhetett. A nyáron végleg a francia labdarúgás Napóleonjává válhat.

Akitől csodát várunk: Antoine Griezmann

Az Atléticóban Diego Simeone keze alatt kivirágzott, taktikailag és technikailag tökéletesre érett, s az argentin mester győzni akarást és keménységet lehelt bele a dolgos madridi hétköznapokban. Benzema távollétében az ő szélről indított támadásaira helyeződik a hangsúly, szerintünk tanult már annyit Simeonétől, hogy elbírja a nyomást.

Aki most futhat be: Alexandre Lacazette

A Benzema-ügy egyik nagy nyertese a lyoni csodagyerek lehet, aki némi szerencsével kihasználhatja, hogy vetélytársai közül André-Pierre Gignac kissé darabos, Olivier Giroud pedig rapszodikusan teljesít.

SVÁJC

A svájci retesz kitételt sokáig emlegették a közelmúltban a svájci válogatott kapcsán, hiszen a 2006-os világbajnokságot kapott gól nélkül hozta le, a 2010-ben is csak egyszer kapitulált, de a legutóbbi nagy tornán szétfoszlott a betonvédelem mítosza, a franciák egy ötöst gurítottak neki Brazíliában. Az Eb-selejtezők során nyolcszor örülhettek a svájciak ellenfelei, az angolok négyszer, a szlovének háromszor köszöntöttek be nekik, mindezek – és a pocsék rajt, hiszen két vereséggel indultak a svájciak – ellenére kényelmesen kijutottak a kontinenstornára.

A nagy kérdés csak az, hogy minek? A svájci sajtó és a szakemberek ugyanis erősen pesszimisták („A védelem megbízhatatlan, a középpályán hiányzik a kreativitás, a csatársor meg nem éppen sebészi megbízhatósággal termeli a gólokat” – vélekedik például egy egykori csillag, Alain Sutter), a felkészülési mérkőzések (vereség az írektől és a bosnyákoktól) sem táplálják optimizmusukat, ráadásul kulcsembereik sora dőlt ki, vagy futballozik pocsék formában, esetleg csak kispadozik klubcsapatában.

Az Ottmar Hitzfeldet váltó Vladimir Petkovic progresszív, labdatartáson és sok támadáson alapuló (alpesi tiki-taka?) futballt ígért, de ebből vajmi kevés valósult meg. A kapuban Yann Sommer váltotta Diego Benagliót (ezen a poszton egyébként is kimondottan jól állnak, némi túlzással minden második Bundesliga-csapat foglalkoztat egy svájci kapust), de a jót jóra cserélte csak ezzel a kapitány. A kapus előtt a Fabian Schär, Johan Djourou duó tevékenykedik leginkább, a két szélen a Stephan Lichtsteiner, Ricardo Rodríguez párost pedig nincs ember, aki lecserélné.

A gárda nagy erőssége kettejükön kívül elméletileg a Gélson Fernandes, Blerim Dzemaili, Granit Xhaka, Valon Behrami, Gökhan Inler izomötös, nagy kár, hogy közülük csak Xhaka muzsikál mostanában topligás színvonalon, nem véletlenül vinnék őt a leggazdagabb klubok.

A három középső középpályásos taktika adja magát ilyen kerettel, ellenben nemzetközi szintű irányítóik csak a reptéren akadnak. Éppen ezért vetődött fel Petkovicban, hogy trequartista legyen a legjobb támadó, Xherdan Shaqiri, aki mostanában a jobb oldalról próbál meg fazont adni övéiknek, a bal szél az inkább az előkészítésben jeleskedő Admir Mehmedié, míg középen az idei mérkőzéseken a nagy vándor, most éppen frankfurti Haris Seferovic szerepelt – aki a Freiburg színeiben május elejéig három gólt szerzett.

„Nincs többé kis Svájc, tudjuk, hogy a csoportban minden csapat ellen dominálhatjuk a mérkőzést, és bárkit elverhetünk” – tört ki Petkovicból a kincstári optimizmus.

És bárkitől kikaphatnak, tegyük hozzá gyorsan, ám azt se feledjük el, hogy 2014-ben a franciák elleni csapásból olyan gyorsan felépültek, hogy a későbbi döntős argentinok nem sokkal később csak véres verejtékkel tudták kiütni őket a nyolcaddöntőben.

ERŐSSÉGEK

+ Sokszínűség. A legtöbbet érő tíz svájci labdarúgó között hét is kettős állampolgár, chilei (Rodríguez), albán (Xhaka), kameruni (Breel Embolo), koszovói (Shaqiri), macedón (Mehmedi, Pajtim Kasami) és török (Inler) is akad közöttük.

+ Remek védők. Minden különösebb truváj nélkül: az online kommentátorok nagy kedvence, Lichtsteiner a Juventus alapembere, Rodríguez ugyan nincs most csúcsformában, de foggal-körömmel harcol érte a Real Madrid. A jó öreg Philippe Senderos még mindig a fedélzeten, Timm Klose a Norwich City, Francois Moubandje a Toulouse, a nagy tehetség Silvan Widmer pedig az Udinese profija.

+ Futóbajnokok. Ha a középpályás futómennyiségen múlik majd, Svájc Eb-döntős lesz. Talán a hegyi ország mivoltából is következően a svájci középpályásoknak minden egyenes pálya maga a lejtő, a vidám lanka, a lankadatlan Xhaka, a „váltócsapat” vezére ráadásul nem véletlenül érdemelte ki a „kis Einstein” becenevet.

GYENGE PONTOK

– Ki fog itt gólt lőni? Hol vannak már az Abegglenek, az Alexander Freiek, a Kubilay Türkyilmazok vagy legalább egy Adrian Knup, Stéphane Chapuisat páros? Jelentjük, már csak a pályán kívül, illetve a történelemkönyvekben. Ha Shaqirinek nincs jó napja, bajban a piros-fehér had, ráadásul a minden harmadik válogatott fellépésén betaláló Josip Drmic sérülése miatt eleve kihagyja a tornát.

– Nagy egyéniségek hiánya. Vérbeli karmestere nincs a csapatnak, szélső igen ritkán képes fazont szabni, Xhakáék pedig csak mérsékelten képesek ilyesmire. Olyan erőcsatárt sem lelt Petkovic, aki bekaparna-beküzdene-belesipuskázna egy gólt, ezért sem fognak most messze jutni. Hacsak Embolo meg nem rázza magát…

– Az egység hiánya. Amikor a Leicester Cityben futballozó Inler klubbéli nélkülözése miatt kikerült a keretből, Lichtsteiner lett helyette a csapatkapitány, aki egyik nyilatkozatában azonnal kifogásolta a szerinte túl sok „secondos”, azaz a csak egy svájci szülővel rendelkező labdarúgók számát a mindenkori keretben, majd behívót követelt a Tranquillo Barnetta, Pirmin Schwegler kettősnek; mire Petkovic csak annyit jegyzett meg, hogy Licht nem mert volna ilyet nyilatkozni Hitzfeld alatt. És tényleg.

A KAPITÁNY

Egy bosnyák-horvát mesternél keresve sem találhattak volna jobbat 2014-ben Hitzfeld utódjának a svájciak. Az 1963-ban született Vladimir Petkovic mögött hosszú, de feledésre ítéltetett játékoskarrier állt jugoszláv bajnoki címe ellenére is (FK Sarajevo, Sion, Bellinzona, Locarno), ám edzőként jóval sikeresebb lett: a Bellinzonától a Young Boyson, a Samsunsporon és a Sionon át egészen a Lazióig jutott. Igaz, Rómából viharos körülmények között távozott 2014 elején, mert az ottani vezetők rongyos 100 000 eurós végkielégítéssel szúrták ki a szemét, noha hatszor ennyi járt volna a szakembernek, de pár hónap múlva máris elfoglalhatta Hitzfeld helyét a korábban Svájcban a hajléktalanokat önkéntesként évekig segítő Petkovic. Aki a kötelező kűrt teljesítette, meg is hosszabbodott szerződése automatikusan 2017 végéig. Nem kívánunk rosszat neki, de reméljük, pár vereség a magyaroktól a vb-selejtezők alatt megingatja majd alatta a kispadot…

Akitől csodát várunk: Xherdan Shaqiri.

Ugyan a Nati „Shaq barátja” kissé viseltes állapotba került, miután kiebrudalták Münchenből, de milánói hányattatásai után a Stoke Cityben szép lassan kezd magára találni, február óta, ha éppen egészséges, osztogatja szépen a gólpasszokat. És hol máshol ne bizonyítson kritikusainak, mint övéi élén, egy nagy nemzetközi tornán?

Aki most futhat be: Breel Embolo

Legalábbis szerintünk, ugyanis erősen elképzelhető, hogy csődöt mond az első meccseken a Mehmedi, Seferovic páros, Petkovic pedig beveti az FC Basel csodagyerekét, akit 19 éves kora ellenére máris 20 millió euróra taksálnak. Klubjában 25 kanadai pontot termelt a szezonban, csatárként, szélsőként és támadó középpályásként is bevethető. A fél Bundesliga vinné, ide nekünk az ilyen „secondosokat”!

ALBÁNIA

Sokat elmond Európa történelméről, hogy a Svájc–Albánia csoportmérkőzésen csaknem 20 olyan játékos nézhet egymásra a himnuszok alatt, akik mindkét válogatottat erősíthetnék származásuk, második állampolgárságuk okán, a Xhaka-testvérek, Taulant és Granit ráadásul a pályán is szembekerülhetnek egymással, mint egykoron a Boatengek (a legkisebbik Xhaka, Agon albán U19-es válogatott). Ettől a sokszínűségtől eltekintve az albán nemzeti csapat a torna „sötét lova”, és sok viccet olvashatunk majd a nyáron az első nagy versenyükre kijutó válogatottról.

Nagy hiba lenne előre leírni őket!

Korábban is akadt egy-két remek albán futballista (Altin Lala – Hannover, Igli Tare – Lazio, Altin Rraklli – Hertha BSC, Erjon Bogdani – Siena), irányította néhány neves szövetségi kapitány az albán válogatottat (Giuseppe Dossena, Hans-Peter Briegel, Otto Baric, Arie Haan), de a sikerek messze elkerülték a csapatot. Gianni De Biasi mester mostanában azonban sikerrel tevékenykedik az albán kispadon, Portugália legyőzésébe például belebukott kollégája, Paulo Bento. Bár kellett némi keresztbeverés is a kijutáshoz, dicséretes tény, hogy idegenben egyetlen gólt sem kaptak, majd a franciák legyőzésével (tavalyelőtt idegenben sem kaptak ki tőlük!) megüzenték a vén kontinensnek: nem biztos, hogy jól jár az, aki rájuk ácsingózik a sorsoláskor.

Stabil, szervezett csapat (olasz edzőtől ez nemzeti minimum) bombalábú középpályásokkal, állandó gólveszély szögletek, szabadrúgások után – a portugálok és a franciák tudnának mesélni az „albán sasokról”, a szerbekről már nem is szólva. Sőt az utánpótlásukról mi magyarok is ejthetünk pár keserű szót.

Természetesen a „szkipetárok” is a légiósokra építenek, egy kezdő tizenegyet könnyedén ki tudnának állítani a topligákban edződő játékosokból, Lorik Cana és Etrit Berisha a Lazióig, Elseid Hysaj a Napoliig jutott, míg Shkëlzen Gashi az MLS-ben profiskodik.

„Európa legjobbjai közé kerültünk, Franciaországban mindent megteszünk a szurkolóinkért. Nincsenek előre kitűzött céljaink a tornán, játékosaimon nem lesz nyomás, tisztáztuk, hogy futballozzanak csak nyugodtan, élvezzék a meccseket, hozzák ki magukból a maximumot” – engedte szabadjára övéit a szövetség vezetője, Armand Duka, aki a szerbek elleni botrány utáni tevékenységével minimum házi gólkirályi címet érdemelt ki. Sőt, a mérges szerbek szerint az albán szövetség az örmények legyőzéséért is tett a pályán kívül…

ERŐSSÉGEK

+ Nemzeti öntudat. A kijutás után (a válogatott tagjai meg is kapták az albán Nemzeti Becsületrendet) Tirana főterén Edi Rama miniszterelnök vezényelte az 50 000 fős alkalmi diadalkórust, és mint az albán állampolgárságot kiérdemlő De Biasi megjegyezte, az albán álmok itt még nem értek véget.

+ Szurkolói támogatás. Vándor(munkás) nép az albán, az európai diaszpóra tízezrei alig várták, hogy végre Nyugat-Európában is szurkolhassanak kedvenceiknek, a stadionon belül vagy kívül hatásos támogatást nyújtanak majd.

+ Védelem. Erős vár az albán, bizton áll a lábán… Mint említettük, a kapus Berisha laziós (és sokszor védett ebben az idényben is), akár csak korábban a csapatkapitány, a most a Nantes-ot szolgáló, védekező középpályásból védővé öregedett Cana. Messze a gárda legértékesebbje a jobb oldali mindenes, a 22 éves Hysaj, rá fontos szerep hárul a támadások terén is. Nagy kérdés, mennyire lesz friss a tornán, klubjában ő is 40 mérkőzés fölött szerepelt. A másik középső védő, Mërgim Mavraj az 1. FC Kölnben keresi kenyerét, a balhátvédek közül Ermir Lenjani az ismertebb, ő is Nantes profija, ám a kapitány nagyon kedveli a veterán Ansi Agollit, annak ellenére, hogy a védő csak az azeri Qarabag Agdamban futballozik, Lenjani így a középpályán szerepel általában.

GYENGE PONTOK

– Gólszerzés. Kis túlzással: az utolsó magas szintű albán támadó Szkander bég, azaz Kasztrióta György volt, a válogatott gólrekordere a minap visszavonult Erjon Bogdani, a jelenlegi kapitánysegéd, 18 találattal. Igaz, képesek voltak kijutni erre a tornára hét rúgott góllal is.

– Rutin. Topligás jelen és múlt ide vagy oda, egy nagy nemzetközi versengésen senkinek sincs tapasztalata albán részről, még a szakmai stábnak sem.

– Felfokozott várakozások. Ha kikapnak az albánok az első csoportmeccsen a svájciaktól, elveszítik reális esélyüket a továbbjutásra, és könnyen összeomolhatnak.

A KAPITÁNY

Az 59 esztendős Gianni De Biasi játékosként anno az Interig, a Bresciáig, a Palermóig és a Vicenzáig jutott, majd az egykori középpályás felcsapott edzőnek. A Modenával robbantott, a kis klubot a harmadosztályból a Serie A-ba repítette, és bent is tartotta. Aztán edzette Bresciában a nagy Roberto Baggiót, majd jött a Torino, Levante, Udinese hármas, 2011-től pedig az albán nemzeti csapat – 2015-től hivatalosan is nemzeti hőssé vált. Egyébként új állomáshelyén azonnal letette a garast a fiatalítás mellett, és a nagyobb válogatottaknál számításba nem vett labdarúgók sorát hívta be, és sokkal elszántabb, fegyelmezettebb, céltudatosabb lett kezei alatt az albán válogatott, nem mellékesen humorérzékkel is bír.

Ennyi tapasztalatlan fiatal közé kell egy rutinos „kakas”, aki a forró pillanatokban rendet tesz, és megbízhatóan futballozik. A rutinból nem lehet hiány ott, ahol a PSG, a Marseille, a Sunderland, a Galatasaray és a Lazio utalgatta a fizetéseket.

Aki most futhat be: Etrit Berisha

Nem tehet róla, hogy mire odakerült, a Lazio már nem igazi topcsapat, de a kapuvédő csodás reflexeire nagy szükség lesz a tornán, és a Serie A küzdelmei kellőképpen durvára csiszolták. Kevés kivételként ő svéd állampolgár is, a Kalmar FF neveltje, de az alapokkal odahaza, Koszovóban ismerkedett meg.

ROMÁNIA

Ünnepelni tudni kell: amikor tavaly október végén a román válogatott zsinórban negyedszer játszott döntetlent, a finnek elleni mérkőzés után a dühös szurkolók sokáig tüntettek Anghel Iordanescu és választottjai ellen. Pedig azzal az egy ponttal gyakorlatilag kijutottak a tornára, pár nap múlva Feröeren csak ki kellett tenni a pontot a mondat végére. Visszatérve a finnek elleni hazai találkozóra: akkor annak örülhettek csak, hogy a 33 éves Ovidiu Hoban megszakította a nemzeti együttes 429 perces gólcsendjét.

Bizony, régen láttunk már ilyen unalmas, impotens futballal előrukkoló román gárdát, a régi „bölényeknek” nyoma sincs, a nagy egyéniségek kikoptak, újakat pedig nagyítóval sem találnak.

„Micsoda csoport! Gondolhatják, mit éreztem én 2008-ban, amikor a franciákat, az olaszokat és a hollandokat kaptuk meg. Nem lesz könnyű így sem továbbjutni, de nem ugyanaz kikapni a hollandoktól, mint az albánoktól” – vélekedett a korábbi kapitány Victor Piturca, míg az egykori kiválóság Dan Petrescu egyenesen úgy vélekedett, hogy nem látja, hogyan nem tudnának nem továbbjutni, hiszen erre már három megszerzett ponttal is képesek lehetnek.

A tornarutin nem szól mellettük, vb-n utoljára 1998-ban jártak, 2008-ban leszerepeltek az Eb-n, előtte 2000-ben legalább a csoportból továbbjutottak Gheorghe Hagiék, a legenda egyébként most hasonló jókat vár utódaitól.

Akik között senki sem mérhető hozzá, vagy az ő alvezéreihez a román (amúgy túl sokra nem jutó) aranygenerációból (Miodrag Belodedici, Gheorghe Popescu, Dorinel Munteanu, Florin Raducioiu, Ilie Dumitrescu, Selymes Tibor, Marius Lacatus), de még két későbbi utódja, Adrian Ilie és Adrian Mutu nyomába sem érnek képességekben a maiak. Persze nagy hiba lenne lebecsülni őket, bennünket, magyarokat de sokszor megfricskáztak már, legutóbb pedig az olaszok és a spanyolok sem tudták legyűrni őket.

ERŐSSÉGEK

+ Anghel Iordanescu. Amit a minden hájjal megkent, 2007-ben egyébként nyugdíjba vonult mester nem tud a futballról, azt garantáltan nem is érdemes tudni. Egészen biztos, hogy a maximumot is kifacsarja ebből a soványka keretből, amelyet talán ízesítésként még egy Mutuval is meghint.

+ Van mááásik! Azért is jutott el a tornára a román válogatott, mert a legfontosabb pillanatokban mindig akadt valaki, aki meg-megtolta a sárba ragadt szekeret. Hol Hoban, hol Claudiu Keserü, hol Ciprian Marica, hol Raul Rusescu rázta meg magát a forró pillanatokban. Márpedig Franciaországban szinte csak forró pillanatok lesznek.

+ Védelem. Természetesen, hiszen a Tricolorii a selejtezők során mindössze két gólt kapott, mindkétszer odahaza, előbb a magyaroktól, majd a finnektől. És akkor már nem is tudtak nyerni... Ettől eltekintve: Ciprian Tatarusanu bravúrkapus, Vlad Chiriches a válogatottban igazi vezér, Cristian Sapunaru, Dragos Grigore és Razvan Rat rutinja miatt megkerülhetetlen (noha a védőkről a pályán ez már egyáltalán nem mondható el).

GYENGE PONTOK

– Támadósor. Természetesen, hiszen képesek voltak mindössze 11 rúgott góllal egyenes ágon kijutni, és a jelek szerint az egy szem előretolt ék az Eb-n az a Florin Andone lesz, aki a spanyol másodosztályban vitézkedik. Igaz, ott legalább nem spórol a gólokkal.

– Szélek. Bizony, a bal oldali védő, Rat 35 éves lesz a tornán, Sapunaru 32, és kikopott már a topligákból, Gabriel Torje nem fér be az Udinesébe, kölcsönből kölcsönbe hányódik, a viadalra az Osmanlisporból érkezik. A balszélső Bogdan Stancu sem kellett a Galatasaraynak, ma már a Genclerbirligi tagja, az Alexandru Chipciu, Adrian Popa kettős nemzetközi szinten súlytalan.

– Sorsolás. Soha nem jó előjel a kiéhezett házigazdával kezdeni, és bizony egy esetleges súlyos vereség benne van a pakliban – akkor pedig, ismerve a román sajtót, a szurkolókat és a károgók szokásos kórusát, oda lehet az összhang.

A KAPITÁNY

Mint említettük, Anghel Iordanescu egyszer már nyugalomba vonult, éppen 20 esztendővel azután, hogy 1987-ben megnyerte a Steaua Bucuresti csapatával az európai Szuperkupát. Csereként pályára lépett az 1986-os, Barcelona–Steaua BEK-döntőben is, de akkor már a csapat másodedzőjeként is dolgozott a 64-szeres válogatott játékos, aki nem sokra rá átvette mentora, Jenei Imre helyét a kispadon. Edzői karrierje a fent említett Szuperkupa megnyerésével indult (a szovjet Dinamo Kijev volt az ellenfél), és a néha kifejezetten ördögi tekintetű mester sokszoros bajnok és kupagyőztes lett a Steauával, de a görög válogatott élén és az arab világban is kipróbálhatta magát.

A „Tábornok” (pedig igazából csak az ezredesi rangig jutott a Steauánál) három különböző időszakban volt román szövetségi kapitány, az 1994-es világbajnokságon az ő irányításával jutott be a negyeddöntőbe a román válogatott, és kivitte az 1996-os Eb-re is a nemzeti együttest, amelytől először a franciaországi vb után búcsúzott. 2002-es beugrása sikertelennek bizonyult, harmadik próbálkozása után szeretne emelt fővel búcsúzni.

Akitől csodát várunk: Claudiu Keserü

A válogatottal kell–nem kell játékot játszó rutinos támadóra nagy szükség lesz ezen a tornán, a társak közül messze az ő mutatói a legjobbak, meccsei 40 százalékán eredményes a címeres mezben. Ázsiából visszatért a Ludogorechez, ahol május elejéig 16 kanadai pontig jutott. Mielőtt megkérdeznék: magyar gyökereivel látványosan nem törődik.

Aki most futhat be: Nicolae Stanciu

Úgy tűnik, megtalálták az új 10-est a sárga mezesek, a Steaua 23 éves „esze” dirigálja majd a válogatottat is. Klubjában gólerősen, ötletesen, lendületesen futballozik, ezt várják tőle a kontinensbajnokságon is.

♦ AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG, A MENETREND

2016. június 10.–2016. július 10.
A 24 csapatot 6 négyes csoportba osztották. A csoportok első két helyezettje és a négy legjobb harmadik helyezett továbbjut a nyolcaddöntőbe. A nyolcaddöntőtől egyenes kieséses rendszerben zajlik a torna, a harmadik helyért nem rendeznek mérkőzést.

♦ AZ EB-CSOPORTOK
A-CSOPORT: Franciaország, Albánia, Románia, Svájc
B-CSOPORT: Anglia, Wales, Szlovákia, Oroszország
C-CSOPORT: Németország, Észak-Írország, Lengyelország, Ukrajna
D-CSOPORT: Spanyolország, Törökország, Csehország, Horvátország
E-CSOPORT: Belgium, Írország, Svédország, Olaszország
F-CSOPORT: Portugália, Izland, MAGYARORSZÁG, Ausztria

Szurkolj élőben az Eb-n! www.pegazus.hu