Mezkavalkád II.: Tudom, mit viselnek az idén nyáron

AZ ÚJ JELSZÓ: SZEMÉLYRE SZABOTT TELJESÍTMÉNY

Vb-mezes sorozatunk első részében a Nike által szponzorált csapatokról esett szó, ezúttal a másik nagy sportszergyártó, az adidas érdekeltségi körébe tartozó válogatottak kerülnek terítékre. A német cégnél azt a koncepciót követték az összeállítások megalkotásánál, hogy minden válogatottnál megpróbáltak találni egy olyan történetet, jellemvonást, amelyet azután a mezekre is át lehet ültetni. De a megjelenésen túl a technológia is tartogat érdekességeket.

Míg a Nike-nál a fő hangsúly a környezetbarát technológián volt, addig most a személyre szabott teljesítmény került a fókuszba. Most történik meg ugyanis első alkalommal, hogy a csapatok, ha úgy látják jónak, rendes mezként választhatják a korábban csak a dresszek alatt viselt, tömörített technológiával előállított, szűkebb pólókat.

Ez a mez 35%-kal könnyebb a hagyományos dresszeknél, de hatékonyan segíti a játékosokat a hő leadásában is. Persze rendelkezésre állnak a hagyományos, bővebb változatok is, sőt a két együttest egyszerre is lehet viselni. A kutatások alapján az új összeállítások kimutatható javulást eredményeztek a játékosok teljesítményében, persze nem gondolnánk, hogy a mezeken fog majd eldőlni a későbbi vb-győztes kiléte. A megfelelő mez kiválasztása mindenesetre nem elhanyagolandó szempont a dél-afrikai torna esetében, ugyanis az országban az évnek ebben a szakában a hőmérséklet általában mínusz öt és plusz húsz Celsius-fok között ingadozik.

Érdekesség, bár nem ehhez a részhez tartozik, hogy hosszú ideje a német cég szállítja az éppen aktuális vb hivatalos labdáit, és így van ez a mostani esetben is. A vb-labdákról szóló korábbi összeállításunkat itt olvashatják.

Argentína

Az albiceleste első éveiben még nem volt albiceleste, mivel az égszínkék-fehér mezből csak a fehér volt meg. Először 1908. szeptember 13-án lépett pályára az argentin válogatott az azóta legendássá vált színkombinációban, méghozzá egyik ősi riválisa, Uruguay ellen. Az új dressz 2:1-es győzelemmel „debütált".

A hagyományos váltómez sötétkék, bár volt már lilás, fekete, illetve sárga-fekete (!) dresszük is az argentinoknak. Az égszínkék-fehér összeállítás természetesen a zászlóból eredeztethető, a lobogót pedig a nemzeti hős Manuel Belgrano tervezte az argentin függetlenségi háború idején, miután elege lett abból, hogy az argentinok és a spanyolok ugyanolyan uniformisban harcolnak (valljuk be: ez tényleg zavaró lehetett).

A 2010-es hazai mezzel az 1986-os sikerre szeretnének emlékeztetni. A speciális hálós anyag megjelenésében hasonlóan fest, mint a vb-győztes dressz. A jellegzetes kék-fehér színek mellett az akkoriban használt címer jelenik meg a mezen, ezzel is erősítve a szurkolók és a játékosok érzéseit, amikor ránéznek az idei összeállításra. A zászlón is szereplő, Argentína nemzeti jelképének számító „Májusi Nap" a gallér hátsó részén található meg.  

Dánia

Minden dán válogatott piros-fehérben küzd, nem kivételek a labdarúgók sem. A minta változhat, bár a „klasszikus", legkorábbi verzió a piros mez, fehér nadrág – ettől még volt, hogy osztott piros-fehérben játszottak az északiak. A színek a zászlóból erednek, a világ legrégibb nemzeti lobogójából, amelyet a monda alapján először 1219-ben használtak a lyndanissei csatában. A legenda szerint a dánok épp – sportnyelven fogalmazva – vesztésre álltak, mikor az égből lehullott a király kezébe a vörös alapon fehér keresztes Daneborg. Történelmi bizonyíték arra van, hogy a 14. században már ez volt a zászló.

Az idegenbeli mez hagyományosan fehér, de többször használták már a kék különböző árnyalatait is.

Franciaország

A trikolór a nemzeti trikolór, kék-fehér-piros (mez-nadrág-sportszár) összeállításában. A „kékek" történetük első mérkőzésén Belgium ellen már ezt viselték, és az idegenbeli színkombináció szintén az „ősidők óta" fehér-kék (vagy tiszta fehér). Ez a szerelés 1909-ből datálódik. Alighanem az „adjunk el minél több mezt" felfogás okozta, hogy az utóbbi években a franciák már pirosban is felbukkantak...

Tegyünk említést egy bizarr esetről: 1978-ban, az argentínai vb-n a franciák történetük során először és alighanem utoljára zöld-fehér csíkosban játszottak, mert dresszük „ütközött" a magyar válogatottéval, így aztán egy helyi csapat mezét kellett felvenniük.

A „kékek" idei hazai mezén a 11 piros és fehér csík az 1984-es és a '98-as sikert idézi föl. Az erősebb kék szín pedig már egyfajta iránymutatást is jelent a következő évek mezeit illetően. Utóbbit némileg módosíthatja, hogy 2011-től már a Nike szállítja majd a francia válogatott mezeit, és elképzelhető, hogy más irányba viszik el a fejlesztéseket.

Japán

A japánok nehezen kötelezték el magukat egy mezkombináció mellett: volt a nemzeti csapat dressze fehér-kék (hatvanas-hetvenes évek, nyolcvanas évek eleje), piros (1988–1991), fehér, piros díszítéssel (1992), azóta pedig kék, fehér nadrággal. Hogy miért kék? Valószínűleg az 1886-ban német mintára bevezetett sötétkék katonai zubbony a választás oka.

Az idei mezt a válogatott legendás címerállata, Jatagaraszu, azaz a háromlábú varjú (amely egyébként a címerben is megjelenik) ihlette. Az állatnak szimbolikus jelentősége van a szurkolók és a játékosok körében egyaránt. A finom mintázattal a varjú tollazatát akarták megjeleníteni. Újítás még, hogy a nemzeti jelvény arany kerettel rá van szőve mezre.

Németország

Valószínűleg sokakban megfogalmazódott már a kérdés, miért pont fehér-fekete a színösszeállítás: a hivatalos magyarázat szerint az eredet a 19. századi porosz állami zászlóban keresendő. A német válogatott mindig fehérben és feketében játszik, legyen bármi az épp aktuális politikai rendszer.

Bezzeg az idegenbeli mez! A hagyományos váltószerelés zöld és fehér (a szövetség, a DFB színei), bár van egy jól hangzó legenda arról, hogy a második világháború utáni első ellenfél, Írország dresszét választották második meznek. Mivel az első, második világháború utáni meccset Svájc ellen játszották, a legenda röpképtelen kacsának bizonyult.

Volt még az idegenbeli mez szürke, fekete, 2004-től Jürgen Klinsmann kifejezett kérésére vörös, most pedig ismét fekete. A válogatott hagyományos partnere 1954 óta az adidas.

Az idei hazai vb-mezzel a németekre annyira jellemző „Csapatszellemet" akarják kifejezni. Tizenegy színes szál fut végig a mezen, ezek egy része az új fekete-arany címert keretezi, amelyet az 1996-os Eb-győztes embléma ihletett. A három csillag természetesen a három vb-aranyra utal. „Tizenegy játékos, egy csapat, egy dicsőség" – hirdették a mez bemutatásakor.

Mexikó

A válogatott beceneve, az „El Tri" a zöld-fehér-piros színekre (egyben a nemzeti zászló színeire) utal. Ez a hagyományos mez, az 1970-es vb kabalafigurája, Juanito már ebben feszít, igaz, a zöld akkor még sötétebb volt, a sportszár pedig nem piros. A színek a mexikói függetlenségi harcban felállított sereget idézik.

Az idegenbeli mez a hatvanas években piros volt, az 1966-os vb-n fehér-kék (ekkor az első számú piros!), azóta többnyire fehér – az idei világbajnokságra tiszta feketét visz a közép-amerikai csapat.

A 2010-es mez az azték Sas Harcosok előtt tiszteleg (az akkori harcosok legjobbjai tudniillik különböző „lovagrendekhez" tartoztak, és ezek egyikének volt a szimbóluma a sas), akik egyszerre képviselik a bátorságot, az elkötelezettséget, az erőt és a nemzet szellemét. A tollakra emlékeztető mintázat is az ő fejdíszeikre utal. A címer új alakja pedig az azték piramisok formáját próbálja  követni.

Paraguay

A mez mindig is piros-fehér csíkos volt, bár néha széles, néha keskeny, néha hajszálcsíkos: előfordult, hogy pontosan húsz piros és fehér sáv váltogatta egymást. Ebben a szerelésben nyert Paraguay Copa Américát 1979-ben, de az 1986-os mexikói vb-n már széles csíkosban szerepelt a nemzeti csapat.

Az idegenbeli mez fehér vagy kék, de az athéni olimpián sárga, a 2002-es világbajnokságon pedig rézszínű volt a váltódressz. Az idei hazai mez tartalmaz egy szaggatott fehér sávot a mellkasi részen, ami az idegenbeli mezről hiányzik.

Dél-Afrika

A dél-afrikai csapatok általában zöldben játszanak (springbok színek, zöld és arany), az apartheid-korszak utáni Bafana Bafana viszont érdekes, arany-fekete-fehér-zöld kombinációt választott – a zászló színeiből csak a kék és a piros maradt ki... Egy biztos: könnyű volt őket megkülönböztetni!

Azóta szelídült a színvilág, volt a mez fehér (a fekete, a zöld és az arany megmaradt díszítő elemnek), most a világbajnokságon pedig sárga lesz, zöld nadrággal. Az egyik dél-afrikai portál fel is tette a kérdést: mi lenne, ha a szövetség végre letenné a garast egy színkombináció mellett?

A 11 szálat magában foglaló idei mez Dél-Afrika sokszínűségére hívja fel a figyelmet (11 törzs él az országban), a nemzeti zászló megjelenítése ugyanakkor a válogatott mögötti egységre hívja fel a figyelmet. A gallér mintázatát a törzsek legjobb kézművesei dolgozták ki.

Spanyolország

Ismét egy azonnal felismerhető mez, a „vörösök" felszerelését rögtön ki lehet szúrni, hiszen az arany díszítésű vörös dressz, a kék nadrág mindig is hozzátartozott a selecciónhoz. A vörös és az arany az országzászlóról került a mezre, a sötétkék pedig a királyi lobogóról. Az összeállítás változatlan és alighanem változtathatatlan is, teljesen hozzánőtt a nemzeti csapathoz.

Idegenben kékben vagy fehérben szokott játszani a selección, a 2008-as, diadalmas Eb-kampányban sárga volt a második számú mez. A 2010-es második számú vb-mez a királyi sztenderdnek megfelelően mélykék.

A 2010-es hazai mezhez a „Vörös düh" szlogent társították, amellyel a fékezhetetlen spanyol temperamentumra utalnak. A merészebb, erősebb vörös színnel az 1980-as évekbeli dresszek hangulatát idézik, az egész összeállítással pedig az 1964-es Eb-sikerre szeretnének emlékezni.

Nigéria

A mez természetesen a zászlóból ered, a zöld a hivatalos megfogalmazás szerint „az erdőket és a természeti erőforrásokat" jelképezi, míg a fehér a békét. A zászló egy ifjú egyetemista, Michael Taiwo Akunkumni munkája. A sas a címerben szerepel, és az erő szimbóluma. A mostani mez, valljuk be, meglehetősen ötlettelen korábbi verziókhoz képest (mint amilyen az 1994-es, afrikai mintás volt).

Görögország

Ha van jellemző színe Görögországnak, az a kék – természetesen a válogatott is kék-fehéret visel. Az EPO (Görög Labdarúgó-szövetség) megalapítása óta kék a nemzeti csapat dressze, egyetlen apró változástatás történt: a 2004-es Eb-siker óta a hazai mez a fehér, az idegenbeli a kék, korábban ez fordítva volt. A kéknek és fehérnek rengeteg értelmezése van, a két szín 1822 óta számít hivatalos nemzeti jelképnek.

Szlovákia

Szintén kék és fehér, a csehszlovák piros-fehér-kék trikolórból északi szomszédaink az utóbbi kettőt használják sportcsapataiknál. Nem véletlenül, hiszen annak idején a kék éppen a szlovákokat jelképezte a csehszlovák állam zászlajában... A hazai mez tiszta kék, fehér díszítésekkel, az idegenbeli ennek a fordítottja. A lobogó 1848-ra vezethető vissza, érdekes, hogy a „forradalmi év" szeptemberének 18. napjág pont a kék hiányzott belőle!