Paul Le Guen

Az 1964-ben, Pencranban született Paul Le Guen a helyi US-ben ismerkedett szervezett formában a futball alapjaival, majd az AS, 1983-tól pedig a Stade Brest színeiben folytatta. Ez utóbbiban mutatkozhatott be a védőkét és szűrőként is bevethető Le Guen a Ligue 1-ben, 1984 augusztusában, a Nantes elleni győzelem alkalmával.

A Brestben együtt futballozott Vincent Guérinnel, Bernard Pardóval és Patrick Colleterrel, akik előbb-utóbb követték őt Párizsba. Rajtuk kívül sem kutyaütők alkották akkoriban a Brest keretét, gondoljunk csak az 1990-es világbajnokságon és később a Juventusban és a Dortmundban is megfordult brazil védőre, Júlio Césarra, vagy az 1986-os vb-győztes José Luis Brownra. Le Guen 1989-től két éven át a Nantes gárdáját erősítette, majd 1991-ben a PSG-hez igazolt.

1998-ig szolgálta a párizsiakat, és itt élte fénykorát: 17 alkalommal a válogatottban is felléphetett, mellesleg francia bajnok, többszörös kupagyőztes és KEK-aranyos lett (utóbbi serleget a Bernard Lama – Patrick Colleter, Alain Roche, Laurent Fournier (Francis Llacer, 78.), Bruno N'Gotty – Paul Le Guen, Daniel Bravo, Vincent Guérin – Youri Djorkaeff, Raí (Julio Dely Valdés, 12.) – Patrice Loko felállásban hódították el Luís Fernández mester legényei). A szűrő 325 mérkőzésen 24 gólt ért el a PSG-ben, mielőtt 1998-ban vissza nem vonult. Azonnal kispadot kapott Rennes-ben, ahol két jó és egy kevésbé fényes idényt töltött el „a pencrani burgonya" néven is becézgetett Le Guen, majd 2002 és 2005 között a Lyonnal hódoltatta meg a Ligue 1-et, de sikerei csúcsán, miután az Év edzőjének is megválasztották, a gyengébb Bajnokok Ligája-szereplés miatt menesztették.

Bár a Lazio és a Benfica is le szerette volna „igazolni", a szíve a PSG-hez húzta, ekkor még hiába. A Rangersnél tett villámkirándulás után (a skót gigásznál ő lett minden idők legrövidebb ideig szolgáló menedzsere) végül sor került a nagy aktusra, azaz Le Guen elfoglalta a PSG kispadját. 2007 elejétől 2009 nyaráig mondhatta magáénak az ülőalkalmatosságot, ezalatt mindössze egy Ligakupát hódítottak el, így nem hosszabbítottak vele szerződést a vezetők.

Nem sokáig volt munka nélkül, hiszen a kameruni válogatott élére került, és a „Szelídíthetetlen oroszlánokat" sikerrel ki is vezette a 2010-es világbajnokságra, bár ennek előhangja, a téli kontinensbajnokság nem a legjobban sült el számukra.