Tíz ok, ami Argentína vesztét jelentette

Argentína már a dél-amerikai vb-selejtezőkön is szenvedett, csak az utolsó fordulóban biztosította be a döntős részvételét. Maradona nem is fogta vissza magát a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, és kemény szavakkal illette bírálóit. A szakember a tornára több klasszisát nem válogatta be – az Interrel BL-t nyerő Esteban Cambiassót és Javier Zanettit, valamint a szintén rutinos Juan Román Riquelmét például –, amely döntésével szintén magas labdát adott. A csoportmeccsek és a nyolcaddöntő után Maradona nem győzte elmondani, hogy kritikusai kérjenek bocsánatot csapatától, most viszont légüres térbe került.

1. Diego Maradona képtelen volt egy adott szituációra edzőként reagálni. Nem dolgozott ki együttese számára jó taktikát, és a mérkőzések alatt sem volt képes változtatni. A védelem túl messze volt a csatársortól, így a támadók erősségeit nem tudták maximálisan kihasználni és az akciók sem bizonyultak gördülékenynek. Különösen Lionel Messi mozgott holtüres térben. Minden felelősség őrá hárult, de Messi nem Maradona. A németek ellen 0–2-es állásnál Javier Pastore pályára küldésével az argentin szövetségi kapitány lényegében el is döntötte a találkozót.

2. Maradona rosszul döntött, amikor rutinos kulcsembereit, Esteban Cambiassót, Javier Zanettit és Juan Román Riquelmét otthon hagyta. Különösen az Interrel remek szezont záró Zanetti hiánya jelentett ezen a szinten pótolhatatlan feladatot: az argentin védelem az egész tornán igen sebezhető volt a jobb oldalon. A németek ellen mind a négy gólt (!) arról az oldalról készítette elő a győztes ellenfél. A Maradona által favorizált Otamendinek magas volt a léc.

3. Kapitánnyá történt kinevezését követően Maradona az argentin csapat védelmét kritizálta, amelynek közepét Gabriel Heinze beállításával próbálta meg masszívabbá tenni, mondván: a hátvédet képessége és rutinja is alkalmassá teszi a feladatra. Erre a vb-n végig balhátvédet játszatott Heinzével, aki a válogatott leggyengébb láncszemének bizonyult. A belső védőként bevetett Walter Samuelt Dél-Korea ellen sérülés miatt Nicolás Burdisso váltotta, és bár előbbit egészségesnek nyilvánították a negyeddöntő előtt, Maradona mégsem merte visszatenni a védelem közepébe.

4. A válogatott középpályáján nem volt játék. Maradona csapatkapitánynak megválasztotta a védekező középpályás Javier Mascheranót, azzal a felkiáltással, hogy „Masche több mint egy tízes", utalva a karmesterekre. A csapat játékát a Liverpool légiósa sem tudta felpörgetni, a tőle megszokottnál lényegesen pontatlanabbul teljesített – a kispadra szorítva és ott is tartva Mario Bolattit. A precíz, megbízható középpályás lényegében közeli szemlélője lehetett az eseményeknek, a kispadról.

5. Maradona abszolút szabadságot biztosított Messi számára, akinek mindig éppen akcióközelbe kellett helyezkednie, hogy a támadásokat segítse. A szövetségi kapitány azonban stratégaként megbukott, mert a klubszezonban 43 alkalommal eredményes Messi gól nélkül volt kénytelen hazautazni Dél-Afrikából. A világ aktuálisan legjobb játékosának képességeit és formáját sem tudta kihasználni Argentína, döntően azért, mert a támadások előkészítésével és befejezésével megbízott Messinek megfelelő társak hiányában többnyire megoldhatatlan feladatot jelentett az ellenfél védelmén való áthatolás.

6. A csapategység közel sem volt annyira erős, mint amennyire azt láttatni szerették volna. Ezt a hiányosságot a győzelmek sora azonban elpalástolta. Carlos Tévez például nehezményezte, hogy Javier Pastore születésnapjára senki sem emlékezett, miközben Messiére igen. Juan Sebastián Verón és Jonás Gutiérrez is reklamált a kapitánynál, amikor az úgy döntött, hogy kiteszi őket a csapatból. Walter Samuelt hiába drótozták össze, számára is érthetetlen volt, hogy miért nem kapott bizalmat.

7. A játékosok kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy a Mikulás nem létező személy. Maradonáról már-már elhitték, hogy nem is hús-vér ember, hanem több annál, most azonban szembesülniük kellett vele: ő is halandó – az isteni mivolt kihunyt. Mert taktika, csapategység, meggyőződés nélkül nem lehet világbajnokságot nyerni. Maradona kapitányi munkásságát teljes egészében a pszichikai ráhangolás tette ki, de a játékosok nem hülyék: a karácsonyfa alatt ülve már nem hittek az ajándékokban. Hitehagyott válogatottként búcsúzott Dél-Afrikától Argentína.

8. Németország kiváló ellenfélnek bizonyult. És túl nehéz feladatnak Argentína számára. Efelől kétségeink sem lehetnek, függetlenül a 0–4-es végeredménytől, amely mindazonáltal erős nyomatékot ad ráadásként a két csapat közötti különbségnek. A német taktika – két rövid, biztonsági passz után egy hosszú indítás – megfelelő volt Argentína tönkreveréséhez, mert a vesztes nem tudott reagálni ellenfele játékára.

9. Schweinsteigernek igaza volt: az argentinoknak szándékukban állt előnyt szerezni a játékvezetőkkel folytatott folyamatos kommunikációból, amellyel állandó nyomást gyakoroltak a bírókra. Ez Mexikó ellen Carlos Tévez lesgóljánál be is jött, így elhitték, hogy a németek ellen is élvezni tudják majd az effajta lelki hadviselés gyümölcseit.

10. Juan Sebastián Verón az Uruguay elleni utolsó, sikerrel megvívott vb-selejtezőt követően azt nyilatkozta: „nagyon sok dolgot meg kell változtatnunk". Aztán mégsem változott meg semmi. A vezetőktől kezdve a játékosokig bezárólag mindenki magába zárkózott, és kialakítottak egy olyan képet az argentin válogatottról, amely tulajdonképpen soha nem is létezett. Szükség van arra, hogy az elvesztett identitását újra megtalálja a csapat. Azt ugyanis éppen Diego Maradona kinevezésével veszítette el. Most négy évig kell várniuk arra, hogy újra álmodozhassanak.