A két együttes közös múltja nem nevezhető veretesnek, hiszen eddig pontosan annyiszor találkoztak egymással, ahányszor az előttünk álló szűk egy hét során fognak: kétszer. A horvátok 2005 márciusában 4–0-ra, ugyanazon év szeptemberében pedig 3–1-re győzték le a szigetországi válogatottat.
A sokkal esélyesebb vendégek a várakozásokkal ellentétben kicsit álmosan kezdtek, míg a hazaiak hatalmas rohamokkal próbálták bevenni Pletikosa kapuját. A lehetőségeik meg is voltak az izlandiaknak, de a horvátok az első 10 perc után észhez kaptak, és átvették a kezdeményezést.
A mérkőzés főszereplője innentől a játékvezető, nevezetesen Alberto Undiano Mallenco volt. Miután ugyanis a játékosok észrevették, hogy a spanyol bíró nem akarja elővenni a sárgát, egyre keményebb belépőkkel szereztek labdát. Az első félidő második felében a kemény belépőket leszámítva más említésre méltó nem is történt, a jól kezdő csapatok a kezdeti lelkesedés után inkább beálltak védekezni, és a kontrákkal próbálkoztak, sikertelenül.
A fordulás után sem sokat változott a játék képe, egészen az 51. percig. Akkor a sárga helyett Undiano Mallenco egyből elővette a pirosat azt követően, hogy Ólafur Ingi Skúlason utolsó emberként vágta fel a kapura törő Mandzukicot.
Bár a kiállítás után még többet birtokolták a labdát a vendégek, az emberelőny ellenére igazán nagy helyzetet így sem tudtak kialakítani a kapu elé betömörülő izlandiak miatt.
Az utolsó 15 percre aztán a szurkolók támogatása által hajtott hazaiak belelendültek, és jól helyezett szabadrúgásaikkal akár a vezetést is megszerezhették volna, de a horvát védők végig éberek maradtak, így az állás sem változott.
Előnyt ugyan nem szerzett Izland, de Lars Lagerbäck együttese így is bizakodva várhatja a visszavágót az első mérkőzés képe alapján.
VB 2014, EURÓPAI PÓTSELEJTEZŐ
ELSŐ MÉRKŐZÉS
IZLAND–HORVÁTORSZÁG 0–0