Egyet lépett a Spisák-csapat

Nagy csatára volt kilátás, s a csapatok nem is okoztak csalódást: már az első pillanattól kezdve nyíltan támadtak, így kifejezetten jó iramú, színvonalas meccsel kezdődött a bajnoki finálé.

A kezdeti pengeváltás legemléke- zetesebb pillanata a 3. percben Palkovics helyzete volt, ám Szuper ekkor még hárított. Aztán Kövér két teljesen felesleges szabálytalansága miatt gyakorlatilag négy percig folyamatosan emberelőnyben játszhatott a DAC, de néhány Ladányi-bombánál többre nem futotta. A Volán kibekkelte tehát a meleg pillanatokat, Kövér pedig úgy gondolta, hogy jóvá kell tennie korábbi bűneit, bár ahhoz, hogy megszerezze a vezető gólt, nem kis segítséget kapott Szupertől.

A vezetó gól felpaprikázta az Albát, egymást követték a veszélyes támadások - ezekben a percekben nagyon pörgött a címvédő, ami egészen Peterdi egyenlítő találatáig tartott. A DAC legeredményesebb sora tehát ismét a legjobb pillanatban villant, más kérdés, hogy a fehérvári védelem érthetetlen módon csak nézte, amint az egyébként tetszetős támadást a gólig viszik a dunaújvárosiak.

Ezzel a találattal valamelyest megváltozott a játék képe, a hazaiaknak még a szünet sem volt elegendő arra, hogy kiheverjék a kapott gólt, a második játékrész elején azonmód hátrányba kerültek. S nem csak az eredményben: Gröschl egy kemény és szabálytalan ütközéssel a jégre küldte Horváthot, amit a szlovén játékvezető végleges fegyelmivel jutalmazott, így Pat Cortinának kényszerből át kellett szerveznie csapatát. Ha az első harmadban váratlan volt Peterdi gólja, akkor ugyanez igaz Palkovics egyenlítő találatára, hiszen szinte a semmiből jött az Alba házi gólkirálya és tette ismét egyenlővé az állást. A második etap hátralévő részében aztán már inkább a Cortina-csapat irányított, előbb Rusznyák, majd Csibi előtt adódott ziccer, újabb gólt mégis a DAC szerzett, mégpedig a rajta ért sérelmeket megbosszuló Horváth révén. Budai ezúttal sem jeleskedett, azaz ez bizony nem a kapusok meccse volt…

A befejező harmad az előnyben játszó vendégek kénye-kedve szerint alakult: támadott, sőt mezőnyfölényben játszott az Alba, az Acélbikák kontrái azonban rendre veszélyt jelentettek Budai kapujára. Ladányi a tőle megszokott mesteri lövéssel elérhető közelségbe hozta a dunanújvárosiak számára a győzelmet, mire Pat Cortina - más megoldás nem lévén - 19-re megpróbált még lapot húzni: amikor az 57. percben kettős emberelőnybe került csapata, Budai helyett is mezőnyjátékost küldött a jégre, így 22 másodpercig hat fehérvári támadott három újvárosi védő és egy kapus ellenében. Az elképzelés jó volt, a kivitelezés azonban…

Nos, ezen a meccsen szinte semmi sem ment a Volánnak, amely, úgy tűnik, még mindig hullámvölgyben van. Spisák játékosai kivédekezték a hátrányt, s bár a nyomás a későbbiekben sem szűnt meg - Budai néhány másodpercet leszámítva továbbra is a kispadon maradt -, a kétgólos előnyből egyet sikerült megőrizniük.

A Borsodi Liga fináléjának első összecsapását tehát a DAC-Invitel nyerte meg, mégpedig nem is érdemtelenül, így az Acélbikák a második, dunaújvárosi összecsapást kedvezőbb helyzetből várhatják. Ugyan messze még a négy győzelemig tartó sorozat vége, de az már most kijelenthető, hogy nagy formajavulásra lesz szükségük a volánosoknak ahhoz, hogy megőrizzék a bajnoki címet, mert az első meccsen látottak alapján nem csak az állás tekintetében vannak hátrányban… ---- Percről percre

11. perc: a hátsó palánkról visszapattanó korong váratlanul a székesfehérvári Kövér elé került, s a szlovákiai légiós jobbról, éles szögből Szuper mellett a rövid sarokba lőtt.
1-0

18. perc: Ladányi nagyszerűen tálalt az alapvonal mögül Rusichoz, ő azonnal a kapu előtt üresen felejtett Peterdihez továbbította a korongot, s a válogatott csatár kapásból a bal sarokba emelt.
1-1

22. perc: Kovac a kék vonal közeléből elengedett egy bombát, s a korong a jobb felső sarokban landolt úgy, hogy előtte Budai rosszul ért hozzá.
1-2

25. perc: egy buli után Palkovics elé került a korong, aki közvetlen közelről nagy erővel a bal felső sarokba lőtt.
2-2

40. perc: szép dunaújvárosi támadás végén Horváth András távolról lövésre szánta el magát, s a korong Budai mellett a jobb alsó sarokban kötött ki.
2-3

55. perc: Széligtől Vashoz, tőle pedig a kék vonalnál álló Ladányihoz került a korong, s az újvárosiak kedvence elemi erővel bombázott a bal felső sarokba.
2-4

60. perc: Fodor közeli lövése kipattant Szuperről, Holéczy pedig közelről a hálóba kotorta a pakkot.
3-4

Mestermérleg
Pat Cortina, az Alba Volán-FeVita edzője: - "Nem játszottunk olyan keményen, mint kellett volna. Nekünk nem jöttek be az emberelőnyös szituációk, a fiúk nem vállalták fel a lövéseket. Ennyin múlott…"
Robert Spisák, a DAC-Invitel edzője: - "Jól oldottuk meg az első feladatot, fegyelmezetten játszottunk. Ez még csak az első lépés volt, de még messze nem dőlhetünk hátra, a soron következő meccseken is nyerni kell." ---- "Az emberelőnyös helyzetek során egyszerűen nem tudtunk gólt lőni, de nincs baj, pénteken győznünk kell!" - bizakodó Tőkési Lajos, az Alba Volán védője a mai összecsapás előtt.

"Sok helyzetet kidolgoztunk, ennek ellenére ezeket nem tudtuk értékesíteni, míg a DAC kevés lehetőségét is jól használta ki. Van ez így…"- szomorkodott Sille Tamás, a Volán másik védője.

"A védekezésre alapuló taktikánk ezúttal is bevált, képesek voltunk gólokat ütni, akár helyzet nélkül is" - magyarázta boldogan az ellentábor képviselője, Horváth András, a dunaújvárosiak védője, talán saját találatára is célozva. Mindez cseppet sem csökkenti a rendkívül fontos gólt ütő játékos érdemeit.

"Befelé fordultam, erre háttal a palánkra lökött. Azt ugyan furcsálltam, hogy utána néhány keresetlen szóval illetett, ám nincs semmi baj, nem neheztelek rá, megkapta a büntetését, legközelebb nulláról indulunk" - ugyanő a Gröschl Tamással való ütközésről.

"Rendkívül fontos, hogy az első meccset megnyertük, ez óriási lökést adhat a csapatnak. Csodálatos lenne kettő nullával indítani, ez a gárda, azt hiszem, képes lehet erre" - tervezgette a közeli jövőt a DAC csapatkapitánya, Szélig Viktor.

"Nem tagadom, rendkívül feszült voltam, sokkal fegyelmezettebbnek kellene lennem" - hangzott a mérkőzésen néha felettébb idegesen játszó, ám védőmunkáját tökéletesen ellátó Szélig Viktor őszinte vallomása.

"Szerencsétlen ütközés volt, semmi célom nem volt vele. Hibáztam, elismerem, buta dolog volt… Be lehetett fújni a kiállítást, ám az öt percet túlzottnak tartottam, nem beszélve a végleges fegyelmiről" - magyarázta halkan, szomorúan a Horváth Andrást palánkra lökő, s emiatt végleg kiállított fehérvári csatár, Gröschl Tamás. ---- Sárga sisakban is villog

Nagy népszerűségnek örvend - a dunaújvárosi öltözőben (is). A mondat hatványozottan igaz, hiszen az újvárosiak Godója az állandó ugratások középpontja lett - a döntő újdonsága, a házi pontkirálynak kijáró, megérdemelt sárga sisak miatt kap a társaktól "hideget, meleget". Érdekes módon a mérkőzés előtt nem is húzta a fejére, a szokásos fehérben melegített, mint utóbb mosolyogva fogalmazott: "nem akartam már akkor kilógni a sorból…"

A mérkőzésen viszont már kilógott, méghozzá felfelé. Szokása szerint megállíthatatlanul cicázott a jégen, két újvárosi gólban is főszerepet vállalt, nem beszélve az általa lőtt, elképesztően nagy találatról. "Eltaláltam, az biztos - magyarázta boldogan. - Rendkívül fegyelmezetten játszottunk, leginkább ennek köszönhetjük a győzelmet. Nagyon fontos volt, hogy miután hátrányba kerültünk, nem estünk össze, hanem sikerült egyenlítenünk - ez a csapat tartását bizonyítja. Nagyon fontos mérkőzést nyertünk meg, ám a folytatásra úgy kell kiállnunk, mintha most kezdődne a finálé."

A jelek szerint a sárga fejvédő szerencsét hozott, ám válogatottunk egyik legjobbja már most kijelentette: legközelebb is fehérben melegít majd…