Ezúttal kiütéssel nyert a DAC

Kőhalmi Tibor, az újvárosiak szakosztályelnöke is visszafogott volt, mint mondta, a lépéselőnyt legfeljebb időszakos sikerként könyveli el, most új meccs kezdődik, amelyen újra bizonyítani kell. Nos, az eredmény ismeretében már tudjuk, Ladányiék is tisztában voltak ezzel, s megtették, amit ez ügyben egyáltalán megtehettek: kilenc perc alatt eldöntötték a meccset…

Óvatos tapogatódzásnak nyoma nem volt, a hazaiak hatalmas lendülettel kezdtek, s a 2. percben ugyan még Rusic találatát lábhasználat miatt érvénytelenítette a szlovén játékvezető, a folytatásban már efféle szerencse sem mentette meg a fehérváriakat a K.O.-tól. A feltűnően nagy kedvvel játszó Orsó, Erdősi, Borsos trió pillanatok alatt összehozott két szépségdíjas találatot, Sándor potyagólja pedig teljesen padlóra küldte a Volánt. A nem ilyesmihez szokott Budai is megelégelte, helyére az első harmad végéig Hetényi állt be, ám ő sem úszta meg "szűzen" a dolgot, egy létszámfölényes helyzetből Szélig már négyre növelte az Acélbikák előnyét.

Apropó, létszámfölény… Már a csütörtöki, székesfehérvári meccsen is látható volt, hogy a volánosok milyen tanácstalanul állnak az ilyen szituációkhoz, ötlettelenül és többnyire rosszul oldották meg az efféle helyzeteket, s ez a második találkozóra sem változott. Remek példa erre a középső etap egy jelentős szakasza, amikor is Mintel fegyelmezetlensége miatt öt percig játszhattak eggyel többen a fehérváriak, ám nem csak, hogy alig-alig jelentettek veszélyt Szuper kapujára, ráadásul újabb gólt kaptak belőle. Ezzel amúgy már féltucatra nőtt a DAC előnye, hiszen a második harmad elején Ladányi is meglőtte a maga jól megszokott bődületes gólját. A hat találatból ötöt Budai kapott, ugyanis a válogatott kapus az első szünetben összekapta magát, s visszatért a jégre, bár igazából a Volán szempontjából ekkor már édesmindegy volt…

És őszintén szólva ezután már a Spisák-csapat sem erőltette a góllövést, Erdősiék inkább a szépségre törekedtek, trükköztek, és néhány nagy helyzetet még el is könnyelműsködtek. Tehették, ugyanis az Alba ezen a meccsen nem volt egy súlycsoportban velük, a vendégek többnyire erőtlen támadásokat vezettek, ha pedig nagy ritkán eljutottak Szuper kapujának közelébe, akkor vagy a nagyszerűen záró védelem, vagy a kifejezetten jó napot kifogó Szuper jelentette a végállomást.

Az ilyen jelentős különbségnél ez nem is lehet kétséges, de azért a történeti hűség kedvéért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a DAC-Invitel sikere tökéletesen megérdemelt, s a két meccs után 2-0-ra vezető Acélbikák az eddig mutatott játék alapján igen közel kerültek a bajnoki címhez, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy - miként arra a Volán szakosztály-igazgatója a meccs előtt utalt - bármikor megfordulhat egy sorozat. Az Alba vélhetően azon lesz, hogy ez megtörténjen, a DAC pedig bizonyára szeretné elkerülni. Ezért szép a sport és ezért jó sport a hoki.

Na, és ezért lesz érdemes a hétfői harmadik összecsapást is megnézni…

---- Percről percre

3. perc: Erdősi robogott el a balszélen, nagyszerűen centerezett, s az érkező Orsó közelről a kapuba paszszolta a pakkot.
1-0

5. perc: Orsótól Erdősihez került a korong, a center lövését még hárította Budai, de a kipattanót Borsos közelről a kapuba emelte.
2-0

9. perc: Sándor a kékvonalon kívülről váratlanul kapura lőtt, a meglepett Budai pedig maga mögé ejtette a korongot.
3-0

17. perc: Ladányi átadása után Horváth a kékvonalról lőtt, a kapu előtt álló Szélig belepiszkált a korongba, amely Hetényi mellett élesen a bal sarokban vágódott.
4-0

23. perc: Széligtől a bal szélen lévő Ladányihoz került a korong, s a válogatott szélső kapásból "Ladányi-szögből" Budai kapujába bombázott.
5-0

28. perc: Az emberhátrányban lévő DAC megszerezte a korongot, Ladányi álompasszal ugratta ki Peterdit, akinek első lövését még védte Budai, de az ismétléssel szemben már tehetetlen volt.
6-0

Mestermérleg

Robert Spisák, a DAC-Invitel edzője: - "A sportszerencse velünk volt. Sikerült az elején elhúznunk, s ez megnyugtatta a csapatot. A harmadik játékrészben már csak kontrolláltuk a játékot. Félúton vagyunk, még rengeteg dolgunk van."

Pat Cortina, az Alba Volán-FeVita edzője: - "Mi most nem játszunk, hanem a túl nagy akarásban begörcsölünk és rengeteget hibázunk. Meg kell nyugodnunk, messze még a sorozat vége." ---- "Öröm volt nézni, milyen jók voltunk ezen a meccsen. Szurkoltam is volna, ha tehetném…" - mondta jó adag öniróniával Tokaji Viktor, aki két felkötözött karja ellenére (mindkét vállát megműtötték) hősiesen buzdította társait.

"A gyors gólok után összezuhantak a fehérváriak és aztán, számomra érthetetlenül, alattomoskodni kezdtek. Amit a jégen műveltek, az nem hokisokhoz méltó. Ha Európában is lehetne verekedni, nem lenne ennyi alattomosság, mert a játékosok megszabadulnának a felgyülemlett feszültségtől" - így Szuper Levente, a dunaújvárosiak kapusa.

"Az évadban már rengetegszer vezettünk. Aztán az utolsó percekben megnyert mérkőzéseket sikerült elbuknunk. Most is négy-nullnál az öltözőben biztattuk egymást, hogy még nagyon kell vigyázni. A tengerentúlon előfordult velem, hogy a harmadik harmad közepén vezettünk négy-nullra, aztán öt-négyre sikerült kikapnom ottani csapatommal" - mondta a - mint utóbb kiderült - feleslegesen óvatos Szuper Levente.

"Elnézést kérek Horváth Andrástól, elvettem a gólját, remek lövés volt, csak véletlenül reflexből tettem bele a botomat" - mondta Szélig Viktor, az újvárosiak csapatkapitánya, persze széles mosollyal az arcán.

"Egy harmad alatt négy gólt csak a Dinamo Moszkvától kaptunk idén. A kilencedik percben pedig le kellett cserélni Budait. Ilyenre sem emlékszem, előfordult-e már valaha" - szomorkodott a fehérváriak szakosztály-igazgatója, id. Ocskay Gábor.

"Még négy-nullnál is úgy mentünk fel a jégre, hogy mindent beleadunk, megfordítjuk a mérkőzést és behozzuk a behozhatatlannak tűnő hátrányt. A szerencse azonban elpártolt mellőlünk, akármit próbáltunk, nem jött be. Most eléggé padlón van a csapat, de végül is teljesen mindegy, hogy hosszabbítások után, büntetőkkel kapunk ki, vagy hat góllal, a lényeg, hogy még van esélyünk javítani, küzdünk tovább" - bizakodott a súlyos vereség ellenére csapatkapitányhoz méltón a fehérvári Kangyal Balázs. ---- A csatár vallja, korai ünnepelni

A DAC kiütéses győzelmében oroszlánrészt vállalt a dunaújvárosiak játékának szervezője, a hazai pontkirályként sárga sisakot viselő Ladányi Balázs: "Ez most már a kabalám lesz a döntőben, fehér sisakban melegítek, sárgában pedig játszom. Eddig bejött. Elég a hatvan perc, míg a srácok ugratnak, úgyhogy azt a tízet megspórolom. De azért másfelől büszke is vagyok rá, hogy sárgában viríthatok".

Az újvárosiak hatosából a magyar válogatott kitűnő csatára az ötödik, nem akármilyen találatnál jelezte, nemcsak irányításban és előkészítésben jeleskedik, hanem célba találni is meglehetősen jól tud

"Remek akció volt, a társaké a fő érdem, mire hozzám került a korong, már nem volt nehéz dolgom. Budai igyekezett vissza a rövidre, de még maradt ott egy kis hely. Sikerült betalálnom. Szerencsére most nagyon egységes a csapat, száz százalékosan sikerült betartanunk az edzői utasításokat. A védekezésre összpontosítunk, de ez nem azt jelenti, hogy csak kontráznánk. A mottónk: védekezni muszáj, támadni meg lehet. Így én is nagyon élvezem a játékot. De az én teljesítményemnél sokkal fontosabb, hogy nyertünk. Persze, még korántsem ünnepelünk, majd csak a negyedik győzelem után."