Szupert nem lehet bosszantani

Igen, jobbak voltak, hiszen 14 gólt lőttek a fehérvári hattal szemben, megbízhatóbban védekeztek, veszélyesebben támadtak, taktikailag fegyelmezettebbnek tűntek, sőt kapusposzton is feléjük billent a mérleg nyelve: a két válogatott hálóőr közül Szuper Levente két meccset is kapott gól nélkül zárt, míg Budai Krisztián gyakorlatilag minden találkozón összeszedett legalább egy elkerülhető, vagy fogalmazzunk inkább úgy, potya gólt.

- Örülök, ha sikerült segítenem a csapatnak, de az én teljesítményemnél sokkal fontosabb, hogy végül milyen eredménnyel zárunk - mondta Szuper Levente, az Acélbikák hálóőre. - Az, hogy a két dunaújvárosi meccsen nem kaptunk gólt, mindannyiunk érdeme, hiszen a védők remekül takarítottak előttem, a csatárok is hátrajöttek védekezni. Igazi csapatmunka eredménye, hogy most már csak egy győzelemre vagyunk a bajnoki címtől.
- Mennyire érzi feszülnek a Volán játékosait?
- Biztos nyomasztja őket, hogy bár esélyesebbnek számítottak, egyelőre mi vagyunk előnyben. Ezt jómagam a jégen is tapasztalom, ugyanis több olyan szabálytalanság történt velem szemben, amelyből egy-egy benne van a játékban, de sorozatban már egy kicsit soknak tartom. Ha esetleg az a cél, hogy kizökkentsenek vagy felbosszantsanak, akkor felesleges, mert én igyekszem nem foglalkozni ezzel, sőt ha ezért emberelőnyt kapunk, amelyből gólt ütünk - amire egyébként volt már példa - akkor kifejezetten örülök.

- Egyértelmű, hogy amióta Robert Spisák átvette a csapat irányítását, egészen más Dunaújváros van a jégen. Mi változott ahhoz képest, mint amikor a svéd Björn Ferber volt az edző?
- Az első és talán legfontosabb különbség, hogy Spisák beszél magyarul, így mindenki számára azonnal érthetően mondja el a taktikát, nincs szükség tolmácsra. Emellett iszonyatosan tudja motiválni a csapatot, betartatja a taktikai fegyelmet, s azt gondolom, hogy mindez a csapat teljesítményén is meglátszik.
- Ha már a taktikánál tartunk: eszükbe jutott, hogy esetleg odahaza, a hatodik meccsen szeretnének bajnokok lenni, vagy ezen nem is gondolkoztak?
- Áh, dehogy. Egy döntőben nem szabad ilyenre spekulálni, oda kell állni, és a maximumot kell nyújtani. Nekünk már csak egy meccset kell megnyernünk, s azon leszünk, hogy ezt már a következő, székesfehérvári találkozón megtegyük, mert nem szeretnénk, ha a Volán vérszemet kapna. Az eddig történtek ellenére még mindig nagyon jó csapat az Alba, s ha hagyjuk, hogy megérezze a győzelem lehetőségét, akkor magunkat hoznánk nehéz helyzetbe.
Persze a székesfehérváriak éppen arra spekulálnak, hogy talán az ötödik meccsen fordul meg a döntő, sikerül talpra állniuk, s képesek lesznek megfordítani az eddigi, számukra nem túl kedvező tendenciát. Miként azt idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató elmondta, semmiképpen sincs pánikhangulat a csapaton belül, nem "hullanak a fejek", inkább megpróbálják a lehető leggyorsabban megtalálni a gyengébb teljesítmény okait, s orvosolni azokat, még a 18 órakor kezdődő ötödik összecsapás előtt. Ebben fontos szerephez juthat Budai Krisztián, akit bizony hoszszú ideje nem lehetett ennyire bizonytalannak látni, mint az elmúlt meccseken, s az ő gyengébb teljesítménye vélhetően az egész csapat produkciójára kihat.
- Még azért ne temessenek minket - így a Volán kapusa. - Igaz, most már sokkal jobbak az újvárosiak esélyei, de nem adjuk fel. Zsinórban három meccset kell nyernünk, ami sikerült már ebben az évadban ellenük.

- Igen, de az az alapszakaszban volt, most meg a Volán-híveket a csapat formája aggasztja elsősorban, amit látva viszont már nehéznek tűnik a zsinórban három siker…
- Való igaz, hullámzó a teljesítményünk. Mióta a Volánban játszom, nem is tudom, előfordult-e már valaha, hogy tizenegy mecscsen át nem tudtunk nyerni a rendes játékidőben. A döntő hat nullás második meccse után nagyon el voltunk keseredve, de sikerült összeszednünk magunkat, a hétfői három egyes győzelem során nagyon jól ment a játék, aztán megint visszaestünk.
- Mi lehet az oka a hullámvölgynek?
- Elemeztük az edzővel a helyzetet, mi, játékosok is sokat beszélgettünk, én is rengeteget gondolkodtam ezen, és higgye el, még mindig nem tudom a választ.
- Nemcsak a csapat, ön is volt már jobb formában. Elalvás előtt visszapörgeti néhányszor például Orsó harmadik gólját?
- A potya gól is benne van a kapus életében, emiatt nem marcangoltam magam az éjszaka, a csapat veresége miatt annál inkább. Tisztában vagyok vele, hogy ment már jobban is a védés, a keddi meccs második harmadában azért sikerült néhány bravúr, voltak biztató jelek, aztán jött a harmadik gól. Ráadásul, nem is néztem vissza, de mesélték, hogy a lövés mellément volna. Biztosítani akartam, így utólag, talán feleslegesen. Erős lövés volt, bepottyant. Előfordul. Minden kapus életében van rossz széria, külön pech, hogy az enyém éppen a döntőben jött el.
- Miből sikerülhet erőt meríteni az esetleges fordulathoz?
- Lent vagyunk, de hiszem, hogy megtalálhatjuk a kivezető utat. Igaz ugyan, hogy csak a következő mérkőzésre szabad koncentrálni, de azért remélem, hétfőn, a döntő hetedik meccsén aratjuk majd az utolsó győzelmünket ebben a bajnokságban.

---- S ---- &