Sárga fejvédősök: hol fent, hol lent

Felfelé ível ellenben a fehérváriak ászának, Palkovics Krisztiánnak a formája. A finálé első felében visszafogottnak tűnt, nem találta a helyét, az első, elveszített találkozó után (amelyen nem rajta múlt a vereség, egyszer megrezegtette a Szuper Levente által őrzött kapu hálóját) csupán az általa eleinte utált, ám idővel megszeretett sárga sisakja miatt tűnt ki a mezőnyből. "Igyekeztem, ám valóban csak szédelegtem a jégen. Nem ment a csapatnak, nem ment nekem sem, még szerencse, hogy a második hazai meccsünket küzdeni tudásunknak hála behúztuk valahogy" - emlékezett vissza a mindig készséges fiatalember a Volán rossz periódusára. A múltra, mert bizony azóta nagyot fordult a világ, a címvédő és a csatár életében egyaránt. A kettő között persze szoros az összefüggés: az Alba Volán egyenlítésében főszerepet játszott Székesfehérvár "Palkója". Az ötödik és hatodik partin két-két góllal jelezte, miért is tartják a honi mezőny egyik klasszisának, nem mellesleg az emlékezetes, hosszabbításos csatában ő volt az, aki a hatodik sorozatban - azután, hogy az első körben hibázott! - belőtt büntetőjével életben tartotta csapata reményeit.

"Nemcsak én, hanem a társaim is kijöttek a gödörből, közös munkánk eredménye, hogy felálltunk a padlóról. Mert ott voltunk, ez nem vitás - fogott bele értékelésébe szerényen Palkovics Krisztián, majd kérésünkre saját teljesítményét ecsetelte: "Eleinte csak kerestem a helyem, ám amikor egyszer csak azon találtam magam, hogy Ocskay ott van mellettem a jégen, egy csapásra magabiztosabbnak éreztem magam. Lehet, hogy egyeseknek már unalmas, de ez van, ugyanazt tudom elmondani, amit már sokszor megfogalmaztunk mindketten: ezer éve együtt játszunk, ismerjük a másik gondolatait, fel sem kell néznünk, tudjuk, mi következik. Elkaptam a fonalat, a formám már közelít ahhoz, amit elvárok magamtól. Mindazonáltal nem csak nekem, az egész csapatnak jót tett Gábor visszatérése, no és a sérülések is még jobban összekovácsolták a társaságot. Budai Krisztiánról pedig csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni."

Ennek ellenére egy hajszálon múlt, hogy az ominózus ötödik felvonást követően nem avatták bajnokká a dunaújvárosiakat, a büntetőpárbaj lutri, ezzel ő is tisztában van. Mint fogalmazott: "Egész addig nem volt szerencsénk, a legfontosabb pillanatokban azonban mellénk állt. Talán azért, mert Fortuna istenasszony is látta, mennyit dolgoztunk ebben az idényben. Azt a meccset a rendes játékidőben kellett volna megnyernünk, kihagytuk azonban a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket - ez végül nem ütött vissza. Ellenben sokat tanultunk belőle. A kondink remek, számomra úgy tűnik, jobban bírjuk erővel, mint az ellenfelünk, úgyhogy optimista vagyok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elbíznám magam, az újvárosiak talán megtették, mi a társaimmal nem fogjuk." ---- I ---- A