Az Alba Volán szerezte meg a bajnoki címet

Természetesen már a kezdés előtt megtelt a székesfehérvári jégcsarnok. A Dunaújvárosban a három hiányzó hátvéd (a Rob Niedermayerrel való ütközés után súlyos sérülést szenvedő Tokaji Viktor, a magát a hatodik meccsen teljesen feleslegesen kiállíttató, pedig addig összesen hat pontot szerző Horváth András és az egy múlt heti edzésen térdsérülést szenvedő Vargyas László) mellett Sándor Szilárd sem lépett jégre. Bár a találkozó előtt arra lehetett számítani, Robert Spisák a fentiek miatt két bekkpárral küldi pályára csapatát, a DAC szlovák mestere a juniorkorú Hegyi Ádámot is csatasorba állítva három védőpárt állított ki.

A másik oldalon a sípcsonttörést szenvedett Gröschl Tamást kényszerült nélkülözni Pat Cortina, a karsérülése után még mindig nem százszázalékos Ocskay Gábor viszont már közelítni látszott régi formájához.

Küzdelmesen indult a találkozó, felváltva kerültek helyzetbe a csapatok. Már a harmadik percben emberelőnyhöz jutott a DAC, ám felállniuk is csak rövid időre sikerült. A nyolcadik percben aztán megszerezte a vezetést a Volán: egy palánkra lőtt korong a kapu mögül a Lencsést megelőző Csibi József elé pattant, és ő jobb oldali bedobókörből kapásból a DAC hálójába lőtt.

Közvetlenül a találat után emberelőnybe is került a Volán, és Szuper Leventének minden tudására szüksége volt, hogy megőrizze kapuját a góltól. A vendégek kiegészülte után két őrült perc következett: fel-alá száguldoztak a fiúk a jégen, hol egyik, hol másik kapusnak kellett védenie. A harmad utolsó részére aztán kicsit visszavett a tempóból mindkét csapat, így 1-0-val fordulhattak pihenőre.

2. harmad: Több helyzetet dolgozott ki a Volán

Nagy lendülettel kezdte a második harmadot a DAC-Invitel, de az első helyzet Ocskay és a Volán előtt adódott. Később is a hazaiak voltak veszélyesebbek, Csibi közvetlen közelről leadott lövését például hatalmas bravúrral védte Szuper. A pakk azonban mégis a Volán hálójába jutott el hamarabb, de Ruszics a Budaival és a koronggal együtt csúszott a hálóba - a gólt természetesen nem adták meg a szlovén játékvezetők.



Továbbra is több helyzetet dolgozott ki a Volán, többek között Majoross révén: a válogatott csatár Holéczy keresztpasszát parádés mozdulattal, a levegőből szúrta kapura, de Szuper hárítani tudott.

Közvetlenül ezután megint az Újváros jutott emberelőnyhöz, ám még a hatodik meccsen látottakhoz képest vérszegény volt a négy elleni játékuk. Horváth András szemmel láthatóan rettenetesen hiányzott, hiszen a támadó harmadba való korongbevitellel is komoly gondjaik akadtak. Másfél perc telt el, mire eljutottak a hazaiak harmadába - akkor is egy Volán-helyzet utáni lefordulást követően... Amikor azonban fel tudott állni a DAC, rendre beszorította a Volánt Budai kapuja elé, az utolsó átadásaikba azonban gyakran csúszott hiba, így igazán nagy helyzet inkább csak fehérvári védők figyelmetlensége után alakult ki.

A játékrész utolsó percére emberelőnybe kerültek a hazaiak is, mivel Orsó csak lefogni tudta a kapu előtt veszélyesen ólálkodó Majorosst. A Volán öt-a-négy-elleni játéka sokkal átütőbbnek bizonyult mint ellenfeléé, de Szuper Levente több lövést is hárított, így megérdemelten fogadhatta védői biztató, dicsérő fejbúbolását a harmad végén.

3. harmad: nem tudott újítani az Újváros

Az utolsó játékrészre sem változott sok minden: a Volán továbbra is többet birtokolta a korongot, míg a vendégek nem tudtak igazán bátor támadójátékkal előrukkolni. A rengeteg időt a jégen töltő újvárosi kulcsemberek, Ladányi, Erdősi vagy Szélig is egyre jobban elfáradtak, így az idő múlásával egyre több helyzetet alakítottak ki a fehérváriak, miközben a DAC egyre inkább csak a szerencséjére és Szuper Leventére hagyatkozott. A volánosok fegyelmezetten visszazártak, nem adták meg a lehetőséget a vendégeknek a helyzetbe kerülésre. Egyre jobban nyomtak a vendégek, de nem sikerült iagazán veszélyes akciókat vezetniük, a címvédő pedig már csak az eredmény tartására koncentrált, és csak egy-egy megugrással veszélyeztetett. Az utolsó másfél percre Robert Spisák lehozta Szupert is, de így sem sikerült az egyenítés.

Pat Cortina a második fináléját is megnyerte az Albával



A DAC-Invitel szívvel-lélekkel küzdött, szinte hibátlanul valósították meg védekező taktikájukat, és hellyel-közzel a kék vonalon ólálkodó egyszem támadó megugrásaira alapozott támadó taktikájuk is működött, Budai azonban mindig a helyén volt. Az utolsó játékrészre azonban nem tudtak felpörögni, hiányoztak a váratlan húzások vagy az erőszakos, fáradhatatlan darálás, amivel megbonthatták vagy felőrölhették volna a hazaiak szervezett védekezését - mindebben azonban minden bizonnyal komoly szerepe volt a tartalékos összeállításnak is. A Volán az első két harmadban a saját gyors, kombinatív támadójátékát játszotta, szintén magas színvonalon, ám Szuper eszén csak egyszer tudtak túljárni. Védekezésben erőszakosak voltak, már a semleges harmadban megállították a DAC korongfelhozatalait, és figyeltek az újvárosiak megugrásaira is. Az utolsó tíz percre már nem kockáztattak, teljesen visszaálltak és átvették a DAC addigi játékstílusát, az utolsó pillanatokat pedig hihetetlen izgalmak közepette bekkelték ki - sikkerrel.

A négymeccses magyar bajnoki döntők történetében még soha nem fordult elő, hogy egy csapat 3-1-es hátrányból fordítson, ez sikerült most a Volánnak. Ez a székesfehérváriak hatodik magyar bajnoki címe, és immár zsinórban a harmadik aranyuk, de ez volt a legizgalmasabb finálé mind közül. Pat Cortina (balra) a kétmeccses hátrány után remek érzékkel rázta fel csapatát, és második bajnoki döntőjét is megnyerte a Volánnal. A DAC-Invitel sem vallott azonban szégyent: a végsőkig kitartottak, de a sorozat befejezésére elfogytak a védőik és az erejük is, így nem tudtak ellenállni az éppen magára találó Volánnak. A 2004-2005-ös Borsodi Liga jégkorongbajnokságot tehát az Alba Volán-FeVita csapata nyerte meg.

A BAJNOKCSAPAT JÁTÉKOSKERETE:
---- "Ez a lehető legborzasztóbb érzés, amit sportoló érezhet: itt ülök begipszelt lábbal a pálya szélén, a társak meg odabenn a jégen a bajnoki címért küzdenek. Ráadásul még fájdalmaim is vannak…" - fakadt ki az első szünetben a csütörtöki mérkőzésen sípcsonttörést szenvedő Gröschl Tamás, aki fekvőgipsze ellenére is kijött szurkolni a társainak.

"Na, ez azért sok mindenért kárpótol" - mondta ugyanő, miután a tömeg a nevét skandálta a bajnoki cím ünneplésekor, ő meg kiintegetett a szurkolóknak a mankójával.

"A harmadik mérkőzés óta ezt a nyakkendőt viselem. Szerencsét hozott. Itt az ideje, hogy új szerencsenyakkendőt keressek, hiszen lassan az ünneplés után áthangolódunk a vébéfelkészülésre" - tréfálkozott Pat Cortina, a bajnokcsapat edzője, egyszersmind a magyar szövetségi kapitány.

"Szerencsét hozott a szakáll. Az idei kupára az Alba Volán név lett rávésve, de nagyon szoros döntősorozat volt, az Újváros is megérdemelte volna a sikert. Nekünk volt nagyobb szerencsénk" - ismerte el őszintén és sportszerűen idősb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató.

"Egy gólon múlt… Nemcsak ez a hetedik mérkőzés, hanem az egész bajnokság" - összegzett szűkszavúan és érthetően nem túl vidáman Ladányi Balázs, az újvárosiak vezéregyénisége.

"Nem mindennapi, ahogyan a fehérváriak felálltak" - célzott a volános szempontból 1-3-as összesített állásra az ellenfél csapatkapitánya, Szélig Viktor, szintén nagyon sportszerűen.

"Hogy mi volt a hétmeccses döntő kulcsmomentuma? Az a balszerencsés, buta pillanat, amikor az edzés utolsó percében Vargyas Laci ütközött az egyik csatárunkkal, kifordult a lába, és berepedt a térdszalagja. Ezután át kellett szerveznünk a sorainkat, és ilyen kevés védővel már csak megnehezíteni tudtuk a Volán dolgát" - összegezte Szélig a finálé két utóbbi mérkőzését.

"A hetedik meccsen rengeteg gólt kaphattunk volna, ám Szuper Levi fantasztikus bravúrjai révén szoros maradt az állás. Külön pech, és ezért kicsit bosszantó, hogy egy helyzet nélküli akcióból, palánkról visszapattanó korongból kaptunk gólt" - bosszankodott ugyanő a mindent eldöntő mérkőzés egyetlen találatáról.

"Ez férfimunka volt!" - frappáns mondat a kupaátvétel pillanatában Sille Tamástól.
"Egy pillanatig sem adtuk fel. Nem játszottunk ugyan jól, de a küzdőszellem meghozta a gyümölcsét. Csodálatos teljesítmény volt, nagyon-nagyon boldog vagyok" - válogatottunk hátvédjének bővebb magyarázata.

"Ôrült csata volt, tudtuk, hogy nem születik sok gól. Szerencsére azt az egyet mi ütöttük, mégpedig megérdemelten - ez nem lehet vitás" - jelentette ki határozottan Palkovics Krisztián, az Alba gólvágója, aki ezúttal ugyan nem talált Szuper Levente kapujába, ám emiatt egy cseppet sem volt csalódott, sőt ravaszul megjegyezte: "Így volt igazán izgalmas…"

"Ez az öt közül a legértékesebb, a legnagyobb győzelmünk!" - mondta Budai Krisztián
, a bajnokcsapat kapusa.

"Az egész szezonban kevesen voltunk, most, a sorozat vége felé meg különösen. Magyarországon senki sem akarta rajtunk kívül, hogy az Újváros bajnok legyen, de még így is majdnem sikerült. Büszke vagyok a srácokra" - mondta Szuper Levente, a Dunaújváros kapusa.

"Nem kaptam gólt, kell ennél több?" - tette fel a költői kérdést ugyanő. Természetesen ennél többet ő nem tehetett.

"Ez a hit győzelme! Három egyes hátrányunknál leírtak bennünket, a szurkolók sem hitték el, hogy talpra állhatunk. Nekik és magunknak is be akartuk bizonyítani az ellenkezőjét. Csodálatos csapatunk van!" - lihegte holtfáradtan az Alba klasszis hátvédje, Tőkési Lajos.

"Csak be kellene jönni az öltözőbe. Annyi sérültünk van, annyian játszottak injekcióval, hogy mindenki láthatná, miért mondom ezt: kórház a város szélén…" - fogalmazott frappánsan ifj. Ocskay Gábor, a Volán kiválósága. Ritka az ilyen kórház.

"Óriási szíve van a csapatnak, fantasztikus, hogy én is tagja lehetek! Köszönöm ezt az aranyérmet minden társamnak, edzőmnek, minden segítőjének, a gyúrónak, az orvosnak, a szurkolóknak egyaránt" - érzékenyült el ugyanő.

Mestermérleg
Pat Cortina, az Alba Volán-FeVita edzője: - Minden tekintetben elégedett vagyok a játékosaimmal, védekezésben a maximumot nyújtottuk, Budai Krisztián pedig szenzációsan védett. A csapatban benne volt a végső győzelem, egy hármas állásnál is hittem, hogy a végén mi örülhetünk. Nagyon boldog vagyok, rengeteget jelent számomra ez a bajnoki aranyérem.
Robert Spisák, a DAC-Invitel edzője: - Büszke vagyok a fiúkra! Alig kerültünk döntőbe, ennek ellenére nem sokkal maradtunk le az elsőségről. Úgy érzem, most sem vallottunk szégyent, de a szerencse a Volán mellé állt. Nincs más tennivalóm: gratulálok a fehérváriaknak! ---- A meccs legjobbja: Csibi József

Két, kevés alkalommal próbára tett, ám akkor remeklő kapus; két roppant fegyelmezett csapat; egyetlenegy gól hatvan perc játék alatt. Ki ilyenkor a legjobb?

Választhattuk volna a "shout out"-ot elérő Budai Krisztiánt, vagy kollégáját, a többször megtornáztatott Szuper Leventét is, választhattuk volna a tökéletesen záró Alba-védelem valamelyik oszlopos tagját, Tőkési Lajost, Sille Tamást, Kangyal Balázst, vagy akár Pavel Valkót, választhattuk volna a túloldalról Szélig Viktort, Lencsés Tamást, vagy mondjuk a Vargyas László, Horváth András kettős sérülése miatt hátravezényelt Vas Mártont - mégsem így tettünk. Egyszerűen azért, mert a csatát, a mindent eldöntő hetedik partit (azaz az aranyérmet) egy jól eltalált lövés döntötte el: Csibi József gólja.

"Nehéz megfogalmazni, mit érzek - fogalmazott az ünneplés közben elérzékenyülten a Volán csatára. - Álmomban sem gondoltam volna, hogy így alakul. Tisztán emlékszem mindenre. Egy belőtt korongra startoltam rá, éreztem, hogy megelőzhetem a védőt. Ahogy terveztem, hamarabb is értem oda, és láttam, hogy a kapus nincs felkészülve a lövésre. Nem gondolkoztam sokat, már lendítettem is a botomat, majd mikor láttam, hogy a kapuba jutott a korong, a mennyben éreztem magam. Sohasem fogom elfelejteni ezt a pillanatot."

Az összecsapás hőse az előző találkozón összeakadt a dunaújvárosiak kőkemény hátvédjével, Horváth Andrással, aki csúnyán szabálytalankodott ellene, voltaképpen felöklelte. Kérdéses is volt a játéka a fehérvári meccsen, mint utóbb magyarázta: "Három napja Algopyrinen élek, még most is fáj a fejem." Majd már mosolyogva hozzátette: "A bulit azért nem hagyom ki!"