Hegymászás kifulladásig

Március 10., döntő, 1. mérkőzés, Székesfehérvár:

Alba Volán-FeVita
DAC-Invitel 3-4

"Örültünk, hogy elkezdtük végre. Előtte, a rájátszás utolsó meccsén öt hiányzóval remek meccset játszottunk Dunaújvárosban, kiváló erőben voltunk, úgy éreztem, nem lehet baj. Ehhez képest… Pedig nem játszottunk rosszul, vezettünk is, néhány fegyelmezetlenség miatt viszont nagy árat fizettünk. Meglehetősen melankólikus hangulatban ültünk az öltözőben, a mester látva ezt ránk is szólt. »Hol van még a vége? Négy meccs kell az aranyéremhez, nem?« - kérdezte tőlünk. Hazamentem, végig ez járt a fejemben. Újra optimista lettem."

Március 11., döntő, 2. mérkőzés, Dunaújváros:

DAC-Invitel
Alba Volán-FeVita 6-0

"Muszáj erről a meccsről is beszélni…? Rémálom. Annyira vissza akartunk vágni, hogy mentünk előre, mint a mérgezett egerek, csak az járt a fejünkben, hogy gólt, gólokat üssünk, a védekezés fontosságáról úgy ahogy van elfelejtkeztünk. Csapdába estünk, a Dunaújváros négy kontrát vezetve a jégbe döngölt bennünket. Az első meccs után melankolikus hangulatot említettem, el lehet akkor képzelni, milyen is volt ezután a csata után az újvárosi vendégöltöző… Nem tett az sem jót, hogy sokan leírták a csapatot, temetni kezdtek bennünket. Az edzőnk persze ezúttal is próbált lelket önteni belénk, mi tagadás, nem volt könnyű dolga. Ha tudná, hogy szinte semmit sem aludtam akkor éjszaka…"

Március 14., döntő, 3. mérkőzés, Székesfehérvár:

Alba Volán-FeVita
DAC-Invitel 3-1

"A két szünnap alatt nagyjából sikerült rendbe tenni magam, a társaimon is azt láttam, most vagy soha alapon készülnek. Visszatért közénk Ocskay Gábor is, aki ugyan akkor még nem sokat játszhatott, ám a jelenléte doppingolta a csapatot. Sima meccs volt, talán tartalékolhattunk is a folytatásra. Kicsit ugyan zavart, hogy már a második meccs volt zsinórban, hogy nem ütöttem gólt, Levente rendre kifogott rajtam, mindazonáltal boldog voltam, mert egyrészt egy gólpasszt azért jegyeztem, másrészt éledezni kezdtek a reményeink."

Március 15., döntő, 4. mérkőzés, Dunaújváros:

DAC-Invitel
Alba Volán-FeVita 3-0

"A végén kezdeném: ültünk a találkozó után, néztünk egymásra, és nem értettük, mi lehet a gond. A kupadöntőn sok gólt lőttünk a dunaújvárosi csarnokban, előtte és utána is sikerült többször betalálnunk, a fináléban azonban kétszer egymás után lőtt gól nélkül zártunk. A parti után mélyponton voltunk, a szurkolóink sem hittek már bennünk, semmi sem szólt mellettünk. Buszoztunk haza, én meg azon elmélkedtem, mit vétettünk, hogy ilyen balszerencsések vagyunk. Minden korong kifelé pattant, Levente nagyon jól védett, ám ha egy kis mákunk van, fordított eredmény születik. A szeretteim, a barátnőm igyekeztek lelket önteni belém, könnyű éjszakáról azonban nem beszélhetek."

Március 17., döntő, 5. mérkőzés, Székesfehérvár:

Alba Volán-FeVita
DAC-Invitel 2-2 - büntetőkkel 3-2

"Felejthetetlen, zűrzavaros nap. Megjártuk a mennyet és a poklot is. Kedzés gyanánt az edzőnk így szólt: »Tekertek egy országúti biciklin százhetven kilométert sík terepen. Már nincs sok hátra a célig, ám hirtelen elfogy az aszfalt, egy hegyen csúnya, kavicsos úton kellene feltornászni magatokat. Mit tesztek? Visszafordultok? Dehogy! Sportolók vagytok, jó sportolók, nem adjátok fel, utolsó véretekig, kiffuladásig küzdve, defektes gumival is felmentek. Tovább, tovább, tovább! Akkor meg van az esély, hogy eléritek a célt!« Mindig próbál ránk mentálisan hatni, és rendre sikerrel teszi. Jól is kezdtünk, úgy tűnt, kezünkben a meccs, erre mi kihagytuk a helyzeteinket, ők meg a végén kiegyenlítettek. Meleg szitu volt. A hosszabbítás után elbaltáztam a büntetőt, pár percig ramatyul éreztem magam, ám olyan gyorsan történt minden, hogy hamarosan újra a jégen találtam magam. Cortina szólt, menjek, lőjem be. Belőttem, és abban a pillanatban éreztem, bajnokok leszünk. Megváltozott minden, a szerencse mellénk állt."

Március 18., döntő, 6. mérkőzés, Dunaújváros:

DAC-Invitel
Alba Volán-FeVita 1-5

"Két számot írt fel a mester a taktikai táblára. A negyvenkilencest és a kettest, az előző meccsen megsérült Gröschl Tomiét és Pavol Valkóét. Hihetetlen képessége van arra, hogy feltüzelje a csapatot. A társainkért is játszottunk, ez dupla erőt adott nekünk. Ráadásul az ellenfél úgy érzem, azt hitte, elég csak jégre lépnie, a többi megy magától. Ám hiába a telt ház, hiába a fergeteges hangulat, egy másik Volán játszott már. Sikerült gól lőnöm, majd szép sorban jött a többi találat. Megtört a jég. Taktikusan, ésszel játszottunk, nem mentünk nekik. A lefújás után szurkolóink már szinte bajnokként ünnepelték a csapatot, Cortina azonban nem győzte figyelmeztetni a társaságot, hogy az utolsó feladat megoldása lesz a legnehezebb. Mindenesetre mi játékosok úgy be voltunk pörögve, hogy akár ott, Dunaújvárosban azonnal vagy másnap reggel lejátszottuk volna a hetedik összecsapást. Ezen az éjszakán sem aludtam sokat."

Március 21., döntő, 7. mérkőzés, Székesfehérvár:

Alba Volán-FeVita
DAC-Invitel 1-0

"A két nap szünet után fáradtabban éreztem magam, mint pénteken este. Ezzel nemcsak én voltam így, a többiek is ugyanezt mondogatták. A fizikai mellett az idegi megterhelés is lemerítette az aksit, de úgy voltunk vele, hogy erre vártunk, erre készültünk, megcsináljuk. Nem volt szép meccs, még csak magas színvonalról sem beszélhetek, inkább az óriási taktikai harcot emelném ki. Egy gól és más semmi, mondhatnánk, ám én inkább úgy fogalmaznék: egy gól és ez nem semmi! A sárga sapkámat a lefújás pillanatában örömittasan hajítottam el, annyira nem szerettem, később el is ajándékoztam. Persze, azért jó szívvel gondolok vissza rá…" ---- P ---- &