Jégkorong: Nem ért váratlanul a megkeresés, szívesen váltottam – Huszák Alexandra

– Hogyan lett a svéd Leksands IF játékosa, elmondja a folyamatot?
– A világbajnokság után, sőt, még előtte kaptam egy üzenetet, hogy nem szeretnék-e csatlakozni a csapathoz. Az elmúlt három-négy idényt követően minden alkalommal megkerestek, hogy érdeklődjenek a terveimről, és esetleg átigazoljanak. Ezért nem is ért váratlanul a megkeresés, de most először éreztem úgy, hogy olyan helyzetben vagyok, amikor szívesen váltanék. Vártam más ligákból is ajánlatot, de az eddigi tapasztalataim azt igazolják, jól döntöttem, hogy Svédországot és a Leksandsot választottam.

– Voltak is ajánlatai máshonnan?
– Igen, szerencsére volt néhány, több otthoni és külföldi csapattól is. Még a tengerentúlról is kerestek. De most, hogy már az új helyemen vagyok, úgy érzem, a legjobb döntést hoztam.

– Miben múlta felül a svéd ajánlat az összes többit, ami miatt végül azt fogadta el?
– Sokat számított nekem, hogy a csapat, amelybe igazolok, fontos láncszemként tekintsen rám, és meghatározó tagja lehessek a keretnek. Az összes átigazolást megelőző beszélgetés az általános igazgatóval vagy az edzővel azt az érzést keltette bennem, valóban nagyon szeretnék, ha náluk játszanék, és ezért mindent meg is tettek. Ráadásul lenyűgözően profi körülmények vártak itt. Az infrastruktúrától kezdve a technológiai fejlettségig minden ámulatba ejtő. Saját applikációt használunk, amiben vissza tudjuk nézni még az edzésmunkánkat is, amit folyamatosan három kamera rögzít, és így háromdimenziós képen tudjuk magunkat elemezni. Nagyon tetszett már előzetesen is a csapat és a szakmai stáb mentalitása.

– Akkor nem volt szükség rá, hogy kikérje bárki véleményét, az átigazolás előtt? Hiszen például válogatott csapattársa, Odnoga Lotti is a nyáron költözött Svédországba.
– Nem, mert úgy gondolom, a svéd liga a legerősebb Európában, még az orosznál is keményebb, ahol korábban játszottam. Sokatmondó, hogy rengeteg svéd és finn válogatott hokis itt játszik, de észak-amerikaiak is vannak bőven.

– Nemcsak a színvonal magas, de fizikailag is erős bajnokság, a női jégkorongban egyedülálló módon Svédországban nem szabályellenes a bodicsek.
– Őszinte leszek, nem tudom, milyen gyorsan tudok majd az itteni, test test elleni harcokhoz alkalmazkodni, mert legutóbb tizenhét évesen a fiúk között játszottam ütközősen. Fel kell készülnöm arra, hogy nem bánnak kesztyűs kézzel egymással a lányok. Szerintem a játékot is gyorsítja ez, de biztos szükségem lesz egy-két meccsre, hogy felvegyem a rutinosabbakkal a versenyt, mert én nem vagyok tipikusan sokat ütköző játékos.

– De azért ha valaki önnek megy, az nem hagyja megtorlatlanul, gondolom.
– Nem, a szabályok keretein belül törlesztem a kölcsönöket.

– Mióta tart a közös munka?
– Július harmincegyedikén költöztem, és egy nappal később már jégen is voltam. Ezen a héten csak tesztelünk, az tölti ki a napjainkat, hogy felmér minket a szakmai stáb. Ez sokkal megterhelőbb, mint amihez korábban hozzászoktam, mindenre kiterjedő méréseket végeznek. Csütörtök reggel már olyan izomlázam volt, hogy azt sem tudtam, hogyan teljesítem az aznapi feladatokat. Ugyanakkor nagyon jó látni, hogy mindenki a határait feszegeti, vért izzad, leesik a bicikliről, szinte a rosszullétig csinál mindent.

– Ha a munka ilyen kemény, a célok is nagyratörők?
– Elsősorban olyan csapatot szeretne építeni a szakmai stáb, amelynek minden tagja a közös érdeket a sajátja elé helyezi, és ez lehet a későbbi sikeresség alapja. Én személy szerint szeretnék a top háromban végezni a klubbal. Nincsenek az ellenfeleinkről tapasztalataim, de nehéz meccsekre számítok.

– Egyelőre egy idényre kötelezte el magát?
– Igen, jövő március harmincegyedikéig érvényes a szerződésem.

– És ez változhat?
– Elképzelhető, de már én sem vagyok annyira fiatal, korábban négy évig éltem külföldön, semmi jónak nem vagyok az elrontója, de ez még a jövő zenéje.