Micsoda buli! – Bobory Balázs jegyzete

Szlovákiában talán akkor döbbentek rá először, hogy Magyarországon létezik a jégkorongsport, amikor 2003-ban a káposztásmegyeri csarnokban egy Hat nemzet tornája elnevezésű eseményen 4–2-re legyőztük őket. Északi szomszédunknál – válogatottjuk az előző évi vb-aranyérmesként haknizott nálunk – az újságok szinte azt követelték a vereség másnapján, hogy a kínos fiaskó dátumát nyilvánítsák nemzeti gyásznappá, a játékosokat pedig kergessék világgá.

Akkor azért már az „aranygenerációnk” az elit-vb ajtaján dörömbölt a (2002-es hazai rendezésű divízió I/A vb-n), amelyen a hokisaink voltak talán a legjobban meglepődve, hiszen ők tudták a legjobban, mennyire mostoha körülmények között létezett az éppen csak a fejlődés útjára lépő sportág.

Ezen a mérkőzésen Orsó László és Simon Csaba között a harmadik sor centereként Majoross Gergely korcsolyázott a jégre, aki a 2000-es években szinte végig fontos szerepet játszott a magyar válogatottban, nem véletlenül lett szapporói hőseink egyike. „Mogyi” – ahogy a jégpályák környékén mindenki ismeri – annak a korszaknak volt az egyik egyénisége, amelynek játékosai még a hőskorban kezdték a pályafutásukat, és elsősorban a szívük, az alázatuk és a munkamoráljuk révén átléptek a modern időkbe.

Ahogy Majoross említi a vele készült interjúban, nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy olyan edzőegyéniségekkel dolgozhatott együtt játékosként, majd trénerként, mint Pat Cortina, Glenn Williamson vagy éppen Rich Chernomaz. És innentől kezdve már nem titok, miért is sikeres az aranygeneráció több tagja trénerként is: ezek az emberek jégkorongozóként is folyamatosan tanulni, fejlődni akartak, majd mentalitásuk akkor sem változott meg, amikor átálltak a palánk másik oldalára, és immár öltönyben rajzolták-rajzolják a táblára a figurákat. Azért szerencséjük is van, mert manapság sokkal profibb körülmények között dolgozhatnak, mint amikor ők voltak játékosok.

Nem telt el még két évtized azóta, hogy a szlovákok azon értetlenkedtek, miért kell nekik Magyarországon meccset játszaniuk, és nagy arccal, flegmán megérkeztek Káposztásmegyerre, most pedig magyar vezetőedzője lett a szlovák Extraligában is nagy ambíciójú, a 9. helyet kudarcként megélő érsekújvári klubnak.

Majoross Gergelynek minden tudása, felkészültsége, intelligenciája megvan ahhoz, hogy valóra váltsa álmait, és ezzel együtt úttörőként határokat nyisson más magyar szakemberek előtt.

Szlovákiában pedig már rég nem nevetnek rajtunk.