Ocskay Gábor valószínűsíti a fehérvári edzőváltást

– Jelenleg nem vagyok kiéhezve az alkotásra. De ismerem magam, nem kell sok idő hozzá, és akkor is hazudnék, ha azt állítanám, éjszakánként nem ezen jár az agyam. Önkritikus ember vagyok, és jelentős részt vállalok abból, hogy ide jutottunk. Akkor lennék nagyon szomorú, ha ez az egész visszafejlődésnek indulna... Az olimpiai selejtezőkörök sok mindent megmutattak. Ausztria és Szlovénia, amelyek klubjaival az EBEL-ben versenyzünk, kijutott Szocsiba a világ tizenkét legjobb válogatottja közé. Ez számunkra irreális, mégis ilyesmire kell törekednünk, mert utánpótlásszinten sokkal jobbak a körülményeink, mint évekkel ezelőtt. Az ifi- és juniorválogatottjainknak feljebb kell lépdelniük, nálunk pedig az akadémiáról a következő szezonban egy-kettő, aztán öt-hat fiatalnak be kell kerülnie a felnőttkeretbe, mert ha nem így lesz, akkor valamit rosszul csinálunk. És nekem vannak olyan álmaim is, hogy Sofron István, Bartalis István és Kóger Dániel, akik a következő évtized alapemberei lesznek a válogatottban, nálunk játsszanak.

– Akkor mi az új irány?
– Majd a világbajnokság után döntünk. Megvan a véleményem a teljesítményekről, de áprilisban hét nap alatt lesz öt rangadónk, amely majdnem olyan fajsúlyos lesz a bizonyítványokban, mint a mi ötvennégy bajnokink.

– Folytatja egyáltalán minden nagy öreg?
– Sille Tomi talán nem, a többiek szerintem igen. Túlnyomórészt fiatalokból álló, néhány idősebbel megerősített magyar magot képzelek el. Mihály Árpi például nagy kérdés. Azért említem őt, mert válogatott is. Sikorcin Ladislav nekem tetszett, vele nincs gond, Tyler Metcalfe is magyarnak számít... Hozzájuk kellene öt-hét légiós, aztán a fiatalok. Hátul játszott már Varga Arnold, aki nagyon ügyes, itt van az utánpótlásunkban a kanadai-magyar Jared Rusk, a csatároknál Tóth Gergő, Kocsis Ferenc vagy Sárpátki Tamás. Nem azt mondom, hogy nekik rögtön húzniuk kell, de a harmadik-negyedik sorban játszhatnak.

– Ha már Sofron: ő már tavaly is menni akart, az idén biztosan eligazol?
– A szerződése mindenkinek lejár. Nem mondom, hogy nem lenne jó, ha mondjuk Sofié futna tovább, de ha tabula rasa lesz, akkor jól jöhet ez a helyzet – viszont az is megeshet, hogy meglepődünk. Más kluboktól hívtak már játékosok, hogy lesz-e nyáron kiválasztós táborunk, mert ők jönnének. Sofi eligazolására szerintem ötven százalék az esély, mert sajnos ő is messze jár attól, amit az előző idényben produkált. Nálunk sokat játszhatna, jó edzővel fejlődhetne is még.

– Ha már mindenkinek lejár a szerződése, nem lehetne két-három szuper légiós köré építkezni?
– Biztos jó lenne, de előbb a saját vizünkön kell elcsitítanunk a hullámokat. Nagy utat tettünk meg az EBEL-ben, elég, ha a nézőszámunkat vesszük figyelembe, a válogatott megjárta az A-csoportot, úgyhogy szükség van ránk, hogy tartsuk a gerendát, ami, tudom, nehéz.

– És ki ül majd a kispadon?
– Egy jó edző, aki tud segíteni.

– Az nem Jan Neliba lesz.
– Valószínűleg nem, ezt jól érzi.