Osztrák hokiliga: hetet ütött a Fehérvár a Bolzanónak!

Csak egy újabb tétel a koronavírus-járványhoz igazított évadban, hogy 11 napos szünetet követően lépett jégre az osztrák központú ICEHL-ben a Hydro Fehérvár AV19, pedig november óta folyamatosan azt írhattuk, hogy a mieink játszották a legtöbb meccset. Ez természetesen igaz (volt), ugyanakkor az is, hogy az alapszakasz végére mindenkinek 40 bajnokival kell állnia, következésképp amíg a többiek pótoltak, a magyar csapat programján lazítani kellett: ebből lett az említett szünet.

Az más kérdés, hogy ilyen kihagyás után mennyire optimális újrakezdeni a listavezető Bolzanóval, amelyben hivatalosan a Frigo, Bernard, Insam hármas alkotta a negyedik sort, noha az előző évtizedet leginkább a magyar válogatott kínzásával töltötték a világbajnokságokon... Eközben a mieinkhez a december 1-jei lábcsonttörése után visszatérhetett Andrew Sarauer – így Kahkönen kiköltözött a harmadik sor szélére –, de az utóbbi hetekben az Erste Liga-farmcsapatban szereplő Kovács Alex, illetve Szita Donát és a hátvéd Szabó Dániel sem játszhatott ezúttal.

Mindenesetre az első harmadban peregtek a levakargatott rozsdadarabkák: Erdély Csanád elcsúszott a saját fékezése közben – egy ellentétes irányba közlekedő rivális még homlokon is térdelte –, Szabó Bence kiesett a saját kispadjára, majd egy hátvédkollégája összecsuklott a kapuja előtt, így az ellenfél háborítatlanul lőhette ki a sarkot. Mindezek után nem kelthet meglepetést, hogy a dél-tiroliak negyedóra után nem is eggyel, hanem kettővel vezettek (0–2), és irányították az eseményeket – miként nagyjából az egész szezonban.

Viszont a Fehérvár azon kevés klub közé tartozik, amellyel meggyűlik a baja a Bolzanónak még oly sikeres időszakában is, mint a mostani, erre a második harmad szolgált bizonyítékkal. Akkor ugyanis 22:59 és 25:17 között háromszor is betaláltak a kékek, amivel nem is volt vége...

Miika Lahti kezdte a sort az első volános találatával (1–2), aztán Irving Leland is olyan szabadon hagyta a hálóját, mint nemsokára Janus a túloldalon, amit Bartalis István használt ki (2–2), majd a másik finn veterán, Toni Kahkönen verette össze magát a kapuelőtérben a gólért (3–2).

Ám sajnos ábrándos gondolat volt, hogy ezzel minden sínre került, mert ahogy az imént sugalltuk, Janus azért kibotorkált az őrhelyéről, és közben a bárdját is elhagyta, úgyhogy az élete legkönnyebb gólját szerző Dustin Gazley még ki is röhögte a mieinket (3–3).

Öröm az ürömben, hogy ő is elhamarkodta az ünneplését.

Tudniillik ismét megfordult a széljárás, Anze Kuralt (4–3) is beszállt a gólversenybe, Bartalis pedig már duplázott (5–3), mielőtt Erdély Csanád értékesített egy emberelőnyt.

Tehát a korai 0–2-es állásból a második szünetre 6–3-as hazai vezetés lett, noha az ICEHL a rangadó előestéjén hirdette, hogy a Bolzano 1.71-es évadbeli kapottgól-átlaga nemcsak közelíti az 1.69-es ligarekordot, hanem a folyó idényben Európa legjobbja is, ráadásul e betonvédelembe két sérült is visszatérhetett...

Nyilván a négy és feles harmadonkénti gólátlag nem folytatódott, ám nem bántuk, mert ettől még biztossá vált a Fehérvár győzelme, a magyar gárda így a Klagenfurttal együtt tartja matematikai esélyét az alapszakasz-győzelemre, ami természetesen történelmi tett volna.

Ebben a sosem látott évadban a mieink következő áldozata az utolsó előtti helyre visszacsúszó Villach lehet vasárnap délután.

HYDRO FEHÉRVÁR AV19–SÜDTIROL ALPERIA BOLZANO (olasz) 7–4 (0–2, 6–1, 1–1)
Székesfehérvár, zárt kapuk mögött. V: Nagy A., Rencz, Kis-Király, Váczi
FEHÉRVÁR: Janus – STIPSICZ (2), T. CAMPBELL (1) – Szabó B., Caruso (1) – Geiger (1), Horváth M; Hargrove 1, Hári J. (2), Kuralt 1 (1) – Erdély Cs. 1 (1), Bartalis I. 2, PETAN (3) – Kähkönen 1, Sarauer (1), Sárpátki (1) – Mihály Ákos, Lahti 1. Edző: Antti Karhula
BOLZANO: Leland (Fazio) – Pietroniro, Plastino (1) – Robertson, Di Perna – Fournier, Youds – Stollery, Pitschieler (1); Deluca, Alberga (1), Miceli 1 – Halmo 1 (1), CATENACCI 1 (1), Bardaro – Frank, Giliati, GAZLEY 1 (1) – Frigo, Bernard, Insam (1). Edző: Greg Ireland
Kapura lövések: 23–39
Kiállítások: 8, ill. 4 perc
MESTERMÉRLEG
Antti Karhula: – Az első harmad még annál is nehezebb lett, mint amilyennek vártam a hosszú szünetünk után, örülhettünk, hogy nem hármat-négyet kaptunk... Utána viszont összeszedtük magunkat: minden a letámadásunkkal kezdődött, mert végre csapatként műveltük, de jobbak lettek a kitöréseink is, hat gól egy harmad alatt pedig egészen kiváló, főleg ilyen erős riválissal szemben. A végén okosan hokiztunk, gyorsabban gondolkodtunk, és minden sorunk betalált a végére, úgyhogy elégedettek lehetünk.
Greg Ireland: – Kiválóan kezdtünk, többször is betalálhattunk volna, de a második harmadtól nem vállaltuk a fizikai csatát, mindig a korong rossz oldalán voltunk, és nem is tartottunk össze annyira. Könnyű gólokat kaptunk, csalódott vagyok magam és a csapat miatt is, mert egész idényben nem teljesítettünk ilyen rosszul. Ugyanakkor az ellenfelet elismerés illeti, mert élt a lehetőségeivel.

További pénteki eredmények
Salzburg–Klagenfurt 1–3
Vienna Capitals–Graz 3–2 – h. u.
Villach–Bratislava 1–5
Linz–Innsbruck 1–4