A pénz beszél… – interjú Bács Bence Andrással

A naptár 2020. június 27-et mutatott, az OTP Bank Liga záró fordulójában a DVSC–Paks találkozó az utolsó percben járt. Szöglet után a labda a debreceni Ferenczi János elé pattant, aki kapura lőtte: a labda a keresztlécről a gólvonalra pattant. Maradt az 1–1, ezzel a döntetlennel a Loki – 27 év után – kiesett az NB I-ből. A kudarc nyomán gyökeres változások indulnak el a klubnál, amelyek nemcsak a tulajdonosi háttér megváltozását hozták el, hanem pénzügyi alapkérdéseket is felvetettek: mennyire stabil egy olyan sportvállalat értéke, amelynek ennyire fluktuál a tulajdonosi struktúrája? 

Ez a felütése annak az egyetemi doktori értekezésnek, amelynek szerzője, Bács Bence András ezer szállal kötődik Debrecenhez és a debreceni futballhoz, ám a disszertáció természetesen túllép a regionális kereteken, és az NB I-es klubok jövedelemtermelő képességét meghatározó tényezők feltárására, valamint e tényezők mentén a sportvállalkozások értékének vizsgálatára vállalkozik nemzetközi vállalatértékelési módszereket is alkalmazva. A kutatás kiindulópontját az a felismerés jelentette, hogy bár a magyar klubok számviteli beszámolói – elviekben – tartalmazzák az értékeléshez szükséges információkat, azok részletezettsége, összehasonlíthatósága korlátozott. Az empirikus vizsgálathoz a szerző olyan, az összehasonlíthatóságot lehetővé tevő adatbázist alakított ki, amely a klubok pénzügyi, sportteljesítményi és környezeti adatait együttesen tartalmazza. 

A Bács Bence András által létrehozott strukturált adatbázis a magyar első osztályú labdarúgóklubok 2018 és 2024 közötti időszakra vonatkozó számviteli beszámolóinak adatain, valamint a klubok sportteljesítményén és a piaci környezetükre vonatkozó indikátorokon alapul. Ez az adatállomány összesen 19 klub adatait tartalmazza, lefedve mindazon sportszervezeteket, amelyek az említett időszakban akár csak egyetlen idény erejéig is a magyar élvonal szereplői voltak. Összesen 135 teljes beszámolóból és 405 dokumentumból állt össze – nagyságrendjében és részletezettségében példa nélküli a magyar futball gazdasági elemzéseinek szakirodalmában.

A klubok hagyományos számviteli törvény szerint készített beszámolóinak értékelését nehezítette, hogy azok naptári év (január 1.– december 31.) szerint készülnek, így nem fedik le a profi labdarúgás tényleges üzleti ciklusát (július 1.–június 30.). Ez az eltérés jelentős torzulást eredményezhet a klubok gazdálkodásának értékelésében, hiszen a versenydíjakat, illetve a további bevételeket és ráfordításokat két külön naptári évben mutatják ki, ami nem tükrözi hűen az adott ciklusban elért eredményességet.

(A licenckérelem kapcsán benyújtott pénzügyi információkat – a szerző javaslata szerint – a jövőben célszerű lenne kizárólag nyilvánosan közzétett beszámolók részeként elfogadni. A zárt csatornás információszolgáltatás torzítja a versenysemlegességet, csökkenti az átláthatóságot.)

Az összesen 211 oldalas disszertáció számos, a futballipar szempontjából releváns adatot tartalmaz. Az egyik legizgalmasabb számsor a csapatok gazdálkodását mutatja be. 

„Ez a táblázat rávilágít, hogy a magyar futballban éppúgy megjelent a polarizációs hatás, mint az európai labdarúgás egészében – mondta Bács Bence András. – Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb klubok kezdenek elszakadni a bajnokság többi szereplőjétől. Az NB I-ben a Ferencváros 20 milliárd forintot meghaladó bevétele például a magyar labdarúgás összes bevételének egyharmadát jelenti. Mindez azért fontos, mert a bevétel nagysága megalapozza a klubok költekezési képességét, ami pedig hosszabb távon meghatározza az eredményességüket is.”      

A hazai futball bevételi összetétele jól feltérképezhető. A 2017 és 2024 közötti időszakban a klubok összesített bevétele 31 milliárdról 62 milliárd forintra nőtt. A legjelentősebb forrást – igazodva a nemzetközi tendenciákhoz – a közvetítési bevételek jelentették. A vizsgált hét év összbevétele 333.6 milliárd forint volt, ebből közel 90 milliárd származott a közvetítési jogokból.

„A közvetítési bevételeket illetően meghatározó, melyik televíziós társaság nyeri el a közvetítési jogokat – magyarázta Bács Bence András. – A gazdasági adatokból megállapítható, hogy e téren jelentős volt az emelkedés azt követően, hogy megszületett az OTP Bank Liga és az MTVA 2021–2025-re szóló megállapodása. Ugyanakkor a közvetítési bevételek jelentős részét a csapatok nemzetközi szerepléséből származó pénzei adják. Erre megint csak a Ferencváros a legjobb példa, a 89.6 milliárd forintos összbevételből 33.2 milliárd forint az FTC-hez köthető. Ez a többlet más csapatoknál is jelentős, a Paksi FC 2024-es beszámolójából kiderül például, hogy 2.92 milliárd forintos összesített bevételéből a közvetítési bevételek aránya meghaladta a hetven százalékot, noha a csapat az európai kupaporondon nem jutott el a csoportkörig sem.” 

A második legjelentősebb bevételi szektor az egyéb működési bevétel, ide tartozik a sportakadémiai támogatásoktól a taón át minden olyan egyéb működési bevétel, amely nem közvetlenül kapcsolódik a labdarúgó-tevékenységhez (ilyen például a termek bérbeadása). Mindeközben a kereskedelmi és mérkőzésrendezési bevételek szerepe csökkent vagy stagnált, ami fokozta a klubok finanszírozási szerkezetének politikai-gazdasági érzékenységét.

A szurkolókat és ellenszurkolókat leginkább foglalkoztató kérdés – különösen kudarcos időszakban –, hogy mennyit keresnek a labdarúgók. A 2017 és 2024 közötti években az összesített kiadások közül kiemelkedtek a személyi jellegű ráfordítások. Ebben azonban semmiféle újdonság nincs, így van ez a futballvilágban mindenütt, sőt, nemcsak a labdarúgásra igaz a megállapítás, hanem valamennyi csapatsportágra. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 70 százalékban szabta meg a játékoskeret-költségarányt, ami leegyszerűsítve úgy számolható ki, hogy a futballistákkal kapcsolatos valamennyi költséget (a fizetéstől a számviteli eredményt csökkentő tételeken át az ügynöki díjakig) el kell osztani a sportvállalkozás összes bevételével. A magyar élvonal ligaszinten az UEFA-irányelv alatt maradt, bár a klubok harmada átlépte a határértéket, a Fehérvár és a Kisvárda ráadásul jelentősen.

Izgalmasan alakult a játékoseladásokból származó bevétel is. A játékjogokkal kapcsolatos ügyletek elemzése kimutatta, hogy a magyar klubok képesek voltak növekvő arányban értékesíteni futballistáikat a nemzetközi piacokon. 2018-ban még csupán 2.3 milliárd forint folyt be ezekből az ügyletekből, 2021-et követően azonban fordulat következett be, 2024-ben már 9.2 milliárd forinttal gazdagodtak a klubok.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. november 29-i lapszámában jelent meg.)