Kiszenvedték a továbbjutást

"Pokoli nehéz mérkőzés vár ránk, mert vetélytársunkat legalább akkora becsvágy fűti, mint bennünket – mondta Skaliczki a sorsdöntő találkozó előtt. – Csapatunkból hiányzik a sérült Nagy és Lendvay, ugyanakkor először lép pályára magyar címeres mezben Díaz, Csoknyai pedig óriási rutinja miatt kapott behívót erre a nagyon fontos találkozóra. Keményítenünk kellett a védekezésünket, és középen nagyon ráfért csapatunkra az erősítés. Remélem, a sérülés után visszatért Díaz játékán nem érződik majd a hosszú kihagyás.”
A macedónok másodedzője, Pepi Manaszkov, aki országa leghíresebb kézilabdázója, bizakodott a csata előtt, és önmagáról is beszélt. "Óriási lehetőség előtt állunk, és szeretnénk élni vele – mondta. – Jó körülmények között készültünk, és ha úgy játszunk, mint Bitolában, akkor lesz esélyünk a továbbjutásra. Jómagam a válogatottban már nem lépek pályára, ebből a csapatból kiöregedtem, de a Vardar Skopje együttesében folytatom.”
A mérkőzés előtt Benedek András MKSZ-elnök köszöntötte a 150. válogatottságát ünneplő Kertészt és Mezeit, valamint a 100. alkalommal válogatott Bendót és Rostát.
A magyarok egyik legfontosabb célja az volt, hogy a veszprémi Lazarovot kikapcsolják a játékból, hiszen ő Bitolában kilenc gólt lőtt. Az elején nem is volt gond, mert előbb Pérez, majd Díaz és Pásztor látványos gólokkal nyitotta a találkozót. Sztoilov és Markovszki azonban gyorsan ráébresztette a mieinket, hogy a macedónok is mindent meg fognak tenni a sikerért (3–2). Mocsai és Pásztor góljai mellett néhány Szathmári-bravúr és csipetnyi szerencse is kellett ahhoz, hogy 6–3-ra alakuljon az állás. A magyar védelem tengelyében Mezei, Csoknyai és Gál igyekezett megállítani a Kolev vezérletével támadó vendégeket.
A fergeteges magyar kezdés elmaradt ugyan, ám a félidő közepéig nem sok panaszunk lehetett együttesünkre, amelyben 9–4-ig Mocsai volt a legeredményesebb. Lazarov első találatára a 19. percig kellett várni, de a macedón sztár gólörömét gyorsan lehűtötte Díaz, majd a remek napot kifogó Mocsai is betalált. A kölcsönösen kimaradó ziccerek után 11–8-nál Díaz helyett Iváncsik lépett pályára. Az új felállásban Pásztor lett csapatunk irányítója. Iváncsik ügyes, ejtésből szerzett góllal mutatkozott be, majd Mocsai ötödik találatával nőtt a különbség (13–8). A közepes iramú és mérsékelt színvonalú, de izgalmas találkozón mindkét gárda tartalékolta erejét a második félidőre.
A szünetben Bartalos Béla, az 1986-ban világbajnoki ezüstérmet szerző válogatott kapusa, aki Kuvaitban dolgozik és most nyári szabadságát tölti, elmondta, hogy mérsékelten elégedett az első félidőben látottakkal. "Szathmári remekül véd, különben akár bajban is lehetne csapatunk – vélekedett a világ egykori legjobb hálóőre. – Szigorúan védekezve kezdtünk, de aztán kiengedtünk, és még nincs lefutva a mérkőzés.”

A harcos, küzdő modorukért minden dicséretet megérdemlő macedónok bátrabbnak, motiváltabbnak tűntek a második félidő elején (14–12), és a közönség szórványos fütyülése jelezte, legjobbjainknak fel kellene ébredniük. Az eladott labdák, elszórakozott támadások, elkönnyelműsködött magyar helyzetek után vérszemet kaptak a vendégek (16–16), és az ideges hazai játékosok tovább halmozták addig is sűrűn előforduló hibáikat. Olimpiai résztvevő válogatottunknak minden segítséget megadott a veszprémi közönség, amely azonban gólt nem dobhatott. Mocsai, Kertész és Pásztor viszont igen, és összesítésben újra vezetett Magyarország (21–18). Fogcsikorgatva harcolt mindkét együttes, és a magyarok Mocsai vezérletével növelték előnyüket, s a 46. percben Pérez belőtte második gólját (23–19). A macedónokból nem vett ki sok erőt a nekik kedvező közepes iram, ráadásul ők szinte önkívületben kézilabdáztak. Fordult a kocka, amikor Pérez végre elkezdte ontani a gólokat, aztán Gál találata nyitotta meg a hajrát (28–22). Sokan abban reménykedtek, hogy ezzel el is dől a továbbjutás kérdése, ám erre még várni kellett.
Mohácsi büntetőt hibázott 28–24-nél, Angelovszki viszont betalált, és az újra könnyelműsködő magyarok előnye összesítésben egy gólra olvadt (28–25). Felváltva estek a gólok, és a vendégek közeledtek a bűvös 31. találatukhoz, amely azt jelentette volna, hogy a Skaliczki-csapatnak legalább három góllal kell nyernie a továbbjutáshoz. Erre aztán mégsem került sor (31–28), pedig legjobbjaink pokollá tették önmaguknak a visszavágó végjátékát. Az utolsó percig egyenrangú ellenfele volt a magyaroknak Macedónia együttese. Mocsai góljára Lazarov gyorsan válaszolt (32–29), és még harminc másodperc volt hátra, amikor Pérez gólja (33–29) eldöntötte a továbbjutás kérdését. A sikernek mindenki nagyon örült, de sokaknak átvillant az agyán, hogy csapatunknak átkozottul meg kellett szenvednie a sikerért.

Mestermérleg

Skaliczki László: – Rendkívül izgalmas mérkőzésen nyertünk. Valamennyien tudtuk, hogy elképesztően fontos a győzelem és a továbbjutás, amit végül sikerült megszereznünk. Ez most a legfontosabb. A közönség csodálatos volt, a buzdítása nagyon kellett a nehezen kiharcolt eredményhez. A macedónok tökéletesen felkészültek a találkozóra és rendkívül nagy akarattal, jól küzdöttek. Szerencsére az én játékosaimnak is helyén volt a szívük, és ezzel ellensúlyozták olykor hullámzó teljesítményüket.

Ljubomir Szavevszki: – Átalakított, megfiatalított csapatomnak mindössze tizenöt napja volt arra, hogy felkészüljön az Európa-bajnoki selejtezőre. Ehhez képest jó munkát végeztünk, hiszen az első találkozón nyertünk és a másodikon is megnehezítettük a sokkal esélyesebb magyarok dolgát. A bitolai összecsapáson kellett volna nagyobb különbséggel nyernünk, hiszen még így is látszott, hogy volt esélyünk a továbbjutás kiharcolására. A magyarok a világ élvonalába tartoznak, ezért Nagy László és Lendvay Péter nélkül is meg tudták szerezni az Európa-bajnoki szereplés jogát. Nekünk pedig marad a tanulság, ha van esélyünk, akkor azt ki kell használni.

Szóról szóra

Szathmári János: – Rendkívül fárasztó idény végén, a szezon utolsó mérkőzésén sok hibával kézilabdáztunk, de a végén a kitűzött tervet teljesítettük.
Csoknyai István: – Örülök, hogy újra magamra húzhattam a címeres mezt, és remélem, egy kicsit én is hozzájárulhattam a magyar válogatott újabb szép sikeréhez, amellyel kiharcoltuk az Eb-döntőn való részvételt.
Mezei Richárd: – Tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, de arra nem számítottunk, hogy ilyen keményen meg kell küzdenünk a továbbjutásért.
Mocsai Tamás: – Nagyon nehéz mérkőzés volt, amelynek a végén remekül hajrázva sikerült kétvállra fektetnünk az utolsó pillanatig küzdő macedónokat.