Dán napokat él a Ferencváros

– Kis lépésekkel haladunk előre, és továbbra is szeretném, ha peren kívül meg tudnék állapodni volt klubom vezetőivel. Ugyanakkor nem kizárható, hogy – amennyiben nem találunk közös nevezőt – megkérem a Fradit, forduljunk a gondunkkal a hasonló esetekre szakosodott sportbírósághoz. Ennek a fórumnak akkor lehet döntő a szava, ha előtte megállapodunk, hogy elfogadjuk a határozatát. De a legjobb az lenne mindenkinek, ha még eddig se jutnánk, hanem a legrövidebb úton és leghamarabb egyezség születne.”
A Herz-FTC igazgatója, Maglódi Lajos a nyári szabadságolások idején egyedül tartja a frontot a klubot működtető kft. élén. "Az ügymenetnek és a szabályoknak megfelelően érkeznek a levelek a dán szövetségből a magyarba, onnan pedig hozzám, vagyis őrölnek a hivatal malmai, folyik az előkészítő munka távozni szándékozó kézilabdázóink nemzetközi játékengedélyének kiadására, amelyre a magyar szövetség hozzájárulásával az EHF jogosult – mondta Maglódi. – Siti Eszter ügyével nincs sok gondunk, ám új klubjával, a koppenhágai FCK-val még egyezkednünk kell az irányító áráról. Az Aalborg papírjai is megjöttek, de egyelőre csupán Benyáts Bea ügyében látunk tisztán, hiszen neki a szerződésében benne volt, hogy mekkora összeget kérünk az őt a Herz-FTC-ből kivásárolni kívánó külföldi csapattól. A szintén Aalborgba tartó Farkas Ágnes játékengedélyét is kikérték, de erre addig nem tudunk igent mondani, amíg a két klub nem állapodik meg az átlövő áráról. Úgy tudom, a magyar szövetség is csak akkor járul hozzá Farkas kiadásához, ha úgy látja, az Aalborg és a Herz-FTC korrekt, az EHF-szabályoknak megfelelő egyezségre jutott egymással. Nekünk ez a célunk mind Farkassal, mind az Aalborggal.”Az igazgató hozzáfűzte, Farkas ügyvédjétől megkapta a játékos álláspontjáról szóló levelet, amelyre már válaszolt, s a jövő hétre időpontot javasolt a személyes megbeszélések megkezdésére. Maglódi Lajos ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy csapata legjelentősebb szponzorai közül a Westel Mobil Rt. képviselőivel befejeződtek az előkészítő tárgyalások, és aláírás előtt áll a szerződéshosszabbítás. A Herz Szalámigyár Rt. vezetőivel a jövő héten kezdődnek hasonló megbeszélések.

Az MKSZ munkatársai elmondták, hogy szerdán érkezett meg hozzájuk a dán szövetségből az a formanyomtatvány, amelyen Farkas Ágnes jétékengedélyének kiadását kérik. Ezt elküldték a Herz-FTC-nek, amelynek az előírások szerint harminc napja van a válaszra, de az ügy jellege miatt várhatóan gyorsabban megszületik az álláspontja. Sinka László főtitkár már korábban elmondta: a Fradi hozzájárulása nélkül az MKSZ nem fordul az EHF-hez Farkas nemzetközi játékengedélyének kiadásáért (a Herz-FTC igenjének az Aalborggal való megegyezés az egyik legfőbb feltétele).
A Nemzeti Sport kíváncsi volt a dán első osztályba az idén felkerült aalborgi klub menedzser-tulajdonosának, Ole Bach Jensennek a véleményére. "Nálunk a legfontosabb, s egyben a jó együttműködés alapja, hogy ami a játékosok szerződésében áll, azt teljesíteni kell – mondta. – Benyáts Beával úgy kezdtünk tárgyalni, hogy tudtuk, milyen feltételekkel szerezhetjük meg. Farkas Ágnes esetét nem kívánom kommentálni, de remélem, sikerül megállapodnia az FTC-vel. A mi új igazolásainkra nem vonatkoztatható, de ettől függetlenül nem értem azt a furcsa szabályt, hogy a lejárt szerződésű, külföldre szerződő híresebb játékosokért a magyar klubok pénzt kérnek, és ezzel még egy bőrt lehúznának azokról a kézilabdázókról, akik addig sokat tettek csapataikért és a magyar kézilabdáért.”
A Siti Esztert igazoló FCK Handball igazgatója, Dan Hammer úgy tudja, a nemzetközi szabályok szerint a lejárt szerződésű játékosért senkinek sincs joga pénzt kérni. "Furcsa lenne, ha a magyarok a saját elképzeléseiket, a szabályaikat rá akarnák kényszeríteni a dán, vagy más külföldi csapatokra” – fogalmazott az igazgató.
Dán körkérdésünk utolsó válaszolója Lars Erik Klem, a szövetség főtitkára. "Az a játékos, akinek lejárt a szerződése, szabadon választhat új egyesületet – mondta. – Ugyanakkor tudom, hogy akadnak országok, ahol ezt másként gondolják, de sajnálnám, ha Magyarországot ezek közé kellene sorolnom. A Dániába igazoló magyar kézilabdázók játékengedélyét már kikértük a budapesti szövetségtől, és reméljük, gond nélkül meg is kapjuk.”
A külhonba igazoló magyar kézilabdázók körüli jogi és pénzügyi vitákat megértendő, felvilágosítást kértünk Hoffmann László menedzser-játékosügynöktől. "Az európai szövetség igazolási szabályai között szerepel, hogy a lejárt szerződésű, külföldre tartó kézilabdázóért régi klubja kérhet pénzt, kivéve, ha az elbocsátó és a fogadó országok szövetségei között más megállapodás van – mondta. – Ezt a paragrafust a dánok nem szívesen olvassák, hanem arra hivatkoznak, hogy Magyarországra immár vonatkozik a munkaerő szabad áramlásáról szóló EU-törvény. Pedig nem. Az viszont kétségtelen, hogy Európa boldogabb vidékein már régen nem kérhető pénz a lejárt szerződésű kézilabdázókért, sőt, a volt jugoszláv államokban sem. A Romániából érkező első osztályú, válogatott játékosokért viszont ma még öt-tíz ezer eurót ki tud préselni a kiadó klub a fogadóból. Jó az oroszok trükkje is, mert ők általában kölcsönadják a játékosaikat, és lehetőleg csak az évad második felére, ezért a játékjoga az idény végén visszaszáll volt klubjára. Pénzt is kap, a játékosa is marad. De ez, tudjuk jól, egy különös világ más üzletszemlélete.”