A válogatottnak is az lenne az érdeke, hogy mielőbb csituljanak el a Farkas-ügy hullámai. Erről beszélt a Nemzeti Sportnak a decemberi horvátországi vb-re készülő keret mestere, Mocsai Lajos szövetségi kapitány is.
Mocsai Lajos is tudja: Farkas Ágnes (balra) a sportág egyik legfényesebb gyémántja (Fotó: Meggyesi Bálint)
Mocsai Lajos is tudja: Farkas Ágnes (balra) a sportág egyik legfényesebb gyémántja (Fotó: Meggyesi Bálint)
S ebben reménykednek a Farkas Ágnes aalborgi igazolásában érintett magyar szereplők, akik jogászaikkal már a jövő csütörtöki, az MKSZ-ben tartandó egyeztetésre készülnek, gyűjtik a muníciót a talán utolsó érvcsatára. Farkas esete röviden: a játékos júniusban azonnali hatállyal szerződést bontott a Herz-FTC-vel, mert szerinte a klub megszegte azt, ugyanakkor a FTC ezt cáfolja. Ezután aláírta a megállapodást új dán csapatával, amellyel – a Fradi és a magyar szövetség szerint – a Herz-FTC-nek az EHF-előírásoknak megfelelően kell megállapodnia Farkas játékengedélyének kiadásáról, valamint a klasszis átlövő áráról. A dán szövetség közben várja a választ, megkapja-e az EHF-től Farkas játékengedélyét. Az MKSZ csak akkor lép az EHF-nél, ha megegyezett egymással a két klub. Farkas esetéről sokan és nem azonosan vélekednek, de abban többnyire egyetértenek, hogy az Eb-gólkirálynő a magyar kézilabdának és a válogatottnak óriási értéke.
– Befolyásolhatja-e a válogatott felkészülését a Farkas Ágnes igazolása körül kialakult vita? – kérdeztük Mocsai Lajostól. – Nem csupán remélem, hanem ki is jelentem, hogy a keret munkáját, a csapat feladatait és céljait semmilyen tekintetben sem érintheti, nem hátráltathatja a különböző színtereken folyó szócsata – válaszolta a kapitány. – Egyértelműek és pontosan meghatározottak az MKSZ-elnökséggel és a klubokkal közösen kialakított elképzléseink. Ezek megvalósításában részt venni mind a csapatnak, mind nekem öröm és dicsőség. – Mi a véleménye az átlövő igazolásáról, és annak viszontagságairól? – Huszonhárom éve edzősködöm a nemzetközi élmezőnyben, öt évig irányítottam a magyar férfiválogatottat és öt éve ülök a női keret kispadján, tehát sok ehhez hasonló, nehezen kibogozható és éles villongást kiváltó igazolási esettel találkoztam. Szinte minden évben akadt egy-kettő vagy itthon, vagy egykori német egyesületeimben, illetve a külföldi bajnokságokban. Százból kilencvenkilenc megoldódott, mégpedig az összes vitázó kisebb-nagyobb megelégedésére. Egy pillatig sem lehet kérdéses, hogy Farkas Ágnes igazolási esete is egyezséggel, a játékos távozásával zárul, ugyanakkor az sem vitás, hogy a válogatottnak is szüksége van a tudására, rutinjára. Az ügy jogi és gazdasági útvesztőiről nem tudok bővebb véleményt formálni, mert nem ismerem a részleteket, és – őszintén szólva – főleg a tárgyalások végeredménye lehet fontos mind a keretnek, mind nekem, hiszen eggyel több idegenlégiósunk lesz a vébé előtt néhány hónappal. – A vita hangnemét a megszólaló híres játékosokhoz és szakemberekhez méltónak találja? – Sok-sok tapasztalattal a hátam mögött erről csak annyit szeretnék mondani, hogy többnyire nem volt szerencsés, amikor a klubvezetők és a játékosok a nyilvánosság előtt próbálták tisztázni a nézetkülönbségeket. – Azzal egyetért, hogy a sztárok sorsára, a kulisszák mögött történő eseményekre kíváncsi a közönség? – Persze, és ez egyértelmű is, nem ezzel van baj. Hanem azzal, hogy bizonyos kérdéseket az érintettek maguk között szoktak megbeszélni. Akadnak olyan problémák, személyes nézetek, bizalmas felvetések, amelyekkel sem a szakmai, sem a szélesebb közvélemény nem tud mit kezdeni, aminek a megoldása, feldolgozása kizárólag az ügy szereplőinek magánügye. – Szerződésekre, levelekre, bizalmas megbeszélésekre gondol? – Olyan információkról van szó, amelyeknek a tárgyalók között kell maradniuk, mégpedig az érintettek saját érdekében. Kár, hogy ez a Farkas-ügyben nem egészen így történt. – Úgy látja, hogy nagyon bizalmas részletek is napvilágra kerültek? – Ezt nem tudom megítélni, ennyire nem ismerem az esetet, de abban biztos vagyok, hogy a magyar kézilabda érdeke is azt diktálja, mielőbb záruljon le Farkas Ágnes igazolási históriája. – Hogyan képzeli? – Egyetértek Sinka László főtitkárral, aki napok óta azt hangoztatja, hogy az ellenérdekelt feleknek – magyaroknak és dánoknak – gyorsan ki kell egyezniük egymással, és ennek a konszenzusnak a kialakulását az MKSZ-nek minden erejével, összes tekintélyét latba vetve támogatnia kell. A megállapodáshoz kellő hátteret adnak az EHF szabályai. Remélem, most már a higgadt, zárt körű tárgyalások, az okos egyezségek ideje következik, és nem csupán pénzről lesz szó, hanem arról is, hogy a világ egyik legjobb játékosának miként készítjük elő a pályafutása – persze minél későbbi – befejező szakaszát. Abban is szeretnék hinni, hogy a válogatottat érintő kérdésekkel senki sem fog vagdalkozni, hiszen ez méltatlan lenne. Egymás érdekeit és az értékeit tisztelve meg fog állapodni a Fradi és a távozó játékos. – Mikor számít legközelebb Farkas Ágnesre? – Július utolsó és augusztus első hetében, amikor Tiszaújvárosban edzőtáborozik a bő világbajnoki keret. Erre a gyakorlásra a külföldön kézilabdázókat is várom, hiszen a klubjaikkal ilyen értelmű megállapodásokat kötöttünk. A Herz-FTC igazgatója, Maglódi Lajos pénteken hozzálátott annak a javaslatnak az előkészítéséhez, amellyel a jövő csütörtökön az MKSZ-ben áll vitapartnerei és a szövetség vezetői elé. "Kellemes meglepetést szeretnék előkészíteni – mondta. – Olyan kompromisszumot javasolnék, aminek az elfogadásával Farkas még érvényes szerődése ellenére Aalborgba igazolhat, a klubunkat sem éri elfogadhatatlan hátrány, valamint a válogatott érdekei sem sérülnek. Egyetértek mindazokkal, akik szeretnének gyorsan pontot tenni a Farkas-ügy végére, de ez csak megállapodással képzelhető el.” Farkas Ágnes sem gondolja ezt másként, és ha másban nem is, ebben egyetért Maglódival. "A hét végén mi is gyűjtjük a lelki erőt a további – és nem csak a csütörtöki – megbeszélésekre, bár az eddigiek roppant szerény eredménnyel fejeződtek be – mondta az átlövő. – Ügyvédeink álláspontjai is távol állnak egymástól szinte minden kérdésben. Nem adjuk fel a megegyezés reményét, de az idővel is gazdálkodnunk kell.”