Szeged–Veszprém aranycsata

Az alapszakaszban bravúrhalmozó Szegedet csak a Dunaferr tudta legyőzni, és Dragan Djukics mester Tisza-parti tanítványai Veszprémben is diadalmaskodtak a címvédő Fotex ellen. Ezután egyértelmű bajnokesélyessé lépett elő a Pick, amelyet – gyakorlatilag – a Dunaferr otthonában a rájátszásban elszenvedett újabb fiaskó fosztott meg az aranyéremtől.
A Veszprém Zdravko Zovko edző vezetésével tovább fejlődött, és egységével igyekezett pótolni a Fiumébe távozó Zlatko Saracevic hiányát. További horvát világbajnokai (Dzomba, Jovic, Goluza) is próbáltak a lehető legtöbbet hozzátenni az együttes eredményeihez, akárcsak a macedón válogatott kulcsjátékosa, Lazarov, illetve Pérez és Díaz, ám egy-egy sérülés, valamint a túlterhelés (vb, BL, bajnokság) okozta formaingadozás őket sem kerülte el. Az évad legnehezebb szakaszában Sterbik és Fazekas is megsérült, de a bajnokság és az MK-küzdelmek hajrájában újra pályára léphettek. Továbbra is oszlopa volt a gárdának Éles, Gál, Csoknyai, Pásztor és Zsigmond. A fiatalok közül Iváncsik és Tóth emelhető ki. A veszprémiek az alapszakaszban Cegléden hagytak egy pontot, a rájátszásban viszont csak Szegeden kaptak ki.
A rájátszást a Veszprém egy vereséggel zárta, míg a Szeged sem a bajnok otthonában, sem Újvárosban nem szerzett pontot, és ezzel lecsúszott a már-már zsebében érzett aranyról (az új szabályok szerint így is BL-induló). A vezetők csalódottságát mutatta, hogy az évad zárultával nem hosszabbították meg Djukics mester szerződését, és a csapat több kulcsjátékosát (Buday, Kotormán) is elengedték, pontosabban szólva kénytelenek voltak megválni tőlük. Ennek főleg anyagi okai voltak, mert a hoszszabb távú csapatépítésnek nem használt, hogy a gárda fő szponzorai nem tisztázták pontosan, mekkora támogatásra számíthat a klub 2004 nyarától. A karcsúsítást alighanem érzik a Szegeden maradók is. A csapat új edzője Kovács Péter lett.
A Dunaferr is anyagi gondokkal birkózva játszotta mérkőzéseit, és ezt a gárdát sem kerülte el a sérüléshullám és a pénzügyi problémák sora. Az igazolási hullám, amely takarékossági okokból már évad közben megindult, itt is befejeződött. Buday Ferenc edzőt idény közben állították fel, s ő Svájcba távozott. A helyére Kolics Jánost ültették, aki a következő évadban is irányítja a sok tehetséget felvonultató csapat szakmai munkáját.
A középmezőny és az alsóház csapatai – akárcsak a "nagyok” – szinte kivétel nélkül anyagi nehézségekkel küzdöttek, és a problémákat nem sikerült mindenütt megoldani. A Cegléd a felsőházba jutott, a következő idényre mégis az NB I B-be nevezett, akárcsak az Orosháza, amely a KEK-ben sem indul (MK-harmadikként lett volna erre joga).
Az év két meglepetéscsapata a Győr és a Tatabánya volt, mert mindkettő a maximumot hozta ki játékoskeretéből és pénzügyi lehetőségeiből.