Búcsúzik Sztanka Bozsovics

A volt jugoszláv és osztrák válogatott játékos a nagymamájának köszönheti, hogy 1972-ben ezt a sportágat választotta (sokáig a lánykori nevén – Sztanka Mogusa – szerepelt). "Abban az évben a jugoszláv iskolák bajnokságát az én csapatom nyerte meg, s azon a tornán fölfedeztek a Buducsnoszt Podgorica edzői – emlékezett Bozsovics. – A nálam fél évvel idősebb unokahúgom, Ljiljana Mugosa már játszott a Buducsnosztban, s amikor a klub vezetői kérték a szüleim beleegyezését, hogy edzhessek, nagy gondban voltam. Az édesapám hallani sem akart róla, mert sem ő, sem az édesanyjám, sosem sportoltak. Szerencsére a nagymamám ragaszkodott ahhoz, hogy járjak csak kézilabdázni. Neki köszönhetően hetvenhatban már a Podgo-rica kezdőcsapatának tagja lettem.”Tíz évet töltött a Buducsnosztban, s a csapat ezalatt egyetlen jelentős trófeát sem szerzett, majd 1985-ben jugoszláv bajnokságot és KEK-et nyert, de Bozsovics abban az évben várandós volt. "Pályafutásom egyik legszebb élménye az volt – folytatta –, amikor nyolcvanegyben a horvát Osijek ellen a bennmaradásért lebonyolított meccsen életem legjobb teljesítményét nyújtottam. A legendás edző, Vinko Kandija a mérkőzés után hozzám jött, és az eszéki klub zászlaját meg kitűzőjét nyújtotta át nekem.”A következő idényben már Kandija vezette a Podgoricát, amely a második helyen végzett. "Sokat köszönhetek a már elhúnyt edzőnek, hiszen nyolcvankilencben ő javasolta az osztrák Gunnar Prokopnak, hogy szerződtessen a Hypóba – mondta. – A südstadtiakkal hét BEK-et nyertem.”Bozsovics 1979-ben Kaproncán debütált az egykori jugoszláv válogatottban, melyben 110 mérkőzésen lépett pályára. Osztrák színekben a szöuli vb-n (1990) mutatkozott be, és 220 mérkőzésén 898 gólig jutott. Dániában az Eb-n (1996), Norvégiában (1999) a vb-n tagja volt a bronzérmes osztrák válogatottnak."Sosem vettem volna föl az osztrák állampolgárságot, ha az akkori jugoszláv szövetségi kapitány, Dragan Nisavics beválogat a szöuli olimpiai keretbe – folytatta Bozsovics. – Pedig a fölkészülésben részt vettem, holott az akkor egyéves fiam súlyos beteg volt. Amikor Nisavics kihirdette a keretet, zokogtam, mert nem akartam elhinni, hogy a belgrádi Vozsdovac teljes csapata mellett még néhány szinte rokkant játékos is utazhatott Dél-Koreába. Minden sportoló álma, hogy olimpián játsszon, nekem Barcelonában teljesült, ahol az ötödik helyen végzett osztrák együttesünk.”Bozsovics a nyugdíjazásáig (55 éves koráig) a Hypo NÖ alkalmazottja szeretne maradni. "Jelenleg a serdülők edzője vagyok, s az idén korosztályos bajnokságot nyertünk – tette hozzá. – Jól érzem magam Ausztriában, de nagyon hiányzik a tenger. Minden évben alig várom a nyarat, hogy két hónapig szülőhazámban az Adrián pihenhessek.”